„A normalitást felfüggesztették, és senki sem tudja, meddig. Most a rendellenesség idejét éljük, meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá, érveket kell találnunk, hogy elfogadjuk, érveket – a halálfélelmen túl. Talán igaz, hogy a vírusok nem rendelkeznek intelligenciával, de ebben jobbak nálunk: képesek gyorsan mutálódni, alkalmazkodni. Tanulhatnánk tőlük.”
A globalizáció egy eddig nem ismert formája valósult meg a járvánnyal: mindannyian egy cipőben járunk, a Föld legkülönbözőbb pontjain. Mutatjuk!
Ahogy az várható volt, a koronavírussal kapcsolatban is megjelentek az összeesküvés-elméletek. A szórakoztatófaktoron túl azonban ezek a híresztelések konkrétan életveszélyesek is lehetnek.
„Ezek a számok: emberek. Étellel szerető nagymamák, terpentinszagú nagypapák. Unokáik hiányába belerokkanó nyugdíjas lelkek. Elmagányosodott, hús-vér otthonlakók. Belőlük lettünk azok, akik vagyunk. Mindannyian. Emberek, akik sokkal többet érdemelnek annál, hogy haláluk ilyen-olyan kommunikációs célokká aljasított kartotékadattá váljon.”
A járvány terjedése is nagyon ijesztő, azonban a betegség hatalmas veszélyt rejt azok számára is, akiket anyagilag küldött padlóra a hirtelen tövig nyomott fék.
„Nem az az elsőrendű, hogyan teremtesz egyensúlyt a munka és a magánélet között, hanem hogy hogyan tudod a magánéletedet megélni az irodában. A munka beköltözött hozzánk, és undorító lakótárs.” Dr. Gyurkó Szilvi írása – minden munkaalkoholista nevében köszönjük. Kinek ismerős?
„Ennek a járványnak óriási ára lesz; a fertőzésben elhunytak aránya elhanyagolható lesz azokéhoz képest, akik a gazdasági és társadalmi hatások miatt nem fogják túlélni ezt a krízist” – Barabási Albert-László világhírű magyar hálózatkutató elképesztően fontos webes előadását D. Tóth Kriszta írta meg. Ha csak egyetlen cikket olvasol el ma a járványról, akkor ezt, de végig:
Herczeg Zsolt bevallja, hogy fél, épp ezért mesét olvas egy nem is annyira mesebeli tömlöcben.
Békét találni a káoszban, ha csak egy-egy pillanatra is (annál tovább úgysem tart). Hétszer.
„Az sem baj, ha időközben megtanulunk egy s mást, fejlődünk, változunk, hogy ha majd véget ér a járvány, akkor ne csak felépüljünk, hanem meg is gyógyuljunk. Úgy igazán. Kívül-belül.”