–

Nehéz, mégis szép emlékű gyerekkor

Ida Kaposváron született, nehéz sorsú, idős szülők második gyerekeként. Édesapja egy szibériai Gulagon épített vasútvonalat kilenc éven át, édesanyja a második világháborúból őrzött traumatikus élményeket. Apját háborús bűnösként nem engedték vissza a kereskedői pályára, ezért 53 éves korában bekövetkezett haláláig segédmunkásként dolgozott. Szerényen, szegényesen éltek, bár ezt gyerekként nem igazán fogta fel.

„Néha az osztályfőnököm ruhákat gyűjtött nekem, vagy a napközis tanárnő elcsomagolta a maradék uzsonnát, hogy hazavihessem. Most megesik a szívem a kicsi önmagamon, de akkor ez nem volt szörnyű. A karácsonyok már kicsit szomorúbbnak tűntek. Előfordult, hogy nem volt fánk, csak ágak egy vázában, és volt, hogy szaloncukorra sem jutott. Viszont együtt játszott az egész család, társasoztunk, kártyáztunk, együtt voltunk. Sokat nevettünk. Anyukám a semmiből is tudott ízletes ételt készíteni, ezt szerintem én is elsajátítottam.”

Ilyen háttérrel nem csoda, hogy a gyerekkorából leginkább ez a családi összetartozás érzése maradt meg fő értékként.

„Számomra a szegény gyermekkor nem rossz élményeket ébreszt, hanem inspirációt, hogy ezen kell, és lehet is változtatni.”

Édesanyja rendkívüli kitartása, példamutató ereje sokban hozzájárult a saját erőforrásainak megtalálásához. Az apukájának életéből pedig azt tanulta meg, hogy még a hibával teli emberekben is van szeretet.

Első lépések a segítői pályán

A középiskola befejezése után Szegeden ösztöndíjjal védőnőnek tanult. Nagyon szerette volna kihozni magából a generációk óta szunnyadó képességeket, hiszen a szegénység ellenére a tanulás, a tudás mindig is érték volt a családban. Mindenképpen olyan hivatást akart, ahol emberekkel foglalkozhat. Közben megházasodott, gyerekei születettek. Férjét nagyon értékes, kreatív embernek tartja, akinek azonban sajnos szintén megvolt az oka rá, hogy kibillenjen. Házasságunk második évtizedében, 39 évesen váratlanul meghalt. Aktív, termékeny, egyben nehéz időszak következett Ida számára, egészen az 1998-as pályamódosításig. Ekkor olyan hívás érkezett a szociális munka irányából, amire nem tudott nemet mondani.

A Borostányvirág megszületése és kivirágzása

Az 1997-es Gyermekvédelmi törvény megjelenése után Kaposváron az országban az elsők között jött létre a Borostyánvirág Anyaotthon, ahol krízishelyzetbe került anyák és gyermekeik élhetnek átmenetileg, egy–másfél évig, ha olyan nehéz élethelyzetbe kerülnek, mint a lakhatásuk elvesztése, anyagi ellehetetlenülés, családon belüli bántalmazás vagy egyéb veszélyhelyzet alakul ki. Idáék praktikusan a nulláról indultak, amikor ezt a munkát elkezdték. Azóta viszont a néhány fős amatőr csapatból közel 20 év alatt ismert, és elismert profikká váltak.

Ida családgondozóként kezdett itt, néhány hónap múlva szakmai vezető, majd két év múlva intézményvezető lett. Ehhez tovább is kellett tanulnia, négy éven át munka mellett, egyedülálló szülőként, kamasz gyerekei mellett végezte el a főiskolát. „Az egyik legnehezebb időszak volt az életemben. Aztán 38 évesen özvegy lettem.

Ezt a traumát csak a gyerekeim iránti mérhetetlen szeretet, és a munka iránti teljes odaadás tudta feledtetni.”

Hatalmas emberszeretet

Kérdésemre, honnan jön belőle ez az olthatatlan segíteni vágyás, elmondja, hogy szerinte genetikailag kódolva van benne az altruista szemlélet, anyai ágon több generáció tagjai között is megjelentek a segítő szakmák. De talán azért is alakult így, mert ebben jó. „Az emberekhez értek, szeretnek velem beszélgetni, meg tudom őket nyugtatni, de lelkesíteni is, ha kell. Hiteles vagyok számukra. Jólesik úgy segíteni, hogy a másik embernek nem kell hálálkodni, mert valaki jót tett vele. Hiszek a cselekedetek körforgásában. Ott van például a napközis tanárnőm, aki annak idején mindig elcsomagolta nekem az uzsonnát. Vele majdnem 40 évvel később a kórházban találkoztam, amikor már alig tudott enni-inni. Naponta látogattam az édesanyámat, így a tanárnőm utolsó napjait is meg tudtam könnyíteni egy-egy korty vízzel, ennivalóval. Az én szlogenem: „Adj, ha belülről jön, de ne azért, mert visszavárod.'”

Krízisotthon karácsonykor

Az anyaotthonban eltöltött két évtized alatt több mint 2400 segítségre szoruló emberrel hozta össze Idát a sors. Egyik legkedvesebb emléke egy négygyermekes anyukához fűződik. Majdnem nevelőszülőhöz kerültek a gyerekei, mert az egyedülálló anyát műteni kellett, elvesztette a munkáját, az albérletet nem tudták fizetni, éheztek. Amikor beköltöztek az anyaotthonba, ebéddel várták őket. A megszeppent gyerekek szinte mohón láttak neki a levesnek, falták a kenyeret hozzá. A második tányérnál szép csendesen megszólalt az anyuka: „van második is”. Ida szíve elfacsarodott.

Az édesanya később elmondta, hogy két fogást soha nem ettek otthon. A leveshez kenyér dukált, azzal kellett jól lakni.

De meleg szívvel emlékszik vissza a karácsony előtti hetekre is, milyen izgalommal készültek, hogy az ünnepet a szűkös lehetőségek és nehéz körülményeik ellenére is szép élménnyé tegyék a krízisközpontban élő családok számára. „Egy budapesti baráti társaság évek óta támogatja az anyaotthon lakóit, és minden gyereket az ajándékozás idejére „örökbe fogad” valaki. Hát ezt a boldog izgalmat, amit a karácsony körüli hetekben éltünk meg, nagyon szeretem. Én a kollégáimnak is adtam egy személyre szóló levelet, mindenkinek mást. Egy munkatársam, miután nyugdíjba ment, elmondta, hogy neki az összes »főnöki üzenet« megvan, amit kapott. Ezek adtak erőt neki a nehéz munkanapokon.”

Bárkivel megtörténhet a baj

Ida csapatával együtt szakmailag meghatározó, úttörő munkát végzett a bántalmazottak ellátásának területén. Ezek az alulról jövő kezdeményezések pedig gyakran eljutottak a döntéshozókig is, több jogszabály létrejötte kapcsolható hozzájuk.

2013-ban vált hatályossá a „kapcsolati erőszak” tényállása, így az érzelmi-, gazdasági-, verbális erőszak is büntethetővé vált. De még így is nagyon hosszú az út a bántalmazás és a bírósági ítélet között. Gyakran a rendőrségi eljárás ingerküszöbét sem lépi át egy-egy bántalmazói cselekmény. Ida egyik nagy álma egy olyan áldozatbarát eljárási rend, ahol például nem egy helyiségben, egymás jelenlétében hallgatják ki az elkövetőt és az áldozatot, vagy ha nem kellene többször elismételni egy-egy eseményt, mert, mondjuk, készülne róla egyszer felvétel. 

A krízisellátás során fekete folt az idősek és a fogyatékkal élő családtagok bántalmazása is.

Magyarországon az első Krízisambulancia Kaposváron nyílt meg 2018. januárjában. Célja a bántalmazó kapcsolatok korai felismerése, segítségnyújtás, társadalmi szemléletformálás, illetve a megelőzés. Közel egy év alatt bebizonyosodott, hogy helyes volt a feltételezésük, miszerint ezzel újabb célcsoportok kaphatnak hatékony segítséget a kapcsolati erőszak megszüntetéséhez. A nők aránya felülreprezentált, de tíz százaléknál magasabb a segítséget kérő férfiak aránya is, és 15 százalék feletti a 60 év feletti családtagok jelentkezése. A segítséget kérők háromnegyedének van valamilyen végzettsége, és majdnem tíz százalék a diplomások előfordulása.

Itt végre olyan áldozatok is segítséget kaphatnak, akik eddig nem jelentek meg egyetlen ellátórendszerben sem.

Munka és magánélet

Ida  szerint nagyon szűk a mezsgye, ahol még empatikus és segítőkész a szociális szakember, de nem hal bele lelkileg az esetek átélésébe. Neki sem mindig sikerül mereven elzárkózni mások gondjai elől. De igyekszik magában tudatosítani, hogy segítőként az a feladata, hogy katalizátor legyen. A felelősség teljes súlyán osztoznia kell az ügyféllel és a külső körülményekkel is.

Emellett a főzés, a fotózás és természetesen a gyerekei, unokái segítenek neki legtöbbet a kikapcsolódásban, de elkezdett haikukat is írni. „Az egyik legkedvesebb töltődés a gyermekeimmel, unokákkal való időtöltés. Mindegyik gyermek a maga csodálatos bájával, egyediségével ejt rabul” – mondja.

Hosszú távú, titkos terve megírni olyan emberek történetét, akik példaképek lehetnek mások számára az elhatározásban, a bántalmazó kapcsolatból való kilépésben, új élet kialakításában. Már a címe is megvan: A szeretet verhetetlen.

Bármilyen nehéznek tűnik is visszanéznie az elmúlt évtizedekre, mégsem cserélne senkivel. A nehézségek megerősítették, de nem tették keménnyé. A napi problémák megoldásának képességét pedig kamatoztatni tudta a munkájában.

Magát abban érzi bátornak, hogy nem akart soha más lenni, mert kilógni a sorból.

„Talán ettől is vagyok egy kicsit magányos farkas. Az intézmény, amit vezettem a 19 év alatt nem vált a politika áldozatává. Öt minisztériumi elismerést kaptunk, vagy én személy szerint, vagy az intézmény, de mindegyik kormányzás alatt előfordult. Amit elértem, azt a magam képességeiből, a munkahelyi csapatom és a gyermekeim támogatásával. Nagyon jó gyerekeim vannak, és csodálatos társakat találtak maguknak, akiknek a szülei szintén nagyon szeretik a gyerekeimet. Ennél többet nem is lehetne kívánni.”

 

Fiala Borcsa

Képek forrása: Proszonyák Ida

Proszonyák Ida a civil jelöltek között van, mint az olvasók egyik jelöltje. A három civil döntős közül a szerkesztőség választja majd ki a győztest. Mindegyiküket bemutattuk már. Renner Erikáról  és Himmer Éváról is olvassátok el írásunkat, ha lemaradtatok volna róla.

A közéleti kategóriában mi jelöltünk és te döntesz! A közönségszavazás elindult, DÖNTSD EL TE, KI MAGYARORSZÁG LEGBÁTRABB NŐJE a közszereplők közül! – ITT VANNAK A SZUPERWMN 2018 KÖZÉLETI JELÖLTJEI, SZAVAZZ!