„Van, hogy előtör belőlem a csepeli munkáslány” – Boggie a Popfilterben

Ha ennek a beszélgetésnek csak az első fele készült volna el, akkor is azt mondanám: megérte. Az megrajzolja ugyanis egy csepeli munkáscsaládból származó „csóró kislány” portréját, aki – hála néhány remek pedagógusnak és egy odaadó édesapának meg nővérnek – sikeres énekesnő. Az elegancia, a finomság és a francia sanzonok jutnak eszünkbe róla hívószóként. Közben pedig olyan mélységek vannak a dalaiban, hogy egyik-másik simán megállná a helyét metálszámként is. És akkor jön ennek a beszélgetésnek a második része, ami újságírói pályafutásom egyik legnehezebb feladata volt. Mert ott ült velem szemben egy ember, aki vállalta, hogy beszél arról, ami a mi generációnk egyik legáltalánosabb (és ennek ellenére még mindig tabusított) traumája: arról, hogy milyen alkoholista szülő gyerekeként felnőni. Milyen a szégyen, a rettegés, az állandó készenléti állapot, a magyarázkodás, a lemondás, az elengedés – és milyen elfogadni az elfogadhatatlant. Bár szinte nincs is olyan ember, akinek ne volna minderről közeli élménye Magyarországon, keressük még a kérdéseket is, nemhogy a válaszokat. Ez a beszélgetés úgy ért véget, hogy sírtunk. És közben nevettünk – magunkon, az életen. Mert van, amikor csak így megy. És tudom, hogy a hallgatóink között is sokan lesznek ugyanígy ezzel, úgyhogy azt az ölelést, amivel mi a szerkesztőségben egymásba kapaszkodtunk, nekik is küldjük virtuálisan. A mai epizódban Csemer Boglárka, azaz Boggie dalszerző-énekes. Popfilter – Szűrjük a zajt!