Fejlődtünk valamit a szingliségben Bridget Jones óta? Vagy legalább a szinglik megítélésében?

„Akkor is, ha legbelül érezzük, morálisan helytelen, amit tesznek, egy bizonyos fokig mégis szórakoztató nézni, ahogy valaki kijátssza a rendszert. Ha valami olyat követ el, amit mi sosem mernénk, főleg, ha a bankokkal és milliárdosokkal babrál ki” – megnéztük az igaz történet alapján készült sorozatot a hírhedt csalóról, Anna Sorokinról.

Yoko Ono művészete mindig megelőzte a saját korát. Most, hogy lassan kilencven lesz, talán megértünk arra, hogy befogadjuk és megértsük az alkotásait.

„Bóni gróf karaktere különben tényleg nagyon hasonlított az övére, a nagypolgári közegben szocializálódott úriemberére, aki művésze a szép beszédnek és a bóknak, aki álló nap várja szíve hölgyét (hétre) a Nemzetinél, aki mestere a tréfának, az öltözködésnek, akinek első számú fegyvere a mosoly, és aki fáradhatatlanul-fárasztóan (de sohasem otrombán) csapja a szelet a nőknek, akiknek kedves, alázatos és szolgálatkész trubadúrja.”

„A felnőtté válás mindig veszteséggel jár, legyen szó családról, otthonról, identitásról vagy ártatlanságról. Túl sokat követel meg az embertől.”

Az origami és a scrapbook a legtöbbek számára jól ismert technika. De vajon mindenki tudja, mi az a quilling, a tesszaláció, a paverpol vagy épp a könyvművészet? Cikkünk egy varázslatos világba nyújt betekintést!

Az egyik első melegjogi aktivista volt a világon, mégsem tesznek róla említést a történelemkönyvek.

Az életünk egyik legnagyobb tabuja a halál; eltartjuk magunkat tőle, szorongunk miatta. Holott, ha nem merünk közel menni a halálhoz, ha a tagadásba burkolózunk ahelyett, hogy szembenéznénk a saját és a szerettünk életének végességével, elszalasztjuk a búcsú lehetőségét is.