Mi történik egy olyan társadalomban, amelyik elzárja magát minden külső hatástól több száz éven keresztül? Milyen emberek nőnek fel egy ilyen társadalomban? Aki mégis kívülről érkezik, hol talál helyet, milyen megpróbáltatások várnak rá? Megjelent egy minden szempontból izgalmas ifjúsági regény, és Kurucz Adrienn a szerzővel beszélgetett:
A szicíliai Franca Viola kulcsszerepet játszott abban, hogy megváltoztatták a törvényt, amely szerint az erőszaktevők elkerülhetik a büntetést, ha feleségül veszik az áldozatukat.
„Az áramlásnak nevezett években arra próbálunk rájönni, kik is vagyunk, hol van a helyünk a világban, milyen szerepet kívánunk betölteni, és arra keressük a választ, amit egy harminchoz közeli nőnek állandóan feltesz a környezete: akarunk-e gyereket, ha igen, mikor, és ha nem, miért nem?”
Fiatal, de már többszörösen elismert történész, aki a kommunista agitátorok tevékenységéről írt könyvet, ennek révén pedig elég mélyen kiismerte a propaganda működési módozatait. Nem véletlenül mondja: „Lehet politikai kommunikációnak, vagy álhírgyártásnak, manipulációnak hívni, más meg csak úgy írja le: a hétköznapjaink, hiszen teljesen körbevesz minket, és azért ez egy elég szorító, fojtogató ölelés.”
Ki volt Madonna, mielőtt Madonna lett? Merthogy éppen 40 éve tudhatjuk, ki ő.
Pontosan 100 évvel ezelőtt született Polcz Alaine író, pszichológus, tanatológus, aki egész lényével a haldoklók mellett állt. Rá emlékezünk Szentesi Éva egy korábbi írásával, aki – sokunkkal együtt – rengeteget kapott a műveitől.
„Ki az, aki Jeffrey Dahmernek öltözik farsangkor? Ki az, aki beleszeret? Ki az, aki pénzt küld neki? És hol van közben az áldozatok hozzátartozóinak fájdalma? Hol van az igazi bűnbocsánat? Hol az igazi megbánás, és merre van a kegyelet?” – kérdezi Szentesi Éva, mert nem igazán érti, mi célja volt filmre vinni minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosának történetét.
Vigyázat! A cikk elolvasása nyálcsorgást és halasztást nem tűrő utazási kedvet hozhat magával!