Az Itt érzem magam otthon című magyar thriller óriási siker, három hete vezeti a nézettségi listákat. Lovas Rozival beszélgettünk arról, miként formálta a valóság a forgatókönyvet, hogyan érzi magát ebben az embertelen kampányidőszakban és hogy mit reagált kormánykritikus megnyilvánulásaira a vallási közössége.

Hogy jó sorozat-e a Vladimir, arról erősen megoszlanak a vélemények. De azt senki sem vonja kétségbe, hogy merész vállalkozás, hiszen egyszerre akar beszélni a vágyról és a hozzá kapcsolódó hatalomról, a képmutató egyetemi közegről, az idősödő nők láthatatlanná válásáról és a generációk közti erkölcsi törésvonalakról.

Az örök fiatalság hajszolása lehetetlen feladat. „Mintha mokkáskanállal akarnánk megfékezni a lavinát” – fogalmaz Für Anikó, az Ahogy vagy! – A létezés nyomai című fotókiállítás egyik modellje, akit arról is kérdeztünk, mit tanult magáról és az életről 50 felett. A kiállítás április 1-ig a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban látogatható.

Az ember hirtelen a seholban találja magát. Ahonnan eljött, ott már nincs helye, ahova érkezett, ott még nem találta a középpontját.

„Aki írásra adta a fejét és egész életét, mindig ugyanazt az egy művet írja: amit e földi járkálása során az ő tapasztalásán keresztül engedett átszűrni az élményei sora meg a tehetsége.”

Sokáig nem hitte el, hogy rendező nő is lehet, ma pedig már egy olyan film alkotója, amely a női sors egyik legérzékenyebb kérdését teszi középpontba. Nagy Borbála első nagyjátékfilmje, a Mambo Maternica három nő történetén keresztül beszél anyaságról, gyermektelenségről, magányról és arról, mi történik, ha nem a társadalmi elvárások, hanem a saját belső hangunk szerint próbálunk élni.

Egy ember, akit soha nem hagytak, hogy önmaga lehessen.

Csákányi Eszter életéből készült monodráma az Örkény Színházban, amelyben kendőzetlenül beszél arról, hogy szerinte egy színésznőnek miért nem legyen gyereke. Mesél az édesapja emlékezetéről és arról is, hogy milyen az, ha egy nőről azt gondolják, sok.