1617 karácsonyán a norvégiai Finnmarkban tíz csónak borult fel a hirtelen támadt viharban, negyven férfi fulladt a tengerbe. A Vardø környéki közösség úgy vélte, a tragédia hátterében csakis boszorkányság állhat. A gyanúból kikényszerített vallomások lettek, a vallomásokból halálos ítéletek, és 91 embert – többségükben nőket – égettek el máglyán Norvégia legészakibb régiójában.

Dokumentumfilm, koncert és irodalom: Kurtág György még 100 évesen is a tiszta hangokat keresi.

„Furcsa dolog úgy felnőni, hogy azt hiszed magadról, égetően rossz gyerek vagy” – írja Fern Brady skót stand up komikus az Erős női karakter című önéletrajzában, melyben végigkísérhetjük az autista, de fájóan sokáig nem diagnosztizált nőt a családjától kapott „seggfej” bélyegtől a gyerekkor számkivetettségén, a pszichiátrián, depressziós mélypontokon, sztriptíztáncos munkán keresztül egészen addig, hogy elmondhatja: rendbe tette az életét.

A tudósoknak köszönhetően ma már nagyon sok érdekes (és olykor a modern időkben már bizarrnak tűnő) információ áll rendelkezésünkre az ókori Egyiptom lakóinak szexuális szokásairól.

Szabó Veronika rendező a Trafóban bemutatott Kingdom című előadás kapcsán az idősödő férfiak sebezhetőségéről, a férfiasság újraértelmezéséről és az intimitás tabuiról beszél. Az interjú érinti a male gaze jelenségét, a metoo hatásait, a szexuális edukáció hiányát és a kortárs médiában megjelenő nemi szerepek kérdéseit is.

A tizenkilencedik század végén egy halott lány gyönyörű arcáról egy patológus viaszmásolatot készített. Ez az arcmás aztán számtalan művészt ihletett meg a huszadik században. Emellett ez a néhai szépség lett Resusci Anne arca – ez az a baba, amelyen az életmentést gyakorolják.

Pergő orsó, sistergő pamutszálak, meredező guzsaly, egy-egy félszeg mosoly, összekacsintás, lopott csók. Túlerotizált, provokatív modern világunkban már nehezen hangolódunk rá azokra a finom (persze ettől még pajzán, sőt esetenként egészen obszcén) szexuális üzenetekre, melyek átszőtték egy eltűnt világ szinte minden életterületét, még a munkát is. A fonókban tulajdonképpen minden erről szólt, a fonás mondhatni, csak díszletként szolgált.

Ki is az a Menő Manó? Te. Meg én. Egy minimalista animáció, ami 55 éve kérdez rá ugyanarra: mennyire irányíthatjuk a saját sorsunkat?