Básti Juli: Bele kell nyúlni a lelkünkbe

–

Nehéz örökség

Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa lányaként ugyanazt a pályát választani, amit a kivételes tehetségű, neves szülők is műveltek, igen nagy bátorságra vall. Vagy elfojthatatlan hívásra. Benne is sok kétség volt ezzel kapcsolatban, ráadásul nagy tekintélyű édesapja szigorúan megtiltotta neki, hogy színész legyen. 

„Érettségi után egy évig mindenfélét csináltam – és semmit. Akármibe belekaptam, nem érdekelt. Éreztem, gondoltam valamit, amit magam sem mertem megnevezni. Amikor tudatosodott bennem, jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Felvettek” – olvasható mostani színháza, a Centrál honlapján róla ez a fontos mondat.

Persze nem ment volna a felvételi, ha édesanyja nem áll mellé cinkosként, mert apja elől mindvégig titkolta ezt a vágyát. Azt gondolták, hogy ha nem kerül be, akkor el sem árulják majd Básti Lajosnak a próbálkozást, ám mivel rögtön sikerült a felvételi, nem lehetett titokban tartani.

Édesanyja hiába volt hatalmas tehetségű színésznő, mégsem tudta kibontakoztatni, ami benne rejlett, így mesélt róla Básti Juli egy tavaly őszi interjúban: „Anyám […] háttérbe helyezte saját hivatását, hogy apám mögött álljon. Ám szenvedett is nagyon sokat, mert apám nem volt könnyű természet. Sem a színházban, sem a magánéletben. A lényeg azonban az állhatatosság, a gondolkodás, amelyet anyám tanúsított apám iránt, a tűrőképesség. Az példamutató számomra.

Ahhoz, hogy valami nagy dolog létrejöjjön, igen meg kell húzni magunkat, és nagyon szerénynek kell lenni. Nagyon kell figyelni arra, hogy mi az igazán fontos, és arra koncentrálni. Hogy mit kell előtérbe helyezni egy másik emberrel kapcsolatban.

Rengeteg szép emlékem van arról, hogy az anyám miképpen tűrt, hogyan alakította nagyon okosan és akár észrevétlenül is apám életét. Hogy mivel segítette őt. Szóval két csodálatos ember lánya vagyok, mindkettő nagyon erős jellem volt. Az egyik ezért, a másik azért.”

Üstökösként indult a pályája

Miután megszerezte a színészdiplomát, újabb családi ellenkezés következett; ezúttal az édesanyja akarta mindenáron meggyőzni, hogy azonnal Kaposvárra szerződjön.

„Én […] nem hallgattam az anyámra, azt gondoltam, mindent jobban tudok nála. Sokszor ráfáztam, mert igaza volt, de mégis jobb volt így, mert tapasztalatra tettem szert. Az életet úgy érdemes végigélni, ha folyton neveljük magunkat és hagyjuk, hogy az élet is neveljen minket” – mesélte néhány évvel ezelőtt.

Básti Juli tehát nem hagyta magát, és jól is tette, mert rengeteg fantasztikus szerep várt rá, például az igen emlékezetes Opheliával debütált. A nyolcvanas években épp a Kaposvári Csiky Gergely Színházban működött az ország egyik legerősebb szellemi műhelye. Básti sokat tanult a színházi gondolkodásról többek között Ascher Tamás és Babarczy László rendezőktől is, de az ottani színészkollégák is nagy hatással voltak rá. Igen sűrű volt számára a négy kaposvári év: 1982-ben a Kettévált mennyezet című film női főszerepéért San Remóban megkapta a legjobb női alakítás díját, és közben megszületett a Gothár Péterrel közös első fia, Márton is, aki ma már elismert vágóként dolgozik.

Színház, film, anyaság: kiteljesedés a fővárosban is

Négy kaposvári évad után a budapesti Katona József Színházba szerződött, ahol szintén óriási szerepek várták: a frenetikus Übü mama volt az első, és megformálta többek között az Ascher Tamás által rendezett Három nővérben Mását is. Ez az előadás hatalmas nemzetközi karriert futott be, így a következő 15 évben a külföldi turnék határozták meg a család életét. D. Tóth Krisztának a hat évvel ezelőtti Elviszlek magammal beszélgetésben arról mesélt, hogy ma is gyötri a lelkiismeret-furdalás, amiért a kisfiát sokszor itthon kellett hagynia, és Márton végigbetegeskedte az összes turnét. 

Básti Juli majdnem húsz évet töltött a már akkor is a legkiválóbb magyar művészszínházak közé tartozó Katonában, miközben rengeteg filmben is főszerepet kapott. Többször elnyerte a legjobb filmszínésznő díját a magyar filmszemléken, de nemzetközi díjakat is kapott alakításaiért. Utoljára 2015-ben az Anyám és más futóbolondok a családból című fimért díjazták a kritikusok, amelynek kapcsán az idő természetéről sziporkázott az egyik Hello, WMN-estünkön, ezt is figyelmetekbe ajánlom. A Jászai-díjat is nagyon hamar megkapta, ahogy azóta minden lehetséges díjjal elhalmozták a Prima Primissimától a Kossuth-díjon át a Halhatatlanok Társulatának tagságáig.

Újabb fejezet: a Puskás–Básti (alkotó)páros

Főiskolás szerelmével, Puskás Tamással házasodott össze az utolsó katonás években. Született két fiuk, akik ma már szintén a színház, a film és a zene világában mozognak.

A gyerekek örökölték szüleiktől a tehetséget, ahogy Juli is a sajátjaitól. Az élet úgy hozta, hogy két kisebb fiával már sokkal intenzívebb lehetett a kapcsolata, mint a legidősebbel.

A szintén WMN-produkcióban készült Csak neked mondom című műsorunkban sok szó esett az anyaságról és a Balatonon töltött közös nyarakról Szirtes Ágival. Nézzétek meg az adást, érdemes!

„Ezer szállal kötődöm a Balatonhoz. Gyerekként itt töltöttem a nyarakat, itt mentem férjhez a szigligeti kis kápolnában, és itt kereszteltük meg a fiaimat. Szeretem a tavat, a közeli erdőket, az illatokat, a vihar utáni hosszú csendek megnyugtatnak. Bár a fiaim már felnőtt emberek, szeretnek velünk lenni. Gyakran jönnek, sokat hülyéskedünk, nevetgélünk, beszélgetünk a világ dolgairól. Mindig törekedtem arra, hogy sok időt töltsünk együtt, hogy közel legyek a lelkükhöz” – mesélte egy tavalyi interjúban.

A Katona után 12 évig a Nemzetiben játszott, itt is nagyon sok jó szerep várta, például A sirály Arkagyinája vagy Lady Milford az Ármány és szerelemből, de amikor szétverték a színház társulatát, ő is eljött onnan, és a férje által alapított Centrál Színházhoz szerződött, ahol immár 12 éve tag.

Férje, gyerekei apja és egyben igazgatója, sőt rendezője is Puskás Tamás. Amikor a Nem félünk a farkastól című előadást rendezte Puskás Tamás, elég nehezen élték meg mindketten ezt a fura helyzetet: 

„Ő rendezőként vérig sértett, én lázadoztam, de nyilván mindez a cél érdekében történt.

Olvastam, hogy Bergman és Liv Ullmann is dolgoztak úgy, hogy a színésznő belebújt egy kukába, és ott sírdogált. Annyira meggyötörte őt Bergman. Vannak ilyen történetek. Mi még nem jutottunk el idáig, de azzal, ami megesett köztünk, okosabbak lettünk” – mesélte tavaly.

A Centrál egy másik fontos előadása, a Mary Page Marlowe kapcsán, amelyről Szentesi Éva is írt nálunk korábban, azt nyilatkozta egy 2020-as interjúban: „Állandóan balhéztam, és harcoltam a jogainkért, persze komoly eredmény nélkül. Még most is, ha elhívnak forgatni, kapásból kevesebbet ajánlanak, mint a férfi kollégáknak. Lehetek én akármekkora név, bármennyi díj sorakozhat a polcomon, akkor sem illet meg az, ami egy férfit.”

Mélyre menni és magasra jutni

Básti Juli az Elviszlek magammal-ban is azt mondta, hogy csak akkor lehet egy előadás és egy színész hiteles, ha nagyon sok munkát tesz bele a folyamatba, és olykor a pokolba is le kell menni azért, hogy megélhesse, megérthesse, mi mozgatja az adott figurát, amit játszik. De ha már megvan a karakter, nem törvényszerű, hogy a színész tönkremenjen egy előadás miatt.

„Bele kell nyúlni a lelkünkbe, az érzelmeinkbe, mélyen kell kutakodni, mélyre kell merülni. De amikor már működik benned a szerep, és minden a helyére került, onnantól fogva már nem igaz, hogy tönkreteszi a mindennapjaidat.

Csak azt tudom, hogy a felkészülés sokkal nehezebb folyamat, mint amikor az ember már benne van a szerepben, és használja azokat az érzelmeket, amelyeket belerakott a lelkébe. Ez bányászmunka, amit minden alkalommal el kell végezni. Utána viszont elcsitulnak a dolgok legbelül. […] Nagyon erős fizikai és idegrendszeri igénybevétel ez” – mondta a HVG-nek is. 

Básti Juli igen sokoldalú színésznő, egészen kivételesen finomhangolt művészi eszköztárral, amivel nemcsak látványos színpadi és filmes alakításokat adott a közönségnek, hanem emlékezetes szinkronszerepeket is. Például a Született feleségek Edie-je vagy az Egy rém rendes család Peggyje köszönheti neki a magyar hangját, de az összes Sharon Stone-filmben is őt halljuk. Dés Lászlóval pedig a mai napig fellép országszerte, ezeken a zenés esteken kivételes muzikalitását is megmutatja.

Több mint négy évtizednyi alkotómunkával a háta mögött is azt mondja: élete középpontjában mégis a családja áll. Fiai boldogulása számára is boldogságot ad: „Annyira szépen és botladozás nélkül vezet az ő útjuk és a létük ezen a pályán.”

Puskás Tamással közös nagyobbik fia, az idei évad végén rendezett nagy hatású ősbemutatót a Centrál Színházban. Puskás Samu egy kortárs angol monodrámát, Suzie Miller Az ártatlanság vélelme (Prima Facie) című darabját állította színpadra Martinovics Dorina szereplésével. Erről a színésznő néhány hónappal az Elviszlek magammal egyik epizódjában mesélt, amelyben néhány percre feltűnik Samu is a műsor elején.

Kevés olyan színésznő van Magyarországon, akinek három gyerek világra hozatala és felnevelése nem törte meg a pályáját, és még kevesebb, aki nyíltan ki meri jelenteni, hogy fontos a karrier, de a legnagyobb siker számára mégis az, hogy a felnőtt gyerekei lelkéhez is közel maradt. Még sok jó szerepet, erőt és egészséget kívánunk neki!

Kiemelt kép: Centrál Színház / Sárosi Zoltán

Both Gabi