Backstreet Boys: a fiúk, akik úgy tértek vissza, hogy valójában el sem tűntek soha
Backstreet’s back, alright
1993-ban (bizony, már harminc éve!) öt fiatal srác zenekart alapított. Akkor még eszükbe sem jutott, de nem sokkal később őrületes hírnévre tettek szert. A kilencvenes évekkel ugyanis elérkezett a fiúbandák virágkora, és kétségkívül a Backstreet Boys lett közülük az egyik legnagyobb sztár: a több mint 130 millió eladott albummal rövid idő alatt bebetonozták magukat a popkultúrába. A közösségi médiát akkor még hírből sem ismertük, így minden tudásunk a csapatról a bulvárlapok hasábjairól származott – a csillogó felszín viszont sok feszültséget takart. Mózes Zsófi írása.
–
A zenekar a floridai Orlandóban kezdte pályafutását abban az időben, amikor mind a Disney, mind az MGM rengeteg filmen és reklámon dolgozott. A két középiskolás diák, A. J. McLean és Howie Dorough, akik közös énektanáruk révén már ismerték egymást, egy meghallgatáson találkoztak először Nick Carterrel, és hamar kiderült, hogy van közös érdeklődési körük. Nem sokkal később már együtt énekeltek a forgatási szünetekben.
Ahhoz azonban, hogy együttest alapítsanak – és a hangzásuknak nagyobb hangterjedelmet és mélységet adjanak –, úgy érezték, szükségük van még két másik hangra. Egy barátjukon keresztül ismerték meg Kevin Richardsont, aki akkoriban épp egy Disney World-beli show-ban énekelt, ő javasolta aztán az unokatestvérét, Brian Littrellt, aki akkoriban Kentuckyban élt.
Néhány telefonhívás után Littrell Floridába költözött, a csapat pedig Backstreet Boysra keresztelkedett – az orlandói Backstreet Market után, amely a város tizenéveseinek népszerű szórakozóhelye volt.
A siker évei
Kezdetben a cappella feldolgozásokat adtak elő kedvenc dalaikból, majd 1992-ben elmentek egy Lou Pearlman által hirdetett meghallgatásra:
a producer egy „New Kids on the Block kinézetű, de Boyz II Men hangzású” fiúcsapatot keresett, és a Backstreet Boysban meg is találta a számítását.
A csapat menedzselésével Johnny és Donna Wrightot bízta meg, akik korábban a New Kids on the Block fiúbandával dolgoztak együtt.
„Mielőtt láttam volna őket fellépni, nem voltam biztos benne, hogy bele akarok-e keveredni. De amikor meghallottam őket énekelni, egyszerűen libabőrös lettem a sarkamtól a fejem búbjáig. Úgy éreztem, itt tényleg van valami” – mondta Wright a Billboardnak.
Wrighték cége kidolgozott egy stratégiát, hogy segítsen a Backstreet Boysnak tökéletesíteni az előadásmódjukat és a hangzásukat, miközben középiskolákba és vidámparkokba szerveztek fellépéseket a csapatnak, a fiatalabb korosztályt megcélozva.
„Látszott a közönségen, hogy azt gondolták: »Mi ez, a New Kids on the Block második eljövetele?« De amint elkezdtünk a cappella énekelni, és megmutattuk nekik, hogy tényleg értünk hozzá, megnyertük őket”
– emlékezett vissza a kezdeti időszakra Kevin Richardson.
A csapat 1996 tavaszán fejezte be első, Backstreet Boys című albumának felvételét. Népszerűségük Európa-szerte is egyre nőtt, turnéztak Ázsiában és Kanadában is. 1996-ban a világ egyik legsikeresebb debütáló előadóivá váltak, és egymás után nyerték a díjakat. 1996 októberében aztán elkezdtek dolgozni második albumukon, a Backstreet’s Backen, ami még a korábbinál is nagyobb sikert aratott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kötöttségek nélkül
Pearlman időközben más zenekarokat is alapított, köztük az NSYNC-et. A fiúbandák közötti rivalizálás legendás volt, és bár egyesek szerint a konfliktus csak jól irányzott PR-fogás volt az eladások növelése érdekében, úgy tűnt, a terv működik: a rajongók hol az egyik, hol a másik csapat oldalára álltak.
Annak ellenére, hogy a fiúk úgy érezték, a producerük elárulta őket, amiért a tudtuk nélkül megalkotta az NSYNC-et, híresen jó kapcsolatot ápoltak Pearlmannel – családtagnak tekintették és bíztak benne. Később azonban újabb csalódás érte a bandát, amikor kiderült, hogy a férfi nem fizette ki a zenekarok tagjainak járó pénzt.
A Backstreet Boys volt az első csapat, amely pert indított a producer ellen, miután kiderült, hogy átverte őket: fejenként csak körülbelül tizenkétezer dollárt kaptak évente, miközben világszerte több millió albumot adtak el és stadionokat töltöttek meg.
Idővel mások is követték a példájukat, Pearlmant pedig huszonöt év börtönbüntetésre ítélték – mivel nemcsak a zenekarait károsította meg, de a hírnevét felhasználva számtalan embert győzött meg arról, hogy fiktív vállalkozásokba fektessenek pénzt.
A Backstreet Boys tagjai megszabadultak Pearlmantől, sikert sikerre halmoztak, ám a további nehézségek sem kerülték el őket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Külön utakon
A rajongók és a sajtó szűnni nem akaró érdeklődése, illetve a nyomás, hogy eljátsszák a rájuk osztott szívtipró szerepét, az évek során terhessé vált. A zenekar tagjai a maguk módján lázadtak: Nick Carter és A. J. McLean mértéktelenül ivott és drogozott.
„Akár tragédia is lehetett volna belőle – írta Nick később a memoárjában. – A legdurvább időszakban ecstasyt és kokaint is fogyasztottam, és megittam egy nagy üveg vodkát éjszakánként.”
2002-ben a Backstreet Boys úgy döntött, hogy megválnak menedzsmentcégüktől, a The Firmtől, Carter azonban szólókarrierjét szem előtt tartva inkább maradt. Nem sokkal később a csapat többi tagja nélküle kezdte el felvenni a következő albumukat, azonban a JIVE Recordsszal való kapcsolatuk is megromlott: közel százmillió dolláros pert indítottak a cég anyavállalata ellen, szerződésszegésre hivatkozva. Azt állították, hogy a kiadó Carter Now or Never című szólóalbumát a csapat kárára népszerűsítette.
2003 novemberében McLean Oprah Winfrey műsorában szerepelt, ahol először beszélt alkohol- és drogfüggőségéről, valamint a hírnévvel együtt járó küzdelmeiről. A csapat többi tagja meglepte őt a stúdióban, hogy támogatásáról biztosítsák, ami az első alkalom volt, hogy a Backstreet Boys közel két év után ismét együtt mutatkozott a nyilvánosság előtt. És bár ezt követően igyekeztek közös nevezőre hozni a zenekar érdekeit, Richardson végül 2006-ban kilépett. A többiek azonban biztosították róla, hogy bármikor meggondolhatja magát, várják vissza.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A nagy visszatérésre alig néhány évet kellett várniuk a rajongóknak, akik – úgy tűnik – nagyon megbocsátók: akkor sem fordítottak hátat a zenekarnak, amikor 2017-ben Cartert zaklatással vádolták, vagy amikor Brian Littrell néhány évvel ezelőtt lelkes Trump-szimpatizánsként lépett színre.
A pletykák, szakítások, szünetek és visszatérések nem voltak jelentős hatással a Backstreet Boys népszerűségére. Bármilyen nehézséggel találták is szemben magukat az elmúlt harminc évben, végül mindig össze tudtak kapaszkodni, és képesek voltak megtalálni azt, aminek köszönhetően még most is együtt lépnek színpadra – igaz, a 2022-es DNA-turnén már ők dobáltak aláírt bugyikat a színpadról közönség közé.
Kiemelt kép forrása: Getty Images / Alexander Tamargo / Contributor
