„Nem vagyok Hamupipőke, de bejön a cipője” – Öt feminista női előadó, akit imádni fogsz
Jó rég ajánlottam már nektek énekesnőket, úgyhogy itt az ideje egy kis őszi playlistfrissítésnek: hoztam hát egy csokorra való vagány csajt. Zeneileg elég széles skálán mozognak ugyan, egyvalami azonban közös bennük: valamennyien feministák, és ez igen markánsan át is hatja a művészetüket. Válasszátok ki ti is az új kedvenceiteket közülük! Csepelyi Adrienn írása.
–
GIRLI
GIRLI koncertjére véletlenül keveredtem a Szigeten, de annyira ráflesseltem, hogy azóta rendszeresen előkerül a Spotifyomban. Kezdjük ott, hogy a háttérben egy hatalmas SMASH THE PATRIARCHY felirat jelent meg időről időre…
A klasszikus punk esztétikát a pink összes árnyalatával összepárosító brit lány maga a megtestesült dacos, Z generációs feminizmus. S amint kint, úgy bent is: a vadság és a sztereotipikus kislányosság (nyilván ironikusan használva) köszön vissza a dalaiban is.
Szókimondó, dühös, ha úgy tartja kedve, obszcén, ha úgy, akkor törékeny – állati izgalmas és nagyon könnyen megszerethető mix ez.
Kíváncsi vagyok, milyen irányba indul majd a pályafutása – én nagyon szurkolok neki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
QVEEN HERBY
Nem is próbálok úgy csinálni, mintha nem lennék óriási rajongója a királynőnek, aki elképesztő jelenség. Amy Renee Heidemann Noonan az Instagramon egyperces energetikai tisztításokat végez videós formában, a TikTokon több trendje is fut a dalrészleteinek (például a „Seriously, like have you seen my silhouette” kezdetű, amelynek videóiban hol nők mutatják meg, milyen csinosak, mennyire jól áll nekik egy outfit, hol pedig épp az ellenkezőjével poénkodnak, például pufi háziállatok testformáját mutogatva). Emellett van saját podcastja, és egy csomó egyéb dolgot is csinál még.
Qveen Herby azonban mindenekelőtt kiváló rapper, aki humoros, pikírt, pofátlan – és feminista ikon. Szövegeinek jelentős része a nőket erősíti, de akad olyan szerepjáték is köztük, amelyben görbe tükröt tart társadalmi jelenségeknek, sőt: aki végighallgatja az amerikai rapper-énekesnő dalait, olyan, mintha elolvasna egy fél könyvtárnyi önsegítő könyvet.
Herby királynő emellett igazi stílusikon és átváltozóművész. Imádom!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
NOVA TWINS
Azoknak, akiket a Szigeten elzavartam Nova Twins-koncertre, üzenem: szívesen! Nem egy visszajelzést kaptam ugyanis, amelyik arról szólt, hogy a fesztivál egyik legjobb koncertje volt a két vadállat brit csaj fellépése. Ahol a gitáros-énekesnő Amy Love elmondta: karrierjük elején folyamatosan azt hallgatták, ilyennek kellene lenniük vagy épp inkább olyannak, így kellene viselkedniük, öltözködniük, ilyenebb/olyanabb dalokat írniuk – míg végül besokalltak, és elkezdtek önállóan dalokat írni, felvenni és kiadni.
Ezt tanácsolják más nőknek is (írtak is róla egy dalt Bassline B*tch címmel): tegyenek az elvárásokra, és szimplán csak csinálják azt a zenét, ami őket boldoggá teszi.
Ami engem illet, nagyon támogatom ezt a hozzáállást, a Nova Twins zenéje ugyanis láthatóan másokat is boldoggá tesz – köztük engem is. Nem szeretem a hasonlítgatást, szóval nem is azért írom, sokkal inkább, hogy aki nem ismeri őket, be tudja lőni, mire számítson: van a zenéjükben egy kis Rage Against The Machine-érzés, de bátran kísérleteznek poposabb hangzásokkal is, viszont sohasem igazán polírozott, amit kapunk, úgyhogy elsősorban azoknak ajánlom, akiknek a lejátszójukban jól megfér egymás mellett a Slipknot és Avril Lavigne.
A Bring Me The Horizon-rajongók meg úgyis imádják őket: van ugyanis egy közös daluk 1x1 címmel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
ASHNIKKO
Az amerikai rapper-énekesnőre a Princess Nokiával közös, Slumber Party című dala kapcsán figyeltem fel, aminek – maradjunk annyiban – elég frivol a dalszövege: egy igen erotikus csajbuliról szól rendkívül szemérmetlen módon. Rákerestem, és azóta követem a munkásságát, amelyben a zene mellett fontos szerepe van az LMBTQ-aktivizmusnak és a feminizmusnak is.
A közösségi médiában és az interjúkban nyílt diskurzust kezdeményezett arról, hogy miként jött rá, hogy nem bi-, hanem pánszexuális, illetve genderfluid, és kifejezetten hangsúlyozza, hogy a feminista előadóknak mennyire fontos összetartaniuk.
Jellegzetes kék haja, mangalányszerű megjelenése és elborult látványvilágú klipjei csak a koktélcseresznye a hab tetején. Ahogy a Daisy című számában mondja: „Nem vagyok Hamupipőke, de bejön a cipője!”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
ROSALÍA
Harmadik, az idén megjelent, MOTOMAMI című lemeze immár egyértelműen az egyik legfelkapottabb előadóvá tette a barcelonai születésű lányt, aki egészen újszerű módon használja művészetében a katalán népzenét. A 29 éves Rosalía népzenét tanult gyerekkora óta, ebből is diplomázott, közben pedig folyamatosan építgette saját előadói karrierjét.
Mindent egy lapra tett fel: noha pályája kezdetén kis híján teljesen tönkrement anyagilag, hiszen minden fillérjét a stúdiózásba ölte, foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz a sajátos stílushoz, amelyet ma már vele azonosítunk – és amelyhez mind többen igyekeznek igazodni a mainstreamben is.
Zenéje alapját a flamenco és az anyanyelve izgalmas ritmikája adja, ehhez viszont progresszív, nem ritkán egészen kísérletező modern hangszerelés párosul. Mindenkinek ajánlom, de ha meghallod a szemérmetlenül egyszerű, a füledből mégis totálisan kivakarhatatlan dallamokat, úgysem szabadulsz a Rosalía-jelenségtől. Szerencsére!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kiemelt kép: Getty Images / Matt Winkelmeyer; Mark Horton
