Popsztár, akitől még Gorbacsov felesége is elalélt, avagy: Alles Gute zum Geburtstag, Dieter Bohlen!

–

A korosztályomból bárki tudná órákon át sorolni a Modern Talkingos élményeit, és sírva röhöghetnénk az akkori házibulik „vad” táncolásain, Dieter és a kontrasztja, ugyanakkor az őt tökéletesen kiegészítő Thomas Anders külsején, a mozdulataikon, a ruháikon, a hangjukon, a sok esetben nyelvtanilag is hibás angol szövegeken (nem mindegy?, úgysem értettük), az állandóan lifegő Nora nyakláncon, és nem utolsó sorban a tipikusan pocsék nyolcvanas évek zenéjén. De Gyárfás Dorka már az értekezleten rávilágított, hogy a ma hatvanöt éves Dieter Bohlent ennyivel azért nem lehet elintézni, úgyhogy most nem a csonttá cikizésének irányába mennék el, hanem

ehelyett megpróbálom röhögések nélkül felfedni a német popipar máig megkerülhetetlen figurájának valós énjét (magamnak is drukkolok erősen!).

Nem másodszépfiú, nem csak háttérember

Vitathatatlan, hogy Dieter Bohlen figurája nem merül ki az egykori és a később újraalakuló és megint szétváló kéttagú fiúzenekar egykori szőke másodszépfiújaként, aki a playback éneklés és gitározás közben másodpercenként idült mosollyal a fején a levegőbe boxolt „hatásos” színpadi elemként.

A kis Dieter az észak-németországi Oldenburg mellett született, igazi jó tanuló volt, és már diákkorában zenélni kezdett: tulajdonképpen egész életében ez érdekelte igazán. Első sikereit azonban nem zenészként, hanem zeneszerzőként érte el. Huszonöt éves korától az Intersong nevű zeneműkiadó vállalatnál dolgozott, ahol számos, akkoriban sikeres német slágerénekesnek komponált – jó, általában B-kategóriás – dalokat.

1984-ben azonban hatalmasat robbantottak a Modern Talkinggal, amiben már előadóként is óriási sikereket ért el.

Titkuk abban állt, hogy fiatalok voltak, „szépek”, és ügyesen követték a német slágerzene hagyományait (jaj!), igen egyszerű angol szövegekkel és a Bee Gees által a hetvenes években sikerre vitt, úgynevezett falsetto-énekhang ötvözésével teljesen új hangzást, az úgynevezett Hamburg Soundot hozták létre.

Ennek létjogosultsága ugyan kétségbe vonható, de sikere nem, hiszen öt, az eladási és toplistákon egyaránt elő helyezett kislemezt jegyeztek sűrű egymásutánban. A You're My Heart You're My Soul, You Can Win If You Want, Cheri Cheri Lady, Brother Louie és Atlantis Is Calling és még jó pár nemzetközi sláger után, 1987-ben mégis feloszlott a dreamteam: elsősorban Thomas felesége, Nora (a nyaklánc, tudjátok!) és Bohlen közötti személyes nézeteltérések miatt.

A Modern Talking után és újra benne

Dieter megalapította a Blue System nevű, állítólag szintén pár nagy slágert gyártó együttesét, de nem ezzel erősítette meg máig fontos pozícióját a német és nemzetközi popszakma első- vagy másodvonalában.

Más ismert zenészek producereként is sikeressé vált, többek közt felfedezte C. C. Catch-t (gyanítom, hogy a fodrászuk is közös volt, bocs!), a Smokie együttes korábbi frontembere, Chris Norman is az ő segítségével tért vissza a köztudatba a Tetthely-sorozat betétdalával, a Midnight Lady-vel, és ezzel párhuzamosan pedig Dieter szerepet kapott a sorozatban.

Bonnie Tylerrel is dolgozott együtt, melynek három nagylemez lett az eredménye, plusz Bonnie lemezeladási rekordot döntött Németországban, több Bohlen által írt dal is első helyre került több ország slágerlistáján. Bitterblue című albuma Norvégiában négyszeres platinalemez lett.

Szóval Dieter szépen alaposan bedolgozta magát a popszakmába – annak ellenére, hogy például pont C. C. Catch-csel egy komolyabb pereskedés után váltak el útjaik –  és amikor eljött a nosztalgiázás pillanata (vagy csak a pénz volt fogyóban?), 1998-ban újra összeállt a szépfiú duó, kissé avíttas változatban erőszakolták meg újra saját és mások fiatalkorát egészen 2003-ig, amikor is újabb belső ellentétek miatt ismét elváltak útjaik, bár én nem merném biztosan kijelenteni, hogy végleg.

A producer

Dieter ekkor már a Deutschland sucht den Superstar (a német Megasztár) tehetségkutató műsor zsűritagja, és az ott felfedezettek lemezeinek producere volt, ami sok millió eladott lemezt és tekintélyes jogdíjat is eredményezett számára.

Munkásságát egyébként sokan erősen vitatják, többen is megvádolták plágiummal, nemcsak a zene-, hanem még az énekhangjuk(!) ellopásával is,

ezzel együtt is vitathatatlan, hogy ő az utóbbi évtizedek legsikeresebb német zeneszerző-producere, amit a százhatvan millió feletti példányszámú lemezeladás mellett számos díjjal, így a Media Control szervezet elismerésével és a (még ma is megjelenő!) Bravo magazin „Platina Otto” életműdíjával is honoráltak.

A Casanova és a „nagy író”

A díjai közül számomra nem ez a legérdekesebb, de hogy odáig eljussunk, kell még egy kis bulvár az életéből. Tizenévesként lehet, hogy pár hétig rajongtam érte, de azért ha ezen az időszakon kívül bárki megkérdezi tőlem, hogy „te, szerinted szexi a Dieter?”, akkor biztos röhögőgörcsöt kapok.

Na, de ezzel nagyon sok nő nincs így: a mai napig hangos a sajtó a csábításaitól, nők ezrei imádják (tudom, státusz, pénz, kedves mosoly, hírnév) és igen sok botrány is körüllengte életét. Nemrég azt nyilatkozta, hogy még kilencven évesen is tervben van nála a gyereknemzés, pedig már ma is sok ex és gyerek veszekedhet majd az örökségen.

Első feleségétől, Erikától három gyereke született, 1989-es válásuk után több szempontból is felfedezte Nadja Abd el Farragot (háttérénekese lett, majd tévés személyiség és zenész), tőle 1996-ban különvált egy egy hónapig tartó házasság kedvéért, de gyorsan vissza is cuccolt még négy évre hozzá. Ezután egy szintén régebbi barátnővel melegítette fel a kapcsolatát egy fiúgyermek erejéig, majd Fatma Carina Walz-cal cuccolt össze, akitől egy fia és egy lánya is született. Mindeközben azért nem tétlenkedett, megannyi hódítást tudhat magáénak. Egy kis szaftos részlet, hogy eget és földet rengető szerelmi kalandba keveredik „Rambo” Stallone akkori feleségével, a „nőstényállat” Brigitte Nielsennel, de a figurára jellemző módon, minden ágyjelenetnél attól retteg, hogy rájuk nyit az erős fiú a filmekből…

Hogy mindezt honnan lehet tudni? Egyszerű a válasz:

Dieter Bohlen mindig tudta, hogy mi a népszerűség titka.

A recept szerint lehetőleg hetente érdemes valamiféle hírrel, botránnyal, beszólással, szerelmi kalanddal az újságok címlapjára kerülni. De ha a hajó süllyedni látszik, akkor a legjobb előrukkolni egy életrajzi könyvvel, az tuti recept. 2002-ben meg is jelent első könyve,  a Csak a színtiszta igazat, és láss csodát, Günter Grass helyett inkább őt olvasták a népek, olyannyira, hogy 2003-ban megkapja érte az Arany toll-díjat is, ami igazán meglepő, hiszen sejthető, hogy nem jeles irodalmi alkotásról van szó. De mi sem bizonyítja jobban az állítást, miszerint

amihez Dieter Bohlen nyúl, arannyá válik.

A könyv amúgy valóban szolgál érdekességekkel. Dieter fiatalkorában – ugyan rövid ideig, de – tagja volt a kommunista pártnak, és a marxista-leninista ifjúsági szervezetének is. Persze jóval eme időszaka után, 1989-ben turnéra indultak a Szovjetunióban, ahol nem  kisebb elismerésben részesült, mint az az USSR legsikeresebb művész díjában (megelőzve a Beatlest, az ABBA-t és Michael Jacksont). A díjat Gorbacsov adta át, Raisza Gorbacsova meg őszinte lelkesedéssel rebegte, hogy „Gyiter, ja ljublju vász!” („Dieter, nagyon kedvelem magát!”).

Még könyvek, még botrányok

Aki még ennél is többet szeretne megtudni a szőke szépfiú életéről, annak nemcsak ez a műve, hanem a következő kettő is segítségül szolgálhat.

Második könyve, A kulisszák mögött egy szép nagy pert is zúdított a nyakába Thomas Andersszel, amiben a barna szépfiú hatvanezer eurót perelt el egykori társától, és azt a végzést, hogy a rá vonatkozó részt fekete filccel ki kell húzni az összes, még el nem adott példányból.

A harmadik könyvének címe, a Der Bohlenweg – Planieren statt Sanieren tulajdonképpen egy szójáték: a Bohlenweg egy pallóval lerakott út, meg persze az ő útja-módja is. A Planieren statt Sanieren jelentése pedig elegyengetni, egyengetni (le)rombolás helyett. Ebben a könyvében a fiatalságot szeretné megmenteni, de komoly közhelyeket pufogtat a mallorcai villájából…

Ugye, nem kell mondanom, hogy ezt is vették és veszik a mai napig, mint a cukrot?

Az amerikai álom német kivitelben

Szerintem, ha Amerikába születik ez a Dieter fiú, bármennyire is ellentmondásos figura, egészen biztosan naponta olvashatnánk róla és legújabb szakmai-, illetve magánéleti kalandozásairól a híreket. Így azért leginkább megmaradt a németeknek és nekünk meg egy furcsa élmény arról, hogyha valaki nagyon akarja, akkor beég a retinánkba és még a hallójáratainkba is.

Isten éltesse Dieter Bohlent, és ugyanakkor bocsássa is meg neki a frizuráit!

Marossy Kriszta

Kiemelt kép: Getty Images/Andreas Rentz