A történelem folyamán Szűz Mária már sokszor megjelent egy vagy több ember előtt, akikhez gyakran beszélt is. Esetenként fontos üzeneteket közvetített, például történelmi kataklizmák előtt – állítja az egyház, s mindezt a fényképezés és a filmezés elterjedése óta felvételekkel is alátámasztja. A jelenéseket – amelyeket az egyházi hatóságok sem minden esetben fogadnak el hitelesnek – gyakran megmagyarázhatatlan gyógyulások, és egyéb, tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségek (például világító Mária-szobor) kísérik.

A jelenéseket illetően mindig a területi püspök indít vizsgálatot, és adja jóváhagyását, ha meggyőződött a hitelességről. A tudományt nem foglalkoztatja kiemelten ez a terület, de kételkedve fogadja az egyház által hitelesített jelenéseket is, például a már említett „napcsoda” alkalmával is így történt, vagy a Mária-ereklyék könnyezése esetében is. A hívek szerint azonban minden esetben a Szűzanya jelenik meg – számukra a hit ad magyarázatot a tudományos érvekkel szemben.

Összegyűjtöttünk öt híres – az egyház által hitelesnek nyilvánított – Mária-jelenést az elmúlt évszázadból, köztük a 104 éve történt „fátimai csodát” is ismertetjük.

Fátimai jelenések, 1917. május-október

1917. májusában három pásztorgyermek, Lúcia, Jacinta és Francisco egy kis nyájat őrzött a portugáliai Fátima kisváros közelében. Hirtelen egy fényvillanásra lettek figyelmesek, amit először villámlásnak véltek, de aztán egy „fehérbe öltözött asszony” jelent meg előttük, akitől Lúcia a következőt kérdezte: „Én is az égbe fogok jutni”? A Szűzanya válasza „igenlő” volt, és ezek után arra kérte őket, hogy minden hónap tizenharmadik napján jöjjenek el ismét a jelenések helyszínére. Azt is szerette volna, hogy „imádkozzanak sokat a világért”.

Illusztráció a Fátimai jelenésről - Forrás: Getty Images/Fototeca Gilardi

A gyermekek engedelmeskedtek neki, és októberig mindig ott voltak a megbeszélt napon, sőt, mivel sokaknak elmesélték, mekkora csodát éltek át, alkalomról alkalomra egyre többen gyűltek össze, hogy lássák, ahogy megjelenik a „Szűzanya”. 

Nem is kellett csalatkoznia az egyre nagyobb számú sokaságnak. Minden alkalommal látták, sőt, az utolsó, hatodik jelenéskor, október 13-án a hetvenezres tömeg egy „napcsoda” szemtanúja is volt: az „ezüstkoronggá váló égitest hirtelen megnőtt”, és úgy tűnt, mintha „forogva zuhanni kezdene a föld felé”. A hívek a csodálatos jelenség hatására térdre estek, és imádkozni kezdtek. 

Jacinta és Francisco nem sokkal a jelenések után (1919-ben és 1920-ban) a spanyolnátha-járvány áldozatául estek, Lúcia viszont közel száz évet élt. Néhány évtizeddel a fátimai események után megosztotta az egyházzal azokat az üzeneteket, amelyeket Szűz Mária rá és a másik két gyermekre bízott – a „fátimai titkok” utaltak például a világháborúkra, az orosz kommunizmusra, és bizonyos értelmezések szerint a II. János Pál pápa ellen 1981-ben elkövetett merényletre is.

A látnok testvéreket, a gyerekkorukban elhunyt Jacintát és Franciscot a jelenések századik évfordulóján szentté avatta Ferenc pápa. 

Zeitouni Szűz Mária-jelenés, 1968. április 2 – 1971. május 29.

1968. április másodikán Zeitounban – ami akkor Kairó egyik külvárosának számított – nem sokkal naplemente után a templom kupoláján egy „fiatal hölgy” jelent meg. Csodálkoztak, hiszen mivel a kupola görbe, nem lehet járni rajta. Néhány szemlélődő gyalogos azonban úgy vélte, megfejtette a rejtélyes jelenséget: „Szűz Mária, Szűz Mária” – kiáltották. A női alak, akiben akkor már sokan a Szűzanyát látták, közben megmozdult a kupolán, meghajolt, és letérdelt a kereszt előtt. A templommal szemben dolgozó mohamedán garázsmunkások először azt hitték, zavargás tört ki, hiszen egyre-másra rohantak ki az utcára az izgatott emberek, a forgalom is megállt, látszólag megmagyarázhatatlan okból. 

A szemtanúk beszámolói alapján a jelenések három éve alatt Mária többféle formában volt látható a kupola felett: egyszer mint egy mellszobor, másszor pedig teljes alakjában. Néha galamb alakú „égi lények” is megjelentek mellette, időnként pedig a kezében olajágat is tartott. Bizonyos éjszakákon pedig imádkozó testtartásban jelent meg, és arra is volt példa, hogy a templom előtti tömeget megáldotta.  

Egy helyszíni fotón a Zeitouni templom és a fényes jelenség körvonala látszódik, ami hasonlít Szűz Mária alakjára, ahogyan az ikonográfiából ismerhetjük. A fotót Fawzy Masour Heliopoliszi építészmérnök készítette 1968. április 9.-én – Forrás: Wikipedia

Bizonyos források szerint sok gyógyíthatatlannak vélt súlyosan beteg és fogyatékossággal élő hívő is meglátogatta a templomot a jelenés hallatán, bízván abban, hogy Szűz Mária csodát tesz velük. A reményük beigazolódott: a vakok látni kezdtek, a mozgásukban akadályozottak lebénult testrészei újra megmozdultak, a daganatos betegségben szenvedők pedig meggyógyultak. A szakemberek szerint ezek a gyógyulások, állapotjavulások tudományos alapon megmagyarázhatatlanok voltak. Több egyház (például a katolikus, az evangélikus és a kopt) is hitelesnek ismerte el a jelenéseket.

San Nicolás-i Mária-jelenések, 1983

Az argentínai Buenos Aires tartomány San Nicolás de los Arroyos városában állítólag több családnál „felragyogtak a rózsafüzérek”. Az egyik városbeli asszony, Gladys Quiroga de Motta, miután látta ezt a megmagyarázhatatlan jelenséget, imádozni kezdett Szűz Máriához, aki 1983. szeptember 25-én meg is jelent neki, „kék palástos, fátylas alakját ragyogó fény övezte”,  karjában a gyermek Jézust tartotta. Gladys összesen 86 alkalommal látta a Szűzanyát, aki egy hónappal az első jelenés után fehér rózsafüzért adott neki, közben pedig a következőket mondta: „Vedd ezt a rózsafüzért a kezemből, és tartsd magadnál örökre. Engedelmes vagy, és örülök ennek. Örvendezz, mert Isten veled van.” Gladys mindig megosztotta a Máriától kapott üzeneteket az egyházi hatóságokkal, összesen 1800 kinyilatkoztatást tett, amelyek témái például a bűnbánat, a béke voltak, de akadtak köztük olyanok is, amelyek apokaliptikus jelenségekről, vagy „az emberiségre váró nagy szenvedésekről” szóltak.

Szűz Mária szobra a San Nicolás-i Rózsafüzér Királynője-kegyhelyen - Forrás: Wikipedia

Csakúgy, mint a zeitouni jelenéseknél, San Nicolásban is hírt adtak több „csodás gyógyulásról”, többek között egy kisfiú agydaganatból való felépüléséről is. 

A San Nicolás de los Arroyos-i egyházmegye püspöke, Héctor Sabatino Cardelli egy 2016. május 22-én celebrált szentmisén jelentette be, hogy hitelesnek tartja a szóban forgó jelenéseket: „Elismerem az események természetfölötti voltát; azokét az eseményekét, melyekkel Isten az ő szeretett leányán, Jézus az ő legszentebb édesanyján, a Szentlélek az ő szeretett jegyesén keresztül szeretetteljesen ki akarta nyilvánítani magát egyházmegyénkben” – ezekkel a szavakkal jelentette be püspöki jóváhagyását, méghozzá azon a kegyhelyen, amely létrehozását maga a Szűzanya kérte az egyik jelenésben.  

 

Alsósáradi legszentebb Szűz, 2002. augusztus-szeptember

2002. augusztus 27-én Ukrajnában, ukránul Dzhublyka, (Dzsublék, Alsósárad) falu közelében, egy erdei forrásnál a Szűzanya megjelent két lánynak, Alenának és Marjanának, és a következőképpen mutatkozott be: „Én a Legszentebb Szűz vagyok”. A lányok, miután hazaértek, elmesélték a történteket, de a szüleik nem hittek nekik. Később azonban állításuk szerint ők is meggyőződhettek arról, hogy amiről a gyermekeik beszámoltak, valóban megtörténhetett. Alena édesanyja ismeretlen betegségben szenvedett, de gyorsan meggyógyult – hite szerint Szűz Máriának köszönhetően.

Marjana édesapja, aki görögkatolikus lelkész, titokban követte a jelenés helyére a lányokat, mintha gombászni menne. A „Szent Szűz” a következő napokban is megjelent nekik, és üzenni is kívánt: „Azért jöttem, hogy segítsek” – mondta. „Segíteni akarok, hogy a papok tekintélye a nép körében megújuljon, és hogy egyesüljön ez a megosztott nemzet és az egyház”. Jelenésében Szűz Mária azt is kérte, hogy imádkozzanak azon a helyen, ahol hozzájuk szólt, és építsenek oda egy zarándokhelyül szolgáló kápolnát, valamint hozzanak létre egy kórházat is.

Napról napra egyre több zarándok érkezett a helyszínre, akik szeptember nyolcadikán újabb megerősítést kaptak: a beszámolók szerint a nap korongján „különböző jelek és betűk voltak láthatók”. 

Az egyik jelenésében, így szól a legenda, a „Szent Szűz” megválaszolta azt a kérdést, hogy mit jelentenek: „Ez jel azok részére, akik nem hisznek”. A szemtanúk összeolvasták a napkorongon található betűket, és a következő felhívás rajzolódott ki: „Gyertek, imádkozzunk”. A jelenések ezután is folytatódtak: Alena és Marjana megerősítették, hogy a szeptember 18-án bemutatott szentmisén nemcsak a „Szent Szüzet” látták, hanem az egész „Szent Családot”, valamint az „összes apostolt, a vértanúhalált halt Romzsa Tódor püspököt, a boldoggá avatott fátimai Jacintát és Franciscót is.” A jelenések hitelességét az egyházi hatóságok már korábban elismerték, a kiküldött papok szeptember elsején megkérték a lányokat, hogy „a látomást szentelt vízzel hintsék meg”. Az „Istenanya” örült ennek, „mosolygott és megdicsérte a gyerekeket”, így mesélik. 

Warraqi Miasszonyunk, 2009. december 11.

2009. december 11-én, nem sokkal éjfél előtt az egyiptomi Warraq al-Hadar városának sűrűn lakott részében található Szent Szűz és Mihály Arkangyal templom kapujánál a biztonsági őrök furcsa fényre lettek figyelmesek, amely a templom tornya felett lebegett. Annyira éles volt  a ragyogás, hogy még a „környékbeli elektromos lámpákat is elhalványította”. Egy közeli kávézó vendégeinek is megakadt rajta a szeme. A rejtélyes fény női alakot idézett. Néhány arra sétáló kopt keresztény felismerni vélték a templom középső kupolája felett „fénylő köntösbe, tiszta fehér és kék ruhába öltözött, aranykoronás” alakot: a „szeretett Szent Szűzük” jelent meg, mondták. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Hamar híre ment a rendkívüli eseménynek: az első szemtanúk folyamatosan hívták barátaikat, ismerőseiket, nemsokára már nagy tömeg, több ezer ember gyűlt össze a templom előtt, sokan fényképeket és videókat készítettek a jelenésről. A biztonsági szolgálat pedig erősítést kért, hogy le tudják zárni a területet, és ügyelhessenek a rendre. A sokaság bízott benne, hogy újabb jelenést láthat még azon az éjszakán. Várakozásaik beteljesedtek: hajnali egy óra körül egy kupolák felett repülő „világító galambra” lettek figyelmesek, ami aztán leszállt a templom egyik tornyára. Sokan örömujjongásban törtek ki: „A Szűzanya! Megjelent a Szent Szűz” – kiáltották csodálkozva.

A jelenés alatt, amely hajnali négy óráig tartott, a templom tetején lévő keresztek végig fényesen ragyogtak. A tömeg a decemberi hideg ellenére reggelig kitartott, végig Mária-énekeket énekelve. A kopt ortodox egyház a jelenéseket hitelesnek nyilvánította.

Nádudvari Péter

Források: Dr. Kovács L. P. Bánk OFM: Mária missziók a bűnösökért, Budapest. 2014., valamint ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és  ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Tangkwa_Nikon