„Nancy nélkül Ronnie a kaliforniai tengerparton kocsikázna piros Lincolnjában” – 100 éve született Nancy Reagan

 –

Bár Anne Frances Robbinsként látta meg a napvilágot New Yorkban, egész életen át megtartotta a Nancy nevet, ahogyan édesanyja becézte. Szülei nagyon hamar megpecsételték sorsát; kétéves korában elváltak, és anyja a színészi pálya miatt testvére gondjaira bízta a kislányt. Nancy marylandi nagynénjénél töltött hat évét az anyja utáni sóvárgás hatotta át; egy betegség alkalmával sokatmondóan megjegyezte, hogy ha neki kislánya lenne, és az beteg lenne, ő biztos nem hagyná magára.

Közös sebek és bizalom

Nancy és Ronald házasságának elemzői ezt a gyerekkori sebet és az érzelmi elköteleződés nehézségeit kapcsolatuk egyik fontos összekötő elemeként emlegetik: a férj saját alkoholista apja miatt kevesekben bízott meg, ahogyan Nancy is csak kivételezetteknek szavazott bizalmat.

A kislány számára a biztonságot anyja második házassága hozta el: szegény rokonból egy elismert chicagói idegsebész fogadott lányává vált, és mostohaapja vezetéknevét is felvette. Mélyen tisztelte konzervatív nevelőapját, akit a régi értékek emberének tartott.

A név, amely mindent megváltoztatott

Immár Nancy Davisként végezte el az angol- és dráma szakot, majd azt az utat választotta, amely elszakította tőle az anyját: egy rövid áruházi eladói munka után színésznő lett. Anyjának és Spencer Tracynek is benne volt a keze abban, hogy hét évre a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) stúdióhoz szerződött, majd tizenegy hollywoodi filmben szerepelt.

A sorsát másodszor is komolyan befolyásolta az, hogy felvette mostohaapja nevét, ám másodízben úgy tűnt, nem jó irányba. Ugyanis nem ő volt az egyetlen Nancy Davis a filmiparban.

Névrokona a kort átható gyanú miatt kommunista szimpatizánsként feketelistára került, így ez a megbélyegzés a mi Nancynk karrierjét is berekesztette. Ő viszont nem hagyta ezt annyiban, és a Filmszínészek Céhének elnökénél tett panaszt, aki történetesen Ronald Reagan volt.

A sármos színész éppen válása romjaiból igyekezett talpra állni, így korántsem keresett új kapcsolatot, ám a találkozóból szerelem lett, majd három évvel később az oltár elé álltak. Így aztán a balszerencséből mégis szerencse lett. Nancy az MGM promóciós anyagában azt írta magáról, hogy legnagyobb álma egy boldog házasság, sőt, a hetvenes évek elején is úgy nyilatkozott, hogy azért állt színésznőnek, mert akkor még nem találkozott a megfelelő férfival.

Az amerikai mintacsalád

Ahogy megszülettek a gyerekek, Patti és Ron, Reaganék a tipikus amerikai család megtestesítőjévé váltak. A General Electric (GE) sorozatához kerestek arcokat, és ehhez a Reagan család tökéletes választásnak tűnt. A szülők olyan természetességgel mozogtak a kamerák előtt, hogy sorra kapták a tévés meghívásokat. A politikához mindig is vonzódó Ronald színészi karrierje éppen leszállóágban volt, miközben egyre többször mondott politikai beszédet, amelyek egyike után a GE meg is vált tőle. Azonban a politikusok hamar felfigyeltek a megnyerő Reaganre, aki többek között Nancy hatására átnyergelt a republikánusokhoz.

Sikeres kampányuk után Ronald oldalán 1967-től két terminuson át Nancy lett Kalifornia first ladyje. 1967-ben a Los Angeles Times „Az év asszonyának” választotta, a Time magazintól pedig a „Model First Lady” címet kapta meg.

Nancy veteránokat, mozgássérülteket támogatott, és létrehozta az örökbefogadó nagyszülők programot, amelyben 55 felettiek nagyszülőként segítik a fiatalabb korosztályt.

Megkérdem a feleségem

Férje természetesen kikérte Nancy véleményét arról, hogy induljon-e az elnöki címért, aki társa egészségi állapota miatt nehezen ugyan, de rábólintott. 1976-os kampányban Nancy a hagyományos feleség szerepének megfelelően ebédeket tartott, beszédeket mondott a férje oldalán. Gerald Ford ekkor még elhappolta az elnöki címet Ronald Reagan elől, ám ő négy év múlva megsokszorozott erőkkel szálltak harcba, Nancy pedig kezébe vette a személyzet irányítását.

Innen már nagyon könnyen landolt a Fehér Ház first ladyjének szerepébe, amelyet olyan eredményesen töltött be, hogy egyesek szerint Edith Wilson óta nem volt ilyen befolyásos asszony az elnök mellett, ami azért nagy szó, mert Woodrow Wilson elnök agyvérzése után felesége, Edith vette át az elnöki iroda irányítását.

Az elbűvölően sármos elnök mellett Nancy olyan volt, mint egy védőgát. A legapróbb részletekbe menően figyelt az elnök környezetében mindenre és mindenkire, aktívan részt vett a munkatársak kiválasztásban, és emberismeretével megérezte, ki az, akivel a férje együtt tud majd dolgozni, és ki lesz lojális hozzá.

Az elnök elleni 1981-es merénylet után még inkább megerősítette ezt a szerepét, azzal pedig igencsak felborzolta az igen racionális amerikai társadalomban a kedélyeket, hogy asztrológussal konzultált férje beszédeinek időpontját illetően.

First ladyként igen sok kritika is érte

A nyolcvanas években az általa képviselt nőideál, a férjét kiszolgáló háziasszony szerepkörét jóval meghaladta a korszellem; a nők ekkor már sokkal inkább a munkaerőpiacra vágytak, mint az ötvenes években domináns háziasszonyi szerepre. Gúny tárgya lett amiatt az áhítatos imádat miatt, amellyel férje beszédeit hallgatta.

A gazdasági válság sújtotta társadalom igencsak visszatetszőnek találta dizájner-ruháit, Oscar de la Renta-kreációit, és mindig tökéletesre fésült frizuráját, amelyet két privát fodrásza készített.

Az pedig általános felháborodást keltett, hogy Nancy lecserélte a Fehér Ház porcelánkészletét egy olyan időszakban, amikor a ketchupot az iskolai menükben zöldségnek minősítette a férje által vezetett adminisztráció.

 A divat és az elegancia iránti érdeklődése miatt sokszor Jackie Kennedyhez hasonlították, a gyakran hordott kedvenc színének, a pirosnak egy árnyalatát pedig Reagan-pirosnak nevezték el. Nancy 1982-ben bevallotta, hogy több ezer dollár értékű ruhát fogadott el tervezőktől, amely ellentmond a Fehér Ház etikai kódexének, és az elnök sajtónyilatkozatban kért elnézést emiatt. Az adóhivatal még 1989-ban is megbüntette a házaspárt, mert nem tüntették fel adóbevallásukban a közel hárommillió dollár értékű ajándékruhát. 

 

Csak mondj nemet!

Nancy Reagan 1982-ben drogprevenciós kampányt indított „Just say no” címmel, amely elnevezése egy iskolai látogatásához fűződik: egy diáklány megkérdezte tőle, mit tegyen, ha drogot ajánl neki valaki. A roppant egyszerű „Csak mondj nemet” válaszból államokat átszelő kampány lett, amelynek részeként Nancy a népszerű Dinasztia sorozatban és a Stop The Madness című dal klipjében is megjelent, hogy a kampányüzenetet minél szélesebb tömeghez juttassa el. A klipben szerepelt Whitney Houstontól Arnold Schwarzeneggeren át David Hasselhoffig az éra jó néhány sztárja. (Nancy Reagan egyébként szerepel a Genesis Land of Confusion című dalának híres videoklipjében, amelyben a hidegháború fő politikai szereplői és popkulturális alakjai tűnnek fel karikatúraszerű bábként – amilyenek később idehaza az Uborka című tévéműsorban voltak láthatók.)

Nancy tevékenységét később nemzetközi szintre is emelte külföldi politikusfeleségek bevonásával, és visszavonulása után a Nancy Reagan Alapítványon keresztül folytatta a munkát. 1987-ben mellrákkal diagnosztizálták; nyíltan beszélt erről a nagyközönség előtt, ezzel nők tömegeit ösztönözte mammográfiára.

Washingtoni csúcstalálkozó

1987-ben Mihail Gorbacsov Washingtonba látogatott feleségével, Rajszával. Utoljára 1958-ban járt szovjet vezető az amerikai fővárosban.

Nancy figyelme a Fehér Házbeli vacsora minden részletére kiterjedt. Az ő ötlete volt, hogy Van Cliburn zongoraművészt hívják meg, az első moszkvai Csajkovszkij-verseny győztesét, aki akkor már kilenc éve nem játszott nyilvános koncertet. A művész a „Moszkva-parti esték” című dal is eljátszotta a vacsorát követően, amelynek hallatán Gorbacsov és felesége is dalra fakadt.

George Schultz külügyminiszter úgy kommentálta az estét, hogy „éreztük, ahogy a hidegháború jégdarabjai töredezni kezdtek”.

A legnagyobb szerelem

Nancy és Ronald kapcsolatát az „amerikai elnöki párok sorában a legnagyobb szerelemnek” nevezte Charlton Heston színész és aktivista. Nyilvánosság előtt sem rejtették el egymás iránti érzéseiket, és a publikum előtt szinte mindig kézen fogva jelentek meg. Két gyermekükhöz, (Patti és Ron), valamint Nancy mostohagyermekeihez, (Maureen és Michael) fűződő viszonyuk azonban korántsem volt ilyen felhőtlen. Nancy évekig nem beszélt Pattivel, és a gyerekek többször nyilatkozták, hogy gyakran érezték kívülállónak magukat szüleik szoros kapcsolata miatt. Nancy jó tíz éven át, egészen haláláig ápolta Alzheimerben szenvedő férjét.

A first lady sokszor elmondta, hogy őt nem érdekelte a karrier. Ezt egy tanácsadójuk úgy fogalmazta meg: Nancy karrierje a férje volt.

 Trembácz Éva Zsuzsanna

*Idézet Kati Marton Titkos hatalom, avagy amikor az elnök felesége beleszól a hatalomba című könyvéből

Trembácz Éva Zsuzsanna írásait Facebook-oldalán és honlapján is olvashatod.

Kiemelt kép: Getty Images/Dirck Halstead/Liaison