Sokkal több volt, mint „az elnök felesége” – Anna Eleanor Roosevelt, az első igazi First Lady

–

Eleanor Roosevelt előtt

A kifejezés maga, hogy First Lady az első amerikai elnökfeleség, Martha Washington tevékenykedése után évekkel alakult csak ki. A First Lady a Fehér Ház háztartásának vezetője, az elnök társasági életének irányítója volt. Általában az elnökök feleségei töltötték be a címet, de kivételes esetben más hozzátartozók is First Ladyvé válhattak. Az agglegény James Buchanan elnök mellett például az unokahúga, Harriet Lane töltötte be a tisztet.

A „First Lady” cím így tehát nem igazán volt elkerülhető, a nő csak úgy belepottyant, ha akarta, ha nem, amint férjét elnökké választották. 

A mai napig nem jár fizetéssel, de régebben még iroda és alkalmazottak sem jártak az elnökfeleségeknek, ellenben a teendők és kötelezettségek egyre szaporodtak.

Ők szervezték a partikat, összejöveteleket, melyeken férjük a prominens vendégekkel megbeszélte az ország ügyeit. Emellett elvárás volt, hogy megjelenjenek és boldogan mosolyogjanak férjük mellett, illetve komoly-szomorú arccal meredjenek a tömegre, később a kamerába, ahogy a helyzet éppen megkívánta.

Eleanor Roosevelt

Anne Eleanor Roosevelt viszont elnökfeleségnek született. Ami azt illeti, inkább elnöknek, de, ugye, arról a '30-as években szó sem lehetett. Theodore Roosevelt elnök unokahúgaként nevelkedett, majd távoli unokatestvére, Franklin D. Roosevelt feleségeként a leghosszabb ideig volt First Lady, 1933 és 1945 között.

Gyermekkora nem volt felhőtlen, talán így tudott azzá az erős, bátor asszonnyá válni, aki később megreformálta az elnökfeleségek szerepét. Hamar elveszítette szüleit és egyik bátyját, így nagyon gyorsan vált az amúgy nem különösebben szép kislányból bizonytalan, visszahúzódó, szeretetéhes fiatal nő, aki mindig is rút kiskacsának tartotta magát. Fontos megjegyezni azonban, hogy már ekkor is a konzervatív kortársaitól függetlenül gondolkodott a szépségről és a nők értékeiről. 14 évesen írta, hogy

„nem számít, milyen egyszerű kinézetű egy nő, ha a becsület és hűség az arcára van írva, mindenki vonzódni fog hozzá”.

Hogy éreztessem, mennyire különbözött ez a gondolkodásmód az akkor megszokottól, halljuk Eleanor nagynénjét, Anna Rooseveltet egy mondat erejéig, aki felháborodásában, hogy Eleanor nem az ő fiát hanem a demokrata Alfred E. Smith-t támogatta a kormányzóságért folytatott harcban a következőket írta róla: „egyszerűen nem bírom nézni, Eleanor hogy elhanyagolja magát. Ugyan soha nem volt szép, de mindig volt benne valami bájos vonás. Mióta azonban a politika iránt érdeklődik, minden bája elveszett.”

Hát igen, voltak idők, amikor nem volt „bájos” okosnak vagy határozottnak lenni. Azt mondjátok, még mindig? Hogy ma is hasonló lenézés jár annak, aki szívesebben lapozgatja a politikai, mint a szépség rovatot? Ugyan, dehogy.

A First Lady-reform

Hogy férjével hogyan találkozott, az az Eleanor és Franklin című 1975-ös filmből is megismerhető. Egyértelmű, hogy elsősorban intellektuális kapcsolat volt közöttük. Amikor kiderült, hogy Franklin elnök lesz, Eleanor közelebb állt a kétségbeeséshez, mint az örömhöz.

Ismerte ugyanis a korábbi elnökfeleségek sorsát, és semmi kedve nem volt a háztartásbeli és vendéglátói, „szépen-mosolygok-mert-a-férjem-tökéletes”-jellegű feladatokhoz.

Intelligens és ambiciózus nő létére azonban gyorsan megtalálta a kivezető utat az említett teendőkből, és meg sem állt addig, míg teljesen megváltoztatta a First Lady pozíciót. Az első elnökfeleség volt, aki sajtókonferenciákat és nyilvános beszédeket adott. Napi rendszerességgel jelentek meg a My Day (Az én napom) című rovatának cikkei, havonta publikált magazinokban, és műsorvezetője volt egy heti rádióműsornak. Különös hangsúllyal támogatta az afroamerikaiak és a nők jogait.

Kitiltotta például a férfi riportereket a sajtókonferenciáiról, így ösztönözve, egyenesen kényszerítve az újságokat női írók és riporterek alkalmazására.

Bár manapság egyértelműen pozitívan emlékeznek meg róla, korábban nagyon megosztó személynek számított. Szókimondó stílusa, bátorsága és lázadó hajlama szokatlannak hatott, fenekestül fordította fel az akkori elnökkel és elnöknével kapcsolatos normákat.

A legfelháborítóbb talán az lehetett a konzervatív polgároknak, amikor a First Lady magának az elnöknek is nyilvánosan ellentmondott.

Humanitárius munkája és emberjogi tevékenysége olyan mély nyomot hagyott maga után, hogy a mai napig is Eleanor Roosevelt az egyik legcsodáltabb személy Amerikában. Harry S. Truman elnök nemhiába nevezte „a világ első asszonyának” (First Lady of the World). Ő fektette le azokat az alapokat, amikre aztán a modern First Ladyk szerepfelfogása épült. 

Csernik Gréta

Források:

Eleanor Roosevelt: My day

Kiemelt kép: Getty Images/Bettmann