A tengerész, aki meztelen alsó fertállyal nyert Oscar-díjat – Donald 87 éves, de nem öregszik!
Ma ünnepeli Donald kacsa a karrierje 87. évfordulóját (maga a kacsa ugyanis hivatalosan egy márciusi napon, méghozzá péntek 13-án bújt ki a tojásból – ez az infó később még nagyon fontos lesz!), illetve ma, június 9-én van a Donald kacsa-nap is Amerikában. Mit tud ez a háziszárnyas, hogy népszerűsége évtizedek óta töretlen? Hogyan képes kommunikálni az alfelével is? Milyen viszonyt ápol egy hasonlóképp híres rágcsálóval? És mi az oka annak, hogy rekordsebességgel felpaprikázódik? Minderre választ kaphattok, ha elolvassátok újra Fiala Borcsa írását!
–
Félpucér, mutogat, és nem, még csak nem is szégyelli!
„Mindjárt bent lesz a cikk, csak még egyszer gatyába rázom!” – írok a képszerkesztőnek, aztán abban a pillanatban rájövök, micsoda üres ígéretekkel kecsegtetem. Hiszen Donald kacsát képtelenség gatyába rázni, lévén, hogy nincs neki – egyetlen alkalmat kivéve: ha úszni megy, mert akkor csak azért is húz. Az izmos kacsapüspökfalat tehát az esetek nagy részében szabadon van, talán azért is, hogy így a far tudjon akár bizarr végtagként is szerepelni, vagy bevethető legyen metakommunikációs eszközként. Egyébként Donald rendszerint kék matrózblúzban, piros nyakkendőben pompázik, az alsó fertályát pedig inkább szellőzteti – azaz egész életében úgy öltözik, mint bármelyikünk egy karanténos videókonferencián… vagy mint a tévébemondók egy forró nyári napon a stúdióban.
Bár eredetileg Mickey egér riválisaként született meg, az 1940-es években olyan népszerű volt, hogy több filmben szerepelt, mint rágcsáló kollégája. Születése óta pedig – igazi Hollywoodi sztárhoz méltóan – több ráncfelvarráson átesett, a kezdeti formájában ugyanis a csőre jóval hosszabb volt, és az ujjai is inkább tűntek tollazatnak.
Egy egér sötét árnyékából született kacsa
A nevét valószínűleg egy ausztrál krikett játékos, Donald Bradman inspirálta, a teljes neve pedig így hangzik: Donald Fauntleroy Duck. Walt Disney jó ideje szeretett volna társat találni Mickey egér mellé, méghozzá olyat, akire ráaggathatja azokat a negatív tulajdonságokat, amiket a gyerekek által addigra nagyon megszeretett és emiatt példaképként kezelt egérre már nem lehetett. Így lett Dorian Gray arcképéhez hasonlatosan, egy kacsa az egér legsötétebb oldala.
Donald kacsa legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy gyorsabban veszíti el a türelmét és jön ki a sodrából, minthogy azt mondhatnád: fapapucs (vagy, mint bizonyos kollégáim, akiknek nem jön meg időben a rendelt ebédje… és hidd el nekem, ez nagy teljesítmény!)
Az egyik pillanatban még sztoikus nyugalmat sugárzó szárnyas, a következő percben már felháborodottan öklözik és hápog. Tüzes temperamentuma azonban olykor előnyére válik, mert szorult helyzetekben inkább megküzd az ellennel (még ha fél is tőle), mintsem hogy menekülőre fogná. Emellett szeret basáskodni, másokat megtréfálni (ám ha rajta csattan a poén, azt nem viseli túl jól – lásd, fent említett dühroham), és hajlamos a hencegésre is, főleg, ha unokaöccsei előtt csillogtathatja meg magát.
Születésekor elrendeltetett
A hivatalos közlemény szerint Donald péntek 13-án született, ez is az egyik lehetséges oka az ingatag hangulatának és esetleges dührohamainak.
Születési dátuma a rendszámtábláján is visszaköszön: 313, ami szintén nem túl jó ómen, a járgány ugyanis többször lerobban, mint anyukám '80-as évekbeli Trabantja, a nevetséges módon Kék Villámként elhíresült roncs.
Donald három unokaöccsével, Huey-val, Dewey-val és Louie-val (magyarul Tikivel, Nikivel és Vikivel) él együtt Ducklandben (azaz Hápbörgben, illetve Kacsaházán), ám amikor csatlakozik az amerikai haditengerészethez, rábízza őket nagybátyjukra, Dagobert McCsip bácsira (aki angolul nem más, mint Scrooge bácsi – e név pedig Dickens 1843-as Karácsonyi ének című novellájából lehet ismerős, ő a mohó kapzsiságot szimbolizáló uzsorás főhős).
A kecskéből lett kacsa
Donald szélsőséges hangulatán kívül talán csak a hangja jellemzőbb. Clarence Nash, a szárnyas a szinkronhangja olyannyira összeforrt a karakterrel, hogy ez lett a beceneve is: Ducky, azaz Kiskacsa. Clarence Ducky Nash, aki 51 éven és 120 filmen keresztül adott (furcsa) hangokat Donaldnak, sírkövén (mely alatt feleségével nyugszik), természetesen Donald és Daisy kacsák vannak kifaragva.
Az egyik legenda úgy tartja, hogy Nash eredetileg egy kecskebak hangjára jelentkezett a Walt Disney-stúdióba (amiben nagy gyakorlata volt, ugyanis többször lépett fel félénk gidát alakítva, a hangképzésben pedig nem más volt a mestere, mint a család kiskecskéje, Mary). Ám amikor előadta, pontosabban elmekegte kecskehangon a mondandóját, a rendező azon nyomban felhívta Waltot:
„Azt hiszem, megtaláltuk a kacsánkat.”
A felháborodottan kvákogó hang és az alulsemmi háziszárnyas olyannyira összefonódtak, és törtek a világhírnév legmagasabb csúcsára, hogy elképzelhetetlen lett volna Donaldnak bárhogy máshogy megszólalnia, bármilyen fordításban. A szent cél érdekében Nash minden olyan nyelven, amire adaptálták a kacsás meséket, felmondta a fonetikus ábécét, így senkinek nem kellett más hangján élveznie a rajzfilmet. Nash arról is gondoskodott, hogy Donald őutána is a megfelelő minőségű hangon hápogjon, így maga nevelte ki az utódját is Tony Anselmo személyében.
Donald és a Führer
A kacsa nem volt rest propagandafilmekben is szerepelni. Ilyen például a II. világháború idején játszódó darab (Der Fuehrer’s face címmel), amelyben Donald a náci Németországban találja magát. A mese olyan gazdagon van szórva horogkeresztekkel (még az órák számlapjaira is bőséggel jut, hogy a Hitler-formájú kakukkról már ne is beszéljünk) és náci szalutálással, hogy bármelyik gyerek pillanatok alatt elsajátíthatja ezeket a szimbólumokat, ha épp ilyesmit szeretne játszani.
Hamar kiderül azonban, a vidám német propagandanóták aláfestette világ – ahol olyan buzdító beszédek hangzanak el, minthogy a legnagyobb dicsőség a Führernek naponta 48 órát dolgozni – nem túl vidám. A fegyvergyárban való munkakörülmények roppant hervasztóak, Donald éhezik, a vezetőség kizsigereli, egy perc nyugta sincsen, a nácik folyamatosan vegzálják, és még a Führernek is futószalagon kell szalutálnia. A mese végén (spoiler!!!) Donald kacsa amerikai zászlót mintázó pizsamában tér magához a kényelmes otthonában, és megkönnyebbülve ébred rá, hogy mindez csak lázálom volt, majd átöleli az ablakában díszelgő Szabadságszobor-utánzatot azzal, hogy mennyire hálás, amiért az Egyesült Államok polgára lehet.
Ennyi dráma után meglep bárkit is, hogy a kisfilm Oscar-díjat nyert 1943-ban?!
Vagy az, hogy Donald kacsának saját csillaga van Hollywood Boulvard hírességek sétányán?!
Vagy, hogy Roberto Benigni épp ővele példázva tudta a legjobban illusztrálni a hírnevét, amikor azt mondta: „Olyan vagyok, mint egy képregényfigura. Mint Donald kacsa: mindenki ismer Olaszországban”. És itthon is, teszem hozzá gyorsan, mielőtt felbosszantanám a születésnapost.
Fiala Borcsa
