Tehén a buszon, macska a falban, szemüveg a libán – Állatos képek a múltból
A régi képek időnként megrázóak, elgondolkodtatóak, szépek, vagy épp szívmelengetőek. De most úgy éreztük, annak van itt az ideje, hogy kicsit mosolyogjunk. És ebben az állatokra mindig lehet számítani! Szabó Anna Eszter újra válogatott nektek pár képet.
–
Amikor írom ezt a cikket, épp péntek tizenharmadika van. Ez a nap egyeseknek a balszerencsétől való rettegéssel telik, és ki sem mernek kelni az ágyból, nehogy az első lépésnél a fejükre essen egy tégla, vagy elragadja őket egy ablakon berepülő kőszáli sas. Mások pedig pont ilyenkor vesznek lottószelvényt, mert hisznek ennek a napnak a mágikus, szerencsehozó erejében.
Én annak ellenére, hogy két nagyszülőm is péntek tizenharmadikán halt meg, nem hajlok egyik irány felé sem. Inkább úgy tekintek erre a napra, mint egy lehetőségre, hogy értékeljem, ha szerencse ér, és ráfogjam valami felsőbb erőre, ha rossz dolog történik.
Hogy kihozzam a maximumot ebből a napból, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy előkeressek pár olyan képet, amiktől garantáltan mosolyra húzódhat mindenki szája. Hogy ezáltal munkaközben én is jól érezhetem magamat, csak hab a tortán.
És ha már szóba jött a (bal)szerencse, stílszerűen olyan képpel kezdem a sort, amin nem egy, nem kettő, hanem százötvenkét fekete macska szerepel.
Macska a falon túlról
Ez az 1962-es fotó minden szempontból csodálatos. Azon túl, hogy soha ennyi fekete macskát nem láttunk még egy helyen, egy időben, a gazdik öltözete, tekintete már önmagában elég ahhoz, hogy hosszú percekig böngésszük a képet, de a háttértörténet is izgalmas! Szóval egyszer volt, hol nem volt, egy nap fekete macskák leptek el egy hollywoodi utcát. Aki azt gondolná, hogy ez tökéletes kezdése lehetne egy horrorfilmnek, nem jár nagyon messze a valóságtól. A rengeteg macska egy Edgar Allen Poe novella (melynek címe mi más, mint A fekete macska) filmadaptációjának válogatójára érkezett 1961-ben, nyilván nem önként, hanem a gazdik által ölben, táskában vagy épp pórázon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A novella története szerint egy férfi meggyilkolt feleségét a macskájával együtt befalazza, de a jószág a „síron”, avagy a falon túlról a nyávogásával a nő holttestéhez vezeti a nyomozókat. Ehhez a drámai szerephez keresték a megfelelő macskát, rendkívül szigorú szemmel.
Minden macsek kihullott a rostán, amelyiknek egy pici fehér, vagy bármilyen színű foltja volt – kifejezetten szénfekete és baljós pofájú cicát kerestek. Végül egy olyan macska kapta a szerepet, ami már profinak számított, nem ez volt az első szerepe. A fekete macska egyébként A terror meséi című horrortrilógia egyik része, melynek előzetesében a szemfülesek megtalálhatják a kiválasztott négylábút is. De vajon a képről is be tudja valaki azonosítani? Az lenne csak nagy teljesítmény!
Ez nem kacsa…
…hanem liba a következő képünk egyik főszereplője. Ki tudja, miért, de szemüveg van rajta, és mellette egy nő ül, aki mosolyogva int felé, mintha figyelmeztetni szeretné valamire, mondjuk, arra, hogy nézzen a csőre elé. A kép egyébként 1924-es, a nő pedig egy Fay Webb nevű színésznő. Hogy konkrétan mi a kép háttértörténete, arról sajnos nem sikerült megtudnom részleteket, de nagyon úgy tűnik, hogy a liba a színésznő háziállata volt.
Webb egyébként némafilmekben játszott, de sosem kapott nagyobb szerepeket. Aztán férjhez ment, New Yorkba költözött, de a házasság mindössze két évig tartott, mindketten házasságtöréssel vádolták a másikat, sőt, Webb a férfi agresszív, lobbanékony természetéről is panaszt tett. Végül tragikusan fiatalon halt meg, mindössze huszonkilenc évesen, miután egy hasi műtétet követően kómába esett, amiből nem ébredt fel többé.
Irány befelé!
Nem csalás, nem ámítás, ezen a képen tényleg az történik, hogy egy férfi egy tehenet próbál a hátsójánál tolva betessékelni egy buszba. A buszon már vannak emberek, de az nem látszik, vajon mit szólnak az állat érkezéséhez. Ahogy azt sem tudhatjuk, mennyire volt megszokott az ilyesmi,
talán csak nekünk nem egyértelmű, hogy egy megtermett állat mellett kapaszkodjunk a buszon. Már az is kérdés, miért nem a négy lábán közlekedik, de az is lehet, hogy valami felbecsülhetetlen értékű tehénről van itt szó, akit mindenképpen kímélni kellett. Ki tudja?!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kép mindenesetre 1950-ben készült Párizsban.
Ezen a vonalon továbbhaladva van ám még egy képem, amit nem hagyhatok ki a tehén után. Az 1936-os fotón egy hattyút próbál egy nő nagy odafigyeléssel beültetni egy autóba. Nekem már az önmagában felfoghatatlan, hogy valaki ennyire közel merészkedik egy hattyúhoz, ami köztudottan meglehetősen csípős jószág, na de megfogni és betuszkolni egy autóba, ez számomra már a vakmerőség olyan szintjét üti meg, amit nem tudok felfogni ésszel. Ám a kép háttere után kutatva nemcsak azt tudtam meg, hogy volt egy hölgy, aki igenis ölbe mert venni egy hattyút, hanem azt is, hogy ő volt a gazdája: a hattyú Leila névre hallgatott, és a képen épp vásárolni indultak. A nő – mint kiderült, a buckinghamshire-i Mrs. Watson – elmondása szerint Leila két évig volt a háziállatuk, képes volt kinyitni az ajtókat, és házőrzőnek sem volt utolsó. Ez utóbbit, mondjuk, már el tudom képzelni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hát, ennyi volt mára, de ígérem, hamarosan jövök új képekkel!
Nektek melyik a kedvencetek ebből a gyűjtésből?
Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ General Photographic Agency / Stringer
