Nagyon magas férfi, majdnem két méter. Az autónak dől, kezében cigaretta. Körülötte a lakótelep tömbjei kis parkot fognak közre, amiben most egy kislány rollerezik. A felesége apró, telt nő, alig ér a hóna aljáig. Lenőtt, vörösre festett haja lófarokba kötve, az ő kezében is cigaretta.

– Menjünk a játszótérre! – mondja a férfi, miközben a kislányt nézi.
– Le van zárva – feleli az asszony.
– Pont azért. Nincs ott senki.
– Nem lehet, Andris. Ha valaki meglátja…
– Ki a faszom látná meg, ha nincs ott senki? – A férfi eldobja a cigarettát.
– Nem tudom. Szerintem nem jó ötlet.
 Kamilla! – a férfi ellöki magát az autótól. – Menjünk a játszótérre?

A gyerek megáll a rollerrel. Tíz év körüli, kövérkés, kerek képű, mint az anyja, még a haja is hasonló lófarokba van felkötve.

– A játszótérre? – néz kérdőn, de nem az apjára, hanem az anyjára.
– Aha – mondja férfi. – Most nem kell sorba állni a hintáért.

– Szerintem nem jó ötlet – ismétli meg az asszony.
– Mindig csak a károgás – mordul rá a férfi. – Nem lehet, nem lehet! – magasra viszi a hangját, mintha utánozná nőt. – Lófasz van itt, nem vírus! Láttál egyáltalán beteget? Nincs egy sem a városban. Tiszta pánik az egész. A tévé bemondja, a sok hülye buzi meg elhiszi. 

– A gyerekre néz. – Gyere, Kamilla! Hintázhatsz egy kicsit.

– Anya? – néz fel a kislány. A keze szorosan markolja a roller kormányát. A szemén látszik, hogy menne is meg nem is.
– Andris, ne légy hülye! – lép előre az asszony, és felnéz a férfira.
– Nem dőlök be ennek a marhaságnak. Három hete csesszük itthon az eget, beteg meg sehol. A nyuggerek is ott tolonganak a boltban. Veszélyeztetettek, ja! Ők se maradnak otthon a picsájukon, szóval kamu ez az egész.

– Sziasztok! – Vékony, szemüveges nő érkezik egy kisfiúval, aki hasonló korú lehet, mint a kislány. Szintén rollert tol.
– Szia, Kamilla! – mondja a fiú.
– Szia, Gergő – felel a kislány.

– Megyünk a játszótérre – közli a férfi, és megigazítja a rövidnadrágját. Tavasz van még, de már nagyon meleg az idő. Egyszerűen nem lehet megmaradni a panelban, és még hol van a nyár?
– De hát le van zárva – néz rá a szemüveges nő.
– Ki nem szarja le – feleli a férfi. – Nincs ott senki. Gyere, Kamilla!

Kezét a kislány hátára teszi, és tolja maga előtt. A felesége összehúzza a szemét, de elindul utána. Majd megáll, és a szemüveges nőre pillant.
– Nem jöttök, Ági?
– Nem tudom – feleli. – A polgármester kiírta a Facebookon, meg be is dobták a postaládába, hogy ne menjen senki a játszóterekre.
– Mondhatod ennek a hülyének – int az asszony a fejével a férje felé, aki már távol jár a kislánnyal. Az újra és újra visszafordítja a fejét, amit az apja is észre vesz.
– Jaj, ne légy már ilyen hülye beszari picsa – kiált oda, de közben vigyorog. – Gyertek ti is, Ági!

A vékony nő a lófarkas asszonyra néz, aki elindul.
– Gergő, gyere! – kiáltja a kislány, mire a fiú meglöki a rollert, de aztán megáll, és felnéz az anyjára.
– Jó – mondja a vékony nő – menjünk!
– Látjátok, kutya nincs az utcán ‒ vigyorog tovább a férfi. ‒ A tiétek az út, srácok. Nyomjátok!
– Nem is tudom… – kezdi a vékony nő, a szeme ide-oda repdes. Tényleg nincs senki az utcán, csak a távolban tűnik fel egy busz sziluettje, de még nagyon messze van.

A kislány és a kisfiú egymást kergeti a rollerral, a férfi vihogva felnevet és kettőt szökken előre.
– Mondom, tiétek az utca.
A két nő pár lépéssel lemaradva követi:
– Hülye egy helyzet – jegyzi meg a szemüveges.
– Az – feleli a feleség – de mondhatod Andrisnak!
– Ja. De neked legalább van Andrisod! – sóhajt fel a vékony nő, mire a másik sajnálkozva ránéz:
– Még mindig nem fizetett semmit?
– Nem, a rohadék! És most még hivatkozhat arra is, hogy leáll a gyár, nem lesz fizetése.

A kislány közben lök egyet a rolleron, de nem tud időben elfordulni, és nekimegy az apja lábának, aki viszont nem tud félreugrani.
– Ó, hogy baszná meg! – hördül fel, és a lábszárához kap.
– Mi van? – sikít fel a felesége, mire a kislány zokogni kezd, és eldobja a rollert.
– A kis szarházi nekiment a lábamnak.
– Nem akartam! – bömböl a kislány. Az asszony hol hozzá, hol a férjéhez fordul. – Nem akartam.
– Mert nem nézel soha a szemed elé, hogy baszná meg…! – A férfi sántikálva felmegy a járdára, és megnézi a lábát. Seb nincs, csak nagy, vörös horzsolás.
– Mi inkább visszamegyünk – szólal meg a vékony nő, és átkarolja a fia vállát, aki rémülten bújik oda hozzá a beleset után.
– Menjünk mi is, Andris! – mondja a lófarkas nő. – Beborogatjuk a lábadat.
– Lófaszt – sziszegi a férfi. – Lemegyünk és kész. Ugye, Kamilla? – néz a kislányra. – Szeretnél hintázni, nem?
A gyerek hol az apjára, hol az anyjára néz, de nem szól semmit.
– Hát persze hogy szeretnél. Főleg, hogy most bármelyik hintára felülhetsz.

A férfi felkapja a rollert. – Ezt majd én viszem, aztán nem lesz semmi baj. Semmi, kis drágám. – Gügyögve lehajol a gyerekhez, és kézfejével megsimogatja az arcát.
– Sziasztok! – mondja a vékony nő, aztán választ sem várva megfordul, és elindul vissza a fiával.
– No, mi lesz? – néz a feleségére a férfi.
– Jó, menjünk! – sötétül el az asszony arca.
– Ugye, mondtam én, hogy jó ötlet! Nem beszarni mindenféle hülye utasítgatástól – vigyorog a férfi, és öles léptekkel elindul.

A játszóteret valóban körbekerítették vörös-fehér csíkos nejlonszalagokkal. A férfi megrángatja az egyiket, mintha el akarná szakítani, aztán csak megemeli, hogy a lánya átbújhasson alatta.
– Játsszál, kicsim! Hintázz nyugodtan! – mondja vigyorogva. – Most saját játszótered van – körbenéz. – A sok hülye köcsög legalább otthon maradt!
A felesége nem szól semmit, csak a gyereket nézi, aki óvatosan odamegy az egyik hintához és beleül. Lassan hajtani kezdi magát.
– Oké! – mondja végül az asszony. – Ennyi elég. Menjünk! Ha meglátnak a rendőrök…
– De nem látnak. Láttál egyáltalán rendőröket valaha is errefelé.
– Nem, de…

– Ne haragudjanak, de nem tudják, hogy ez tilos?
Két idősebb nő jön felfelé a játszótér melletti úton, mindkettőn orvosi maszk.

A férfi lassan fordul feléjük, a szeme összeszűkül. A szája széle megrándul és az alsó ajkába harap.

– Tessék? Mit tetszettek mondani?

Az egyik nő közelebb jön, de biztos távolságban azért megáll.

– Nem véletlenül kerítették el a játszótereket. A fertőzés…
– Ja, fertőzés! – a férfi egyre hangosabb. – Szerintem törődjenek a maguk dolgával.
– Ha meglátják magukat itt…
– Mondom, törődjenek a maguk dolgával. Hisz maguk a „veszélyeztetett korosztály”. Nem otthon kellene lenniük?
– Teri! – szólal meg a másik nő, aki hátrább áll. – Gyere, hagyd!
– De a kislány…!
– Hagyd, ez… – már csak a szája mozog, talán mond valamit, amit a férfi ugyan nem hall, de azonnal elfutja a méreg.
– Mit mondott?
– Andris! – ragadja meg a karját a felesége. – Hagyd!
– Mit mondott? – a férfi már üvölt. – Mit mondott, mi vagyok.
– Gyere, Teri! – rángatja barátnője karját az idős nő. – Gyere!

Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudnak, távoznak.
– Ez az! – kiált utánuk a férfi. – Húzzanak is haza! Ott a helyük. – Visszafordul a kislány felé, aki megállt közben a hintával. 

– Hülye nyuggerek! Mindenbe csak belepofáznak. Remélem, mind a kettő megdöglik.
– Andris – kezdi a felesége –, kellett ez?
– Kellett – bólint a férje – valakinek helyre kell őket rakni.

A zsebébe nyúl és előveszi a cigarettás dobozt. Az asszony felé nyújtja, aki kivesz egye szálat. Mindketten rágyújtanak.
– Te csak hintázz nyugodtan, kicsim! – kiált oda a gyereknek a férfi. – Szard le, mit gondolnak mások.
A nap süt, a kijárási korlátozás huszadik napja van. A gyerek hintázik, ők meg csak állnak ott és dohányoznak.

T.R.Salty

A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images