„Állj meg, és gondolj édesanyádra!” – Pillanatok az anyák napja történetéből

–

Mióta ünneplik az anyákat?

Világszerte sok országban május második vasárnapja forog az édesanyák körül, Magyarországon viszont május első vasárnapján tartjuk az anyák napját. A fennmaradt Vénusz-szobrok bizonyítják, hogy az anyák tisztelete és köszöntése, a termékenység kultusza több évezredes hagyományokkal rendelkezik. Az ókori görögök és rómaiak tavaszi ünnepségek keretében áldoztak az otthont, a családot, házasságot védelmező isteneknek. A kereszténység elterjedésével Mária alakja vált az önfeláldozó anyaság megtestesítőjévé, ezzel párhuzamosan pedig teljesíthetetlen nőideállá (szeplőtelen anya). A XVII. századi Angliában a húsvét előtti negyedik vasárnapot jelölték ki az anyák ünnepévé (Mothering Sunday), amikor a gyermekek Simnel-tortával köszöntötték édesanyjukat (ez egy marcipános gyümölcskenyérszerű torta – a szerk.). Ezen a napon még az otthonuktól távol dolgozó cselédek is szabadon meglátogathatták édesanyjukat.

Hogyan kapcsolódik az anyák ünnepe a nők jogaihoz és a polgárháborúhoz?

A modern anyák napja a XIX. századi Amerikában gyökerezik. Julia Ward Howe (1819–1910) költőnő az amerikai polgárháború idején csatlakozott a békemozgalomhoz. A nők és a rabszolgák egyenjogúsításának ügyét egyaránt a szívén viselte. Szerkesztője lett a Women’s Journal lapnak, amely kiváló eszköz volt a nők választójogáért folyó harcnak.

1870-ben kiáltványt fogalmazott meg, amelyben kezdeményezte, hogy az Amerikai Egyesült Államokban június 2-a legyen az anyák és a béke napja. 1872-ben a londoni nőkongresszuson adta közre nézeteit, amelyek nyomán abban az évben már tartottak anyák napi megemlékezéseket, de nem vált általánossá a jelenség. Erre még néhány évtizedet várni kellett.

Anna M. Jarvis (1864–1948) édesanyja, Ann Maria Reeves Jarvis (1832–1905) önkéntesként sokat tett az amerikai polgárháború sérültjeinek ápolásáért. Életpéldája előtt kívánt lánya tisztelegni, amikor szorgalmazta, hogy minden évben május második vasárnapja legyen az édesanyák ünnepe. 1908-ban a Nyugat-Virginia állambeli Grafton Szent András templomában emlékünnepélyt tartottak Jarvis édesanyja tiszteletére. Ma ez a templom a nemzetközi anyák napja zarándokhelyének tekinthető. Jarvis mindent megtett azért, hogy anyák napja nemzeti ünneppé váljon Amerikában. 1912-ben megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget, amely tevékenységének köszönhető, hogy 1914-ben Woodrow Wilson elnök az ünnepek sorába iktatta e jeles napot.

Elképzelés vs. valóság – így lett az anyák napja egy biznisz

Jarvis eredeti elképzelése szerint az anyák napja egy meghitt, zártkörű családi ünnep lett volna, amikor a hétköznapi mókuskerékből kiszakadva egy nap az anyák körül forog, mindenki az ő kedvüket lesi. A kereskedők azonban gyorsan meglátták a lehetőséget az új ünnepben, és rövidesen már külön termékekkel, reklámokkal jelentkeztek. Jarvis bojkottot hirdetett, perrel fenyegetett, és 1923-ban az utcán tiltakozott egy cukorkakészítő ellen. Még le is tartóztatták. Az ünnep elüzletiesedése és terjedése azonban feltartóztathatatlan volt.

Mindeközben Magyarországon

Az 1920-as évek elején már Magyarországra is elérkezett az anyák napja híre. A református egyházban püspöki felhívásra 1922 májusában az anyákról prédikáltak. Az amerikai ünnep importálása Petri Pál kultuszminiszteri államtitkár felesége, Szigethy-Gyula Ilona nevéhez köthető. Körútjáról hazatérve a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt társelnökeként kezdeményezte, hogy hazánkban is tartsanak anyák napi ünnepségeket. Az elsőt 1925. május 8-án a fővárosi MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyermekek tartották. 1926-ban már országszerte ifjúsági vöröskeresztes csoportok rendeztek ünnepségeket. 1930-tól miniszteri rendelet írta elő, hogy az elemi iskolákban május egyik vasárnap délutánján ünnepélyt rendezzenek. „Az ünnep napján a gyermekek boldogan, karonfogva vezették be édesanyjukat a gyári lakótelep nagytermébe, ahol két nagy asztal várta az ünnepelteket, megrakva a legkülönbözőbb ajándékokkal. S azután megkezdődött az ünnepség.

A sápadt, szomorú munkásasszonyok arca egyszerre megszépült az örömtől. Szebbnél, szebb jelenetet adott minden perc. A gyermekek kendőt lobogtattak, virágot szórtak éljeneztek. Az anyák sírtak, és a meghatottság akkor emelkedett a tetőfokára, amikor egy vásott gyerek zokogva vallotta be, hogy nagyon sokszor megkeserítette anyja életét.”

(A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt beszámolója az első anyák napi ünnepségről)

Sugár Béla nevelő kezdeményezésére, az ifjú vöröskeresztesek gyűjtése nyomán avathatták fel 1933. május 21-én, Pesterzsébeten az Anyák szobrát, amelyet Kaszab Károly Melis Andrásné tizenkét gyermekes édesanyáról mintázott. Talapzatán az a felirat olvasható: Állj meg, és gondolj az Édesanyádra!. Mivel ez volt az első alkalom, hogy az anyák tiszteletére emlékművet emeltek, a világsajtóban is visszhangja volt az eseménynek.

Politikai színezetű ünneplés

Az anyák szaporaságának külföldről átvett, politikai célokat szolgáló kultusza végül állami szorgalmazásra valósult meg. Szederkényi Anna írónő vezetésével alakult meg a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe Szervezőbizottsága, amelynek 1928-tól az volt a küldetése, hogy ünnepséget szervezzen Szent István napjára. Ennek keretében az országból összesereglettek a sokgyermekes édesanyák és pénzsegélyt, emlékérmet kaptak. A náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban hasonló szisztéma szerint jutalmazták a sokgyermekes anyákat. Hitler anyja születésnapját, míg Sztálin a nőnapot részesítette előnyben az ünnepnap kiválasztásánál.

Szederkényi Anna ezekkel a szavakkal indította útjára a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepét 1928-ban: „Megalapítottuk a magyar anyák vitézi rendjét, és ezen a napon fogjuk évente megtartani a magyar anyák nemzeti ünnepét. Több mint tízezer anya közül választottuk ki az első százat, akik a hazaszeretet, a hűség, a becsület, a kitartás, a ragaszkodás és a vallásosság mintaképei.”

A szervezőbizottság a legnagyobb nőegyesülettel, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségével, valamint az anya- és gyermekvédelemért felelős Stefánia Szövetséggel együttműködve évről évre listázta a legtöbb gyermeknek életet adó édesanyákat. Míg az első ünnepség nagyon impozáns keretek között került megrendezésre a Nemzeti Múzeum lépcsőin Izabella főhercegnő és Klebelsberg Kunóné védnöksége alatt, úgy évről évre egyre inkább zárt terekbe, valamint megyei, városi szintre szorult. A Magyar Anyák Nemzeti Ünnepét utoljára 1944-ben rendezték meg.

„A lapokban megjelent, sürgős anyagi segítséget kérő levelek a társadalom legszegényebb rétegeinek igen súlyos szociális helyzetéről árulkodtak. Ez meglehetősen kínos helyzetbe hozta a kormányt. Mint ahogy csiklandós helyzetbe hozták maguk az anyák, akik az ország legelmaradottabb térségeiről özönlöttek a fővárosba.” (Kovács Ákos: Vitéz méhek)

Ha nem politikai, akkor üzleti érdekek

Hiba lenne azt feltételezni, hogy az anyák napja Magyarországon nem fonódott össze gazdasági érdekekkel. A Kertészeti Lapokban és az Illatszerészben bizakodóan számoltak be a más országokban már olyan jövedelmező ünnepről. A virágárusok még a korábban lappangó készleteken is túl tudtak adni, az illatszerészeket pedig külön utasították, hogy az anyák napját megelőző időszakban kapcsolódó termékekkel, feliratokkal készüljenek.

Ezzel együtt több sajtóorgánumban olvasni lehetett arról az aggályról, hogy a gyermekre kedvezőtlenül hathat az, ha csak az édesanya szerepét hangsúlyozzuk, míg az apa passzív szereplőként tűnik fel. 1934-ben Féner Mártonné levélben fordult a Magyarország című laphoz, és kifejtette, hogy anyák napja helyett szülők napját kellene tartani.

A lapok hírt adtak arról, hogy Amerikában június 20-án tartják az apák napját, amikor minden gyermek nyakkendőt ajándékoz édesapjának, de ennek hagyománya nem terjedt el hazánkban.

Az anyák napja viszont megmaradt, és a fő ajándék továbbra is a virág. Amerikában sokáig a fehér szegfűvel kapcsolódott össze az ünnep. 1932-ben a német piacon leginkább a rózsa, a hortenzia és a kis kókuszpálma dívott. Bármivel is leped meg ma édesanyádat, ne járj úgy, mint amitől az alapító Anna Jarvis ábrándult ki az ünnepből: „Bonbont vesztek neki, aminek a nagyját aztán ti eszitek meg.”

Árvai Tünde