Íme, az álomkert – és a rögös valóság
Ha az ember végre kiszabadul, és úgy dönt, lakás helyett házban fog élni, akkor egy csomó illúzióval vág bele a dologba. Természetestesen én is így tettem, elképzeltem, ahogy a kis szupertrendi kerti szettemben, hozzá való kesztyűben vagdosom a rózsákat, metszem az aranyesőt és söpörgetem a leveleket. Ehhez képest a valóság köszönő viszonyban sincs ezzel az idilli képpel. Zimre Zsuzsa mesél a kertjéről.
–
Szavak helyett jöjjön rögtön a rögvalóság...
Nem baj, ha ilyen csúnya, rakjunk elé sövényt, az szép, és takar – ami sosem árt. A sövényt persze nyírni kell, úgyhogy az ember vagy bérel egy sövénynyírót, vagy vásárol egyet. Nem kevés kiadás. És baromi fárasztó munka, főleg, ha elsumákolod, mint én, és létráról kell nyírni. Ráadásul a sövény felkopaszodik, beleesnek a levelek, és az egésszel egy csomó munka van. Mondjuk, ez a teljes kertre elmondható.
A konyhakert művelése önmagában is macerás munka, egyrészt tavasszal fel kell ásni a kertet, elkeríteni a kutyák vagy tyúkok elől, aztán jöhet a palántázás, ültetés, locsolás, szeretgetés, gyomhúzogatás, kapálás, szeretgetés...
Mutatnám, mi lett belőle tavaly nyárra. Ezek a paradicsomok, melyekkel annyit törődtem, mint Vacskamati a virágjával, napi szinten foglalkoztam velük. Talán ez volt a baj. Persze vannak sikertörténetek is, lett legalább tíz darab zöldbabom, egy (nagyjából másfél centiméteres) édesburgonyám, és irgalmatlan mennyiségű mentám, bár ehhez semmit nem kell tennem, ugyanis a menta nagyjából kiirthatatlan.
És akkor rögtön el is érkeztünk a tyúkokhoz, akik nyilvánvalóan egy csodálatosan idilli környezetben élnek. Álmaikban. 
Most jön a télálló bambusz, amely csodálatosan nő – és csodálatosan terjeszkedik. Na, meg hullajtja a levelét, és lehetetlen megakadályozni, hogy terjeszkedjen. És bár a képen nem látszik, ez a növény nagyjából négyméteres. Mondjuk, nagy előnye, hogy bármikor képes lennék egy kisebb települést kiszolgálni bambusszal.
Ha az embernek kutyái vannak, akkor nagy valószínűséggel nem tud abszolválni egy kifogástalan angol gyepet, még akkor sem, ha hetente nyírja, és rendesen locsolja kánikula idején. És kivételesen nemcsak arra gondolok, hogy a kutyapisi sárgítja a füvet – bár erre már létezik valamilyen csodaszer, amit, ha a kutyák vizébe rakunk, megváltoztatja a vizelet ph-ját, hanem arra, hogy a kutyák, ha találnak valamit, tuti szétrágják, apró cafatokra tépik. Legyen az a szelektívbe szánt műanyag, papír... vagy akár egy zsebkendő.
És már el is érkeztünk a komposzthoz, ami természetesen minden rendes háztartásban van, hiszen a komposzt egyrészt csökkenti a szemét mennyiségét, ergo: kevesebb kerül a kukába, ami – figyelembe véve a szemétszállítási árakat – egyáltalán nem baj, ráadásul elég jó buli, hogy a konyhai hulladékból szuper trágya lesz. Nálam is pontosan látszik, milyen csodálatos vegetációt hozott létre a komposzt.
Ha az ember megnézi a képeket, azt gondolhatja, hogy minimum egy éve nem néztem a kert felé, de ez nem így van, hiszen több-kevesebb lelkesedéssel vetem magam bele a kerti munkákba. De az aranyeső túl nagyra nőtt, a rózsa mindig megszúr, és különben is idegbajt kapok tőle, a diófák pedig egy nap alatt alakítják át az utcánkat levéltengerré. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a világon a legjobb dolog kertes házban élni, még akkor is, ha nem leszek sosem olyan pedáns, mint a szomszéd, aki még az árok füvét is vonalzóval méri ki – és akit természetesen nagyon irigylek emiatt. (Mert a szomszéd kertje mindig zöldebb...) De azért az én kertemben is vannak szép dolgok:
Zimre Zsuzsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Atelier211
A további képek a szerző tulajdonában vannak
