„A szépség ölte meg a szörnyet” – a King Kong mese evolúciója

–

Megálmodott kalandregény

Merian C. Cooper egy kalandos történetet álmodott meg egy csapat filmkészítőről, akik egy titokzatos szigeten egy vad szörnyetegre bukkannak. Eleinte csak le akarják filmezni a bennszülöttek által istenként tisztelt Kongot, később azonban úgy döntenek, hogy elfogják és hazaviszik New Yorkba, hogy ott tegyék közszemlére, mint a világ nyolcadik csodáját.

Cooper és Schoedsack jól ismerte a hollywoodi fogásokat és a közönséget, így pontosan tudta, hogy az úttörő technológia mellett továbbra is szükség van egy csinos női karakterre, hogy a nép tóduljon a moziba. Így született meg Ann Darrow, a fiatal színésznő alakja, aki egy csapat férfival – egyetlen nőként – a szigetre keveredik, hogy ott a rettegett állat szemet vessen rá, és elrabolja. A film valójában a népszerű A szépség és a szörnyeteg történet újraértelmezése – csak itt a szépség nem megváltást, hanem pusztulást hoz a szörnyetegre.

A King Kong sohasem volt tündérmese, hiszen nem szimbolizált mást, mint a fehér amerikaiak félelmét a fekete bőrű férfiak fehér nőkre irányuló erőszakos szexuális vágyától.

Kong volt az, aminek a fehérek a felszabadított rabszolgákat látták az 1930-as években: csúnya, állatias és brutális. Kong a természet torzszülötte, egy „civilizálatlan” világ gyermeke, aki egyszerre jelent veszélyt a „kulturált” nyugati társadalomra és szorul annak támogatására és tanítására.

A ’30-as évek szimbolizmusa

A legelső film legendás volt a technikai újításai miatt, és akkoriban a szimbolizmussal sem akadt gondja senkinek. Legalábbis senki olyannak, aki elég magas pozícióban volt Hollywoodban ahhoz, hogy kifogást emeljen a rasszista és szexista vonásokkal szemben. A ’30-as években sem feketék, sem nők nem kerülhettek a tűz közelébe.

A fehér férfiakat pedig ugyan miért zavarta volna a történet a saját bátorságukról, találékonyságukról, jóságukról, vagyis összefoglalva: a saját felsőbbrendűségükről?

A ’70-es évek Amerikájában tényleg minden a szexről szólt?

A következő remake-ek a ’70-es és ’80-as években készültek, az olasz Dino De Laurentiis rendezésében. A vietnámi háború utáni hippi korszak filmjeiben a szex és a szexualitás sokkal nagyobb szerepet kapott, mint amennyit az eredeti film említeni mert. A hetvenes évek filmjében teljesen egyértelmű, ahogy Kong elkezdi levetkőztetni Jessica Lange-et, hogy kíváncsisága a barátkozásnál tolakodóbb jellegű. Amikor a lány szerelme, Jack (Jeff Bridges) megkérdezi a nőt, hogy miért érez együtt a szörnyeteggel, ő azt válaszolja: „Mert az életét kockáztatta, hogy megmentsen.” Jack ránéz, és csak annyit mond: „Nem, édesem, megpróbált megerőszakolni.”

Ezért szerveztek mentőosztagot egyetlen nő miatt: mert a fehér nő teste a fehér férfi kiváltsága volt, nem pedig játékszer az arra „méltatlanoknak”.

Új évezred, régi berögződések

2005-ben Peter Jackson álma vált valóra, amikor megrendezte a háromórás remake-jét annak a filmnek, ami fiatalkorában a filmkészítés felé fordította. De ha azt hisszük, hogy a 2000-es években már sokkal érzékenyebben tudott a témához nyúlni, csalódnunk kell.

Egy emberibb Kongot ismerünk meg ugyan (hiába hasonlít jobban az igazi szürke hátú gorillákhoz, mint bármelyik verzió előtte), de a kapzsi, hírnévre vágyó Carl Denham, aki befogja, és cirkuszi látványosságként mutogatja, továbbra is fehér bőrű karakter, ahogy a New York-i nézőközönség is, a többi fontos karakterről nem is beszélve.

Ez is csak egy fehérre mosott narratíva a fehér megmentő szemszögéből, a saját erejéről, intelligenciájáról és hősiességéről – a sötét és szőrös vadállattal szemben.

Egy végletekig leegyszerűsített hősnő: Ann Darrow

A Naomi Watts által alakított Ann Darrow is hatalmas csalódás, ahogy meg sem próbál kitörni a passzív, szőke áldozatszerepből. Nem annyira hisztérikus, mint Fay Wray volt 1933-ban, és nem is annyira buta, mint Jessica Lange figurája, de azért pont eléggé hasonlít mindkettejükre, hogy bosszúsan fogjuk a fejünket a film alatt. Pedig Ann Darrow karaktere rendkívül komplex, és sokkal, de sokkal több van benne, mint azt eddig láttuk.

Ann egyszerre bűnös Kong elfogásában, és az egyetlen személy, aki meglátja az emberséget a szörnyben, ráadásul megpróbálja megmenteni. A kezdeti iszonyat, ami átcsap empátiába és elfogadásba, végül pedig az elárulásával járó bűntudat olyan hátteret adhatna a karakternek, amit ki kellett volna használnia a rendezőnek és a színésznőnek. Még a legújabb King Kong film (a Kong: Koponya-sziget 2017-ből) Oscar-díjas Brie Larsonja sem tudta kiaknázni azokat a lehetőségeket, amiket ez a sokszínű karakter tartogat.

Fekete hős, fekete ellenség

A 2017-es Kong azonban más szempontból szakít a hagyománnyal: az ikonikus fekete színészt, Samuel L. Jacksont teszi meg a gorilla legelszántabb üldözőjének. A tábornok, aki emberei életéért akar bosszút állni, jelentősen más karakter, mint az addigi showmanek, akiket a pénz és a hírnév vágya hajtott Kong elfogására.

A hatalmas állat azonban továbbra is a fekete férfi szimbóluma. Ahogy Samuel L. Jackson szemben áll a lénnyel, és mindketten ökölbe szorítják kezüket, a két alak szinte eggyé válik. A hasonlóság nem lehet véletlen.

Ez a Kong azonban szó szerint letépi láncait az egyik jelenetben, és nem akarja elrabolni a fehér nőt, nem akarja levetkőztetni sem. Megmenti, mert felismeri, hogy Mason Weaver (így hívják Ann Darrow-t ebben a változatban) is azt akarja, amit ő: fenntartani a természetes egyensúlyt a szigeten. És ne felejtsük el, ez a Kong életben marad, nem hurcolják New Yorkba díszszemlére, és nem zuhan le az Empire State Building tetejéről sem. (Persze lehet, hogy csak azért nem, mert 2020-ban jön a Kong és Godzilla és erre a filmre tartogatják az emblematikus jelenetet.) 

Bolhából elefántot?

Most páran talán forgatják a szemüket, hogy „ezek a filmesek már mindent mindenbe belemagyaráznak, Kong csak egy szórakoztató mitológiai alak, nem szimbólum, nem metafora”. Az ő figyelmüket hívnám fel arra a vitára, amit 2008-ban a Vogue áprilisi címlapfotója indított. Ez volt az első alkalom, hogy a magazin egy fekete férfit, LeBron Jamest tette a címlapra. A fotón a sportoló üvöltésre nyitott szájjal, harcra készen áll, egyik kezével egy kosárlabdát pattogtat, másik karjában a törékeny szőke Giselle Bündchent tartja. Nem egy embernek jutott eszébe King Kong története a fotóról.

Ha megnézzük az 1933-as film posztereit, akkor is világos, hogy a divatfotós Annie Leibovitz alkotása 2008-ban honnan merített ihletet. A művész amúgy is híres arról, hogy régi filmekből, festményekből inspirálódik.

Ezek után csak az a kérdés, haladt-e bármit is a világ, ha a Vogue címlapján, King Kong szimbolizmusára építve, a fekete, rosszul öltözött (James edzőruhát visel) férfi állatias birtoklási vágyát prezentálják a szép és elegáns, szűzies fehér nővel szemben?

Persze az is lehetséges, hogy véletlen egybeesés történt, de akkor is sokatmondó, hogy a Vogue szerkesztőségében nem volt senki, akinek feltűnt volna a kép érzéketlensége.

A 2018-as Broadway-musicalnek talán végre sikerült

A történet legújabb adaptációja a 2018-as Broadway-musical, aminek végre sikerült leszámolnia a legtöbb rasszista és szexista sztereotípiával. Ann Darrow-t először játssza fekete bőrű színésznő, Christiani Pitts. A fehér nők is rendesen tárgyiasítva voltak a történelem során, azonban az ő erényüket, testüket, lelküket legalább védeni igyekeztek a férfiak (igaz, saját gyönyörükre).

A fekete nőket azonban mindig is jelentéktelen szexuális játékszernek tekintették – bármi történt is velük, senki nem rohant a segítségükre.

Ez a koncepció áll teljesen a feje tetejére végre a Broadway színpadán. Pitts Darrow-ja ráadásul nem passzív áldozat, hanem egy bátor fiatal nő, aki megpróbál magán is segíteni, nem  pedig csak a megmentőkre vár sikoltozva.

When you made Bae mad, but you're hungry 😔. 2 Show Day!!! Let's Go!!! ♥️🦍♥️🦍♥️

A darab másik újító eleme az, hogy egyáltalán nincsenek bennszülöttek a Koponya-szigeten. Ez pedig azért okos húzás Drew McOnie rendezőtől, mert az őslakosokat egy New York-i színpadon egy musicalben lehetetlenség lett volna nem felszínesen és sértőn ábrázolni, ahogy azt a filmek is tették egytől egyig. Talán a színdarab hatására eljön egy újabb filmadaptáció ideje, ami már sokkal modernebb, rasszista és szexista szimbolizmustól mentes King Kongot mutat majd.

Csernik Gréta

Források: ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Dino De Laurentiis Company/Paramount Pictures/Sunset Boulevard/Corbis