„Csak az igazat mondom, nekem nincs időm hazudni, és nem is akarok, mert kinek? ” – Gábor Zsazsa 102 éves lenne

–

„Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam”

Sokan mondják, hogy Gábor Zsazsa volt a világ legelső celebje, vagyis ő teremtette meg a celebséget mint műfajt. Paris Hilton (aki egy ideig a családtagja volt) és Kim Kardashian, illetve itthon is páran meg is köszönhetnék neki, de nagyon.

Attól volt híres, hogy híres, de persze emellett igazi egyéniség volt. Egy roppant szórakoztató, eredeti fazon, aki pontosan tudta, mikor mit mond, jól használta és kihasználta a külsejét, ismerte a szépsége erejét, és sosem mutatott mást magáról, mint ami valójában volt: egy vérbeli, szexi nő, akinek megvolt a magához való esze.

Így nyilatkozott erről Vitray Tamásnak egy magyarországi látogatása alkalmával:

„A szexepil az csak akkor van, ha okos vagy, és tudod, hogy kell magad eladni, ahogy mondják Amerikában. Mert csak szépnek lenni… minden lány Hollywoodban világszép. Nem szép, hanem világszép. Mindegyik szexi, akinek nincs szép melle, megcsináltatja. Ha nincs szép orra, megcsináltatja, ha nincs szép popsija, még azt is. Mindent megcsinálnak és világszépek. De az a fontos, ami itt van” – mutatott a fejére.

És való igaz, Zsazsa a hihetetlen humora és karizmája nélkül aligha lehetett volna a televízióshow-k közkedvelt figurája annyi éven keresztül, mert őt tulajdonképpen nem is a filmek, hanem a talkshow-k tették legendává.

Bob Hope amerikai stand up komikus kérdezte egyszer Zsazsa harmadik férjétől, George Sanders színésztől, hogy miért nem teszi be a feleségét a televízióba, hiszen olyan vicces és szórakoztató. De Sanders csak legyintett, pedig Hope-nak igaza lett. Nem sokkal később Zsazsát meghívták egy beszélgetős műsorba, és másnap már tele voltak a lapok az aranyköpésével:

„Egy nő betelefonált, és kérdezte, mit csináljon a jegygyűrűvel a szakítás után? Adja vissza? Én meg mondtam, persze, a gyűrűt adja vissza, a briliánst meg tartsa meg. Na, másnap egész Amerika ezen nevetett. Onnantól kezdve híres voltam.”

„Hogy hány férjet fogyasztottam? Csak a sajátjaimra gondol?”

Zsazsának összesen kilenc férje volt, de az egyik frigyet, amit Felipe de Albával kötött, nem számolja, mert egy nap után érvénytelenítették.

Nem foglalkozott a látszattal, nem rejtette véka alá, hogy szereti a gazdag férfiakat, a szép és drága ajándékokat, a gyémántokat, a bundákat, na meg a Rolls Royce-okat. Nem játszotta meg magát, és meglehet, hogy a vicces, frivol megjegyzéseinek egy része csak a szórakoztatás és az imázs része volt, azért sosem bírta önmagát meghazudtolni.

Először tizenhét évesen ment férjhez egy török diplomatához, Burhan Asaf Belgéhez, aki már gyerekkorától fogva ismerte, és mindig mondogatta Zsazsa nagymamájának, hogy el fogja venni feleségül majd, ha megnő. Amikor aztán évekkel később újra találkoztak, és a kislány már tizenhét éves tinédzserré fejlődött, számon kérte Belgét, emlékeztetvén őt az ígéretére:

„Most már fölnőttem, most már vegyél el… Azon aggódtam, hogy nem fog majd senki elvenni.”

A második friggyel, Conrad Hiltonnal való – botrányosan rossz – házasságáról úgy nyilatkozik életrajzi könyvében:

„Még révetegen, szenvedélyesen férjem tiszta kék szemébe néztem, s szerelmi vallomások zuhatagát várva megkérdeztem: – Mire gondolsz, Conrad? – A kutyafáját, hát a Blackstone-üzletre! – felelte.”

Később azt állította, hogy egyetlen lánya, Francesca Hilton is erőszakból fogant, mert Zsazsa nem akart gyereket, Conrad Hilton pedig igen, ezért leteperte és erőszakkal közösült vele.

De Zsazsa bosszút állt, és még Hilton fiával, Nicky-vel is összeszűrte a levet. 

Ebbe a viharos házasságba érkezett meg Zsazsa egyetlen igazi szerelme, a fent említett George Sanders:

„Én azt imádtam, ő meg csak úgy tolerálta…. A George-ot szerettem. A George olyan volt, mint egy magyar. Beszélt németül, angolul, franciául, az meg volt nevelve európai módon.

Tudod, nagyon nehéz egy európai lánynak – akármennyire fiatalon megy el – egy amerikai feleségének lenni. Azok egész mások, azok túl kedvesek, és én egy kedves férfitől rosszul leszek. Nekem volt egy kedves férjem, csak rakta rám a briliánsokat. A Rolls Royce-okat. Én meg mindig megsértődtem, ő meg csak imádott.”

Van ám ott, ahonnan ez jött

De honnan és kitől örökölte ez a virtus? Honnan volt Zsazsában ennyi spiritusz, honnan értette, hogy lehet tarolni azzal, hogy „ami a szívén, az a száján”?

Zsazsa Fedák Sári után kapta a nevét, pontosabban a kereskedő papa, Gábor Vilmos Sárinak akarta nevezni, a mama pedig Gábor Jolie Zsazsának. Így lett végül Zsazsa – a mama akarata győzött. Két testvérével, Magdával és Évával ők voltak már Pesten is az előkelő Gábor-lányok, akik nagyon szépen, elegánsan jártak-keltek, és fényűző körülmények között éltek.

„Édesapám rajongva szerette húsz évvel fiatalabb feleségét. Mama a színészi karrierről szőtt álmait adta fel, hogy hozzámehessen feleségül. Főleg miután megpillantotta apám Mama nővérének szánt ajándékát: egy gyémántgyűrűt” – írja Zsazsa az Egy élet nekem nem elég című életrajzi könyvében.

Zsazsa egy svájci internátusban tanult, majd itthon szépségversenyen indult, aztán férjhez ment a már emlegetett török diplomatához, de ekkor testvérei már Amerikában éltek. Így az első házasságából történt válása után ő is követte Magdát és Évát az Államokba, ahol egyből bekerült azokba a körökbe, ahol jól házasodhatott.

„Anyuka sose kérdi, ha hív: hogy vagy. Mindig ez az első szava: Meg vagy hízva?”

– nyilatkozta jóval később Vitraynak a portréműsorban.

Így már kicsit jobban értjük, vagy talán teljesen meg is értjük, honnan hozza ezt az örökséget, amire tulajdonképpen nem lehet haragudni, hiszen nem tudott másmilyen lenni, mint amit otthonról kapott.

„Ha jót írnak, nem veszik meg. A rosszat meg imádják olvasni”

Persze Zsazsa élete a rekordnak számító házasságokon és az aranyköpéseken kívül is tele volt botránnyal.

De nemcsak a botrányai tették egyre híresebbé, hanem előkelő barátai is, akik között voltak elnökök, bankárok, híres színészek, vagyis az igazán elit társadalmi kör. Imádott partikat adni, és imádott társaságban lenni.

Volt még egy híres esete, amikor felpofozott egy őt igazoltató rendőrt, amiért az durván szólította meg, és a csuklóját is megszorította. Ezért három nap zárkát és 50 ezer dolláros pénzbírságot kapott. De ebből is show-t csinált. Számos tévés fellépésben figurázta ki, de még egy mozifilmben is eljátszotta önmagát ebben az egyébként megalázó élethelyzetben.

A korából is viccet csinált. Sokszor ködösített, letagadott, elmismásolt nemcsak éveket, hanem alkalomadtán évtizedeket is. De nem izgatta különösebben, hogy ki mennyi idős. Akkor sem, amikor jóval idősebb férfiakhoz ment hozzá, meg akkor sem, amikor jóval fiatalabbhoz.

Utolsó férje, Frederic Von Anhalt a rossznyelvek szerint közönséges haszonleső volt egész életében, aki bevásárolta magát a nemesi címbe.

Zsazsa úgy mesél a megismerkedésükről, hogy annyi virágot küldött neki Anhalt, amennyit ő életében nem látott, és néhány napig úgy nézett ki a háza, mint egy halottasház. Egyesek szerint persze az akkor harminckilenc éves férfi szándékosan cserkészte be az akkor már hatvanöt éves színésznőt, és pontosan tudta, mit kell ahhoz tennie, hogy felkeltse az érdeklődését.

Ha számító akció volt, ha nem, mindenesetre bejött:

„Épp akkoriban jártam egy híres színésszel, akinek a nevét most nem mondom, mert nős. És akkor mondtam, hogy nekem az a színész nem kell, mert el akart válni, és akkor mondtam neki (mármint Anhaltnak – a szerk.), hogy jól van, akkor hozzád megyek.”

Zsazsa előszeretettel mesélte, hogy nem bírja azokat a férfiakat, akik a lábai előtt hevertek, neki mindig az kellett, aki szemtelen volt vele, és nem adta magát könnyen.

„Az ágyba menni, az könnyű, de egy emberrel beszélni is kell. Az ágyba menés, ha szerencsés vagy, egy félórát is tart, de egy nap 24 óra, nem? Szóval 23 és fél órát kell valamit beszélni is.”

Hogy Anhalttal – akivel állítása szerint csak az esküvő után hálta el a nászt – mi kötötte össze, arra nem biztos, hogy még ebben az életben rájövünk. Hogy mennyi volt az érdek, és kinek származott belőle nagyobb haszna, sosem tudjuk meg. Mindenesetre Anhalt élete végéig mellette állt. Sok pletyka kering arról, hogy eladta az idős, súlyosan beteg sztár fotóit pletykalapoknak, hogy partikat adott még akkor is, amikor Zsazsa már csak nyugalomra vágyott, és hogy Francesca nevű lánya is pereskedett vele a felügyeleti jogok felett. (Francesca Hilton egyébként anyja előtt két évvel hunyt el, de ezt sosem árulták el Zsazsának.)

Hatása az utókorra

Hogy a legendákból és pletykákból mi volt igaz, és mennyi az imázs része, azt Gábor Zsazsa 2016. december 18-án magával vitte a sírba. Az utolsó éveiben már azt sem tudta, hogy kicsoda – kísérelt meg öngyilkosságot is. Valószínűleg egyetlen porcikája sem kívánt úgy élni, hogy még saját magát sem emlékeztette az egykori dívára.

„Csak az igazat mondom, nekem nincs időm hazudni, és nem is akarok, mert kinek? Olyan ember még nem született, aki megérdemli, hogy annak hazudjak az egész életemben. Még egy férjnek sem hazudok. Talán a George-nak egy kicsit. De senki másnak” – nyilatkozta a Kérlekalássan című Vitray-portréban (akkoriban, a nyolcvanas években az volt a szava járása, hogy kérlek alássan, igazi úriasszony volt).

Óriási hatást gyakorolt a korára több évtizeden keresztül, valóságos legenda lett, és ez a hatás a mai napig tart, aminek több milliárd dolláros Insta-profilok is lehetnek a végtermékei. 

Az általa kreált celebségből fejlődött ki az olyan hírességek körüli felhajtás, akik tulajdonképpen nem vittek véghez semmilyen jelentős dolgot, csak jó helyre születtek, és/vagy ismertek a szüleik – vagyis arról híresek, hogy híresek. Kezdve Paris Hiltontól (akit előszeretettel hasonlítottak Zsazsához), Kim Kardashianon át (de ide sorolhatjuk a teljes Kardashian-klánt, beleértve a Jenner-lányokat is) az olyan celebekig, akik különösebb tehetség vagy teljesítmény nélkül jutottak el oda, hogy beszéljenek róluk. 

Csak egyet ne felejtsünk el:

Gábor Zsazsa viszont tényleg eredeti volt.

Szentesi Éva

Források: ITT, ITT, ITT, és ITT

Kiemelt kép:  Getty Images/ Bettmann