Ő maga Annie Hall, és mi imádjuk érte – Isten éltesse Diane Keatont!

–

A transzparens színésznő

Magabiztosan kezdtem kutatni Diane Keaton után, azt gondoltam, már mindent tudok róla, hiszen az egyik legnyitottabb, legőszintébb színésznő a filmiparban. Meryl Streep a természettudományi múzeum emberi testet bemutató nőalakjához hasonlította, aki ott áll kiterítve, átlátszón, feltárva a látogatók előtt a szívét, a máját, az agyát. De talán pont ezért találom most olyan nehezen a szavakat.

A színésznő különlegessége, hogy minden szerepében megtalálja önmagát, és a karakterhez hozzáteszi azt a kicsit esetlen, különc stílusát, amitől olyan „dianekeatonossá” válik.

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy egyarcú, és nem tud mást játszani, csak önmagát. Egyszerűen csak elérte, hogy a filmjei azért lesznek különlegesek és emlékezetesek, mert ő játszik bennük. Közel ötven filmjéből rengeteg klasszikusnak mondható, a vígjátékai (Örömapa, Minden végzet nehéz, Elvált nők klubja, stb.) éppúgy, mint A keresztapa vagy a Vörösök.

Élete szerelmei

Na, jó, beadom a derekam, talán mégis van egy film, A FILM, ami mindenkinek eszébe jut, ha Diane Keaton nevét hallja. Ez persze az Annie Hall, ami 1978-ban Oscar-díjat hozott az addig kevéssé ismert színésznőnek. Az alkotás nagy részben Diane és Woody Allen kapcsolatán alapult, amely közel öt évig tartott. A 2011-ben kiadott Then Again (itthon Játszd újra, Diane!) című önéletrajzi könyvében Keaton odaadással és hálával ír Woodyról, akit zseninek tartott. Senki nem tudott olyan hozzá illő, különlegesen tökéletlen mondatokat írni számára, mint Allen.

Az egész életében önbizalomhiányban szenvedő színésznő áldotta Allent az Oscar-díjért is, ahogy későbbi sikereit is a rendezői és írói számlájára írta.

Könyvében azt írja: „egy tehetséges rendező és író nélkül legjobb esetben is csak középszerű színésznő voltam”.

A Vörösökben Warren Beatty rendezte, aki a legenda szerint hatvanötször játszatta el újra Diane-nel az egyik jelenetet (a vonatállomásosat, ha valaki emlékszik), mire úgy érezte, a színésznő eléggé megkedvelte a karakterét ahhoz, hogy hitelesen tudja eljátszani. Keaton a könyvében Warren eszét és intelligenciáját is csodálattal méltatja, és elárulja: ezekért a tulajdonságaiért azonnal beleszeretett. Közel ötéves kapcsolatuk alatt a Beatty bevezette abba a szemkápráztató, álomszerű hollywoodi világba, ami addig ismeretlen volt számára.

Harmadik nagy filmes szerelmét, Al Pacinót A keresztapa forgatásán ismerte meg, és ahogy mondja: esélye sem volt menekülni, Al tökéletes volt, gyönyörű és egy elképesztően tehetséges művész. Talán ő volt az egyetlen férfi, akihez feleségül akart menni.

Házasság és család

A híres szeretők felsorolása után könnyen gondolhatnánk, hogy a sete-suta külső mögött Diane Keaton valójában mindig is magabiztos, végzet asszonya típusú nő volt, aki úgy táncoltatta Hollywood legkapósabb agglegényeit, ahogy akarta. De a könyvéből, és őszinte interjúiból kiderül, hogy rengeteget küzdött azzal, hogy el tudja fogadni önmagát. „Húszas–harmincas éveimben azt szerettem volna, ha a megjelenésem érdekesebb, mint a környezetemben látható szépség. Nevetséges bolondság volt” – látta be az Elég volt a bújócskából! című könyvében.

Sokszor érte csalódás és elutasítás, és emiatt mindig tartott a férfiaktól. Azt írja: „sosem éreztem magam otthon egy férfi karjaiban”.

Talán ezért sem házasodott meg soha. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, ugyan, miért nem, hosszas gondolkodás után azt mondta, hogy túl sok kompromisszumot kellett volna kötnie. Édesanyja példájából azt látta, a házasság – különösen gyerekek mellett – megalkuvást és lemondást igényel, ő pedig sokáig nem állt erre készen.

Végül csak ötvenéves korában vált maga is édesanyává, amikor örökbe fogadta első, majd második gyermekét.

Elveszett és meglelt álmok

Édesanyja, Dorothy Hall naplóiból nagyon sokat idéz a könyvében, ahogy a háziasszonyi életéről is mesél benne. Talán meg akarta adni neki – akinek az életben a legtöbbet köszönhetett, és aki a legnagyobb hatással volt rá – azt a „hírnevet”, amire Dorothy titokban egész életében vágyott. Végül csak a lányán keresztül tudta megélni, akit mindvégig támogatott.

Tőle tanulta Diane azt is, hogy ne akarjon soha más lenni, mint önmaga, bár voltak azért furcsa kilengései, lásd lejjebb. Így alakult ki az az ikonikus, mókás, rendkívül eredeti öltözködési stílusa már kamaszkorában, ami az Annie Hall által világhírű lett. Diane hozta vissza a női divatba a férfiruhák viselését, melynek korábban Katherine Hepburn volt lelkes úttörője. És ő tette trendivé a divatjamúlt, csúnyácska és össze nem illő ruhadarabokból álló szetteket is.

Még akkor is kitartott ezek mellett az egyéniségét hangsúlyozó, „semmivel és senkivel nem törődöm” típusú ruhák és stílus mellett, amikor az önbizalomhiánya és vágyakozása a tökéletes kinézet után bulimiába hajszolta, vagy éppen arra ösztönözte, hogy csipesszel az orrán aludjon, hogy keskenyítse azt.

Aktívabb, mint valaha

A ma 73 éves színésznő mostanában a lakberendezésben éli ki kreativitását, könyvei sorra jelennek meg az otthonokról, melyeket ő tervezett (The House That Pinterest Built). Természetesen a színészkedéssel sem hagyott fel, hetvenes éveiben pont olyan aktív, mint 30 évvel ezelőtt. Legutóbb a Könyvklubban láthattuk, olyan hozzá hasonló legendák mellett, mint Jane Fonda, és Candice Bergen. Itt is hozta az ismerős Diane Keatont, a különcséggel, a humorral és a túlméretezett szoknya-garbó kombinációval. Mert sosem tagadja meg önmagát, de sosem fedi fel egészen – pont ettől lesz olyan ismerős, mégis bosszantóan titokzatos.

Csernik Gréta

 

Források:

ITT és ITT

Diane Keaton: Elég volt a bújócskából!

Diane Keaton: Then Again (Játszd újra, Diane!)

Kiemelt kép: Getty Images/Jason LaVeris/FilmMagic