„Hyeronimus Bocs” újra megtalálta a házát

–

Szeretek múzeumba járni

Mindig is szerettem, és mivel az Iparművészeti mellett laktunk, legtöbbször oda vitt a nagyi. Aztán jöttek a nagyobb és kisebb nemzetközi múzeumok – A Kröller-Müller gyűjtemény tava ma is élénken él bennem, bár csak 14 éves voltam, amikor ott jártam, de nehéz elfelejteni a Guggenheimet vagy a Vitrát is.

A gyerekkel a „vonatmúzeum” volt állandó hétvégi program, majd később számos ország hadtörténeti múzeumának kiállítási anyagát tolmácsoltam magyarra a dednek, aki ugyanannyira lelkes, ha múzeumokról van szó, mint én.

Tavasszal azonban betett nekünk a Bécsi Természettudományi, na, az pont olyan, amilyennek nem kéne lennie egy múzeumnak. Poros tárolók, 1965-ben írógéppel írt kétszavas tájékoztatók (nyilván csak németül), megkopott kitömött állatok, hosszú-hosszú sorokban. 

Hál' istennek a Szépművészeti sosem volt ilyen, de a megnyitása óta eltelt 110 év, ráadásul a II. világháború sem tett jót neki, amit eddig csak részben tudtak helyrehozni. Ennek fő elszenvedője a Román Csarnok volt, melyet csak raktárként használtak az elmúlt évtizedekben. Ezt most csodálatosan helyrepofozták, hogy régi fényében ragyoghasson. Ennek jelentősége abban áll, hogy ezt maximum a nagypapád vagy a nagymamád láthatta még, mert 70 éve el volt zárva a nagyközönség elől.

Felújított tárhelyek

A felújítással koncepcióváltást is végrehajtottak, melynek során a Magyar Nemzeti Galériából visszatér a magyar anyag, így a XVIII. század végéig készült alkotásoknak lehet örülni. És itt jön a csavar, az 1800 után készült alkotások mennek az Magyar Nemzeti Galériába, ahonnan jövőre az elkészülő Új Nemzeti Galériába térnek vissza. Jó bonyolult, nem?

Persze felújítás… meg új kazán meg üvegtető – de mit lát ebből a nagyérdemű?

Egyrészt a mélyföldszint teljesen átalakult – nagy örömömre, mert egyik titkos perverzióm a múzeumi kávézás. Itt régebben egy szóra sem érdemes büfé volt, ám most tádám: egy látványkonyhával kiegészült étterem és kávézó nyílt. Ami meglepő, hogy ebédelni is lehet itt, önkiszolgáló jelleggel, ergo, ha leszívott a sok kultúra, itt gyorsan lehet majd pótolni az energiát. A kávé teljesen korrekt, a sütik egyelőre a Szamostól jönnek, vannak tejmentes „tejek”, és gondoltak a vega és vegán vásárlókra is az ebéd terén.

Az egyetlen baj, hogy csak a múzeumon keresztül lehet megközelíteni a kávézót, tehát a „beugrom egyet enni, mert erre jártam”, nem opció. 

De vissza a kultúrához meg az interaktivitáshoz, mert anélkül ma már nem lehet becsalogatni a látogatókat

(Na, jó, egy Mona Lisa vagy a Hermelines hölgy is megoldás lehet, de ezeket már lestoppolták). Mint kiderült, a múzeum kedvenc része az egyiptomiakkal foglalkozik, ahol persze lehet bebalzsamozott múmiákat látni, meg még egy csomó izgalmas dolgot, hogy mást ne mondjak, bébialigátort. De ennél sokkal viccesebb, hogy egy érintőképernyőn hieroglifákkal lehet írni, és azt is elmagyarázzák, hogy mi mit jelentett a régi kőtáblákon. 

Így néz ki a Zimre név – állítólag.

Leonardo-rajongóknak és sötét rejtélyeket kutatóknak izgalmas lehet az a lovasszobor, melynek ma sem tisztázott a készítője, sőt egy évszázada keresik a megoldást a tudósok rá. Leonardo állítólag szobrászként is dolgozott, de ennek ellenére nem maradt ránk egyetlen szobra sem. Miért gondolják a szakértők mégis, hogy köze lehet a mesterhez? Mert számos skiccen ábrázolt pont ilyen lóalakot. Hogy az ő szobra-e vagy sem, ezt nehéz kideríteni, jelenleg annyi biztos, hogy a bronzszobor a XVI. században készült. Lovak szerelmeseinek és Leonardo-rajongóknak kötelező program, de ez egy kamaratárlat, így érdemes és ajánlott körülnézni a többi szinten is. 

És, hogy ki a címben is emlegetett Hyeronimus Bocs?

A múzeum kabalaállata, akit feltehetően egy gyerek hagyott el, ő pedig bejárta a múzeum összes részét, majd hála a restaurátoroknak, új testet kapott. És most már élvezheti a megújult lakását is. 

Zimre Zsuzsa

Képek forrása: Szépművészeti Múzeum

Tématámogatás. Készült a Szépművészeti Múzeum támogatásával.