–

Adott egy teljesen átlagos, tizenhét éves srác, nevezetesen Simon, aki középiskolába jár, van egy húga, tök rendesek a szülei (anyuka pszichológus, apuka exsportoló), és vannak „jóarc” barátai is. Adott egy közeg tele tinédzserrel, akik már javában érdeklődnek az ellenkező nem iránt. Meg adottak még ebben a közegben olyanok is, akik a saját nemük iránt kezdenek érdeklődni. Ez önmagában nem nagy sztori, mert az, hogy valaki homoszexuális, legalább annyira természetes, mint a heteroszexualitás. Vagyis… csak elméletben. A világ nagy hányadának még mindig nem ment át, hogy senki nem választja, és senkibe nem lehet „belenevelni” azt, hogy a saját neméhez vonzódjon.

A film főszereplője, Simon karakterét alakító Nick Robinson

Például senki nem lesz attól meleg, hogy melegek nevelik fel.

Senki nem lesz meleg attól sem, hogy sok meleg barátja van.

Senki nem lesz meleg azért, mert kiskorában az anyukája magas sarkúiban járt, és rúzsozta magát fiú létére.

Senki nem lesz meleg attól sem, hogy lány létére matchboxokkal játszott, és mindig is rajongott az autóversenyekért.

Senki nem lesz meleg attól, hogy a tévében melegeket lát.

Senki nem lesz meleg attól, hogy egy meleg után ráül a vécére.

Sőt, mondok jobbat, Isten nem utálja a melegeket. Az a vallás, amelyik azt állítja, hogy a homoszexualitás bűn, annak semmi köze nincs az Istenhez.

Nekem rengeteg meleg barátom van. Pedig egy nagyon vidéki kisvárosban nőttem fel (amikor születtem, 1985-ben, még község volt, nem is város), és akkor még a tévében se „mutogattak” melegeket, mégsem irtóztam tőlük sohasem, nem ítéltem el, és sosem gondoltam, hogy ez Isten ellen való vétek. Hozzá kell tennem, hogy a szüleim elképesztően elfogadó és nyitott gondolkodású emberek, akikkel baromi nagy szerencsém van, mert miattuk nem lettem egy kibaszott seggfej. 

Merthogy szerintem a homofóbia sem betegség. Csak annyit jelent, hogy egy kibaszott seggfej vagy, aki nem képes elfogadni, hogy valaki a saját neméhez vonzódik.

Pontosan látom, érzem és tapasztalom, és ezer történetet hallgattam végig a barátaimtól, akiket nagyon szeretek, hogy mennyire nehéz volt előállniuk azzal, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. (Vannak leszbikus barátaim is, te jóisten, ehhez most mit szóltok.)

Van olyan barátom, akit kitagadtak a szülei, és tizennyolc éves kora óta nem beszélt velük. Van olyan barátom is, akinek viszont tök „jóarcok” a felmenői, és nagyon jól elvannak ezzel a dologgal. Vannak olyanok is, akik meg inkább nem viszik haza, és nem beszélnek róla otthon, „nehogy anya meg apa kiakadjon”. Szóval ismerek sokféle hozzáállást, és sokféle attitűdöt a témával kapcsolatban.

A film egyik legjobb jelenete, amikor elméletben megfordítják a coming outot, és eljátsszák, milyen lenne otthon előhozakodniuk azzal, hogy heteroszexuálisak. A szülők és a barátok reakciói pedig ugyanazok, amiket a melegek kapnak.

Például:

„Nem baj, kicsim, ugyanúgy szeretünk.”

„Te jóisten, mi lesz most velünk, ez katasztrófa?”

„Nehogy hazagyere, te mocskos mutáns!”

És a többi.

Ugye, milyen furcsa lenne, ha azzal kellene coming otuolnunk, hogy az ellenkező nemhez vonzódunk? Miért kell erről egyáltalán beszélnünk? Én simán kimehetek úgy az utcára, hogy megfogom egy férfi kezét. Egy férfi miért nem mehet ki úgy az utcára, vagy miért nem viheti úgy haza a fiúját, hogy előzetesen nem jelenti be? Milyen lenne a világ, ha ez egy teljesen elfogadott dolog lenne? Nem lennének többé melegfelvonulások, mert nem volna rájuk szükség. (Tudtátok, hogy a felvonulások sem azért vannak, mert a „buzik mutogatni akarják magukat”, hanem az elfogadásért harcolnak?)

Él a környezetemben egy kissrác vidéken. A szülei mélyen vallásosak. (Hogy ez mit jelent pontosan, azt inkább hagyjuk.) A srác tizennégy éves. És meleg. Nekem elmesélte. Az anyukájának nem meri, mert így is olyanokat mond a melegekről, hogy fáj azt hallgatnia. Az anyukájának az a véleménye a homoszexualitásról, hogy az bűn. Mert szerinte „Isten bűnösnek gondolja a melegeket”. Pedig nem így van. Isten mindenkit szeret. Mondjuk, szerintem a seggfejeket nem ugyanannyira, de mindegy.

Szóval, a Kszi, Simon egy nagyon fontos film. A főszerepet játszó Nick Robinson öccse pedig akkor coming outolt otthon a családjának, amikor Robinson épp ezt a filmet forgatta. Merthogy ez a történet kétségkívül erőt ad azoknak, akik félnek felvállalni magukat.

Szentesi Éva

Képek: Kszi, Simon/Love, Simon (Fox 2000 Pictures, 2018)