„Pszt! Anya most olvas…” – Így hozhatod vissza a könyveket a mindennapokba

–

Nem nehéz kitalálni, hogy januárban volt négyéves a nagyobb gyermekem (és két és fél a kisebb), akiknek az érkezése elég romboló hatással volt a korábban kimondottan impozáns éves könyvlistámra. Az első gyerekerm születése óta összesen nagyjából tíz könyvet olvastam el, ami korábban átlagosan fél év alatt simán megvolt. Igazi közhely, hogy anyaként, főleg dolgozó anyaként fogalmam sincs, hogy mégis mi a jó francot csináltam akkor, amikor még nem volt gyerekem, viszont rohadt elfoglaltnak éreztem magam. Hát, például olvastam, szinte mindennap. Ez ma már körülbelül lehetetlennek tűnik, viszont a telefonom céltalan nyomkodásával töltött idő valahogy mégsem csökkent, hiszen annyira kéznél van, hogy ha néha egy szusszanásnyi rés támad az egyébként elég szoros időbeosztásomban, akkor gondolkozás nélkül nyúlok utána. És gyakran még magam előtt is azzal takarózom, hogy a telefonon sokszor dolgozom is. Sokszor, persze, de nem mindig.

Olvasni fárasztó

Mégis megdöbbentett Charles Chu, USA-beli újságíró cikke: szerinte

egy átlagos felnőtt az USA-ban 200 könyvet olvashatna el az alatt az idő alatt, amíg a közösségi médiafelületeken lóg.

Talán Magyarországon nem ennyire durva a helyzet, de a levezetés egyszerű, és mindenki könnyen alkalmazhatja a saját életére:

• egy felnőtt 200-400 szót képes elolvasni percenként (kipróbáltam, viszonylag könnyű szöveg esetében én 400 szót olvasok el egy perc alatt)
• egy fikciós könyv átlagosan 50 ezer szóból áll.

Számoljunk percenként 200 szóval, így 250 perc, vagyis kicsit több mint négy óra elolvasni egy könyvet. Ez azért nem tűnik olyan rengeteg időnek.

Évi 200 könyv elolvasása összesen 833 óra (egy év 8760 órából áll, tehát az időnk egytizedét kellene olvasással tölteni), ha lassan olvasol. Az Államokban egy átlagos felnőtt évi 608 órát tölt a közösségi oldalakon szörföléssel, szóval, ha nem olvas olyan lassan (mondjuk, 300 szó megy percenként), akkor ez alatt az idő alatt 200 könyv beleférne. Ez azért durva.

De ha őszinte akarok lenni, akkor az olvasás azért másfajta figyelmet igényel, mint rápillantgatni a Facebookra. Hiszen ha csak végigfutom a híreket, posztokat, az egy nagyon rövid, egy-két perces intenzív figyelem, mondjuk, amíg a gyerekek levetkőznek hazaérkezéskor. Ennyi időre viszont nem érdemes elővenni egy könyvet. Ha pedig tudom, hogy van tíz percem, akkor egy-egy lementett cikket futok át, mert annyi pont belefér. De tíz percre nehéz belehelyezkedni egy könyvbe, főleg, ha tartalmasabb, komolyabb műről van szó. Szóval azt azért kimondhatjuk, hogy az olvasás intenzívebb figyelmet, komolyabb rákészülést igényel, mint átpörgetni az aznapi fotókat Instán. Tehát fárasztó.

Olvasni menő

Viszont megéri a fáradságot, még akkor is, ha néha nehéz belevágni. Én azt vezettem be, hogy amíg a lányaim elalszanak, mindenképpen olvasok. Ez 20-25 perc, és még igénylik a passzív jelenlétemet, szóval igazi nyugalmas énidő lehet belőle, amit tényleg vétek a Facebookon tölteni. Ha pedig beszippant egy könyv, akkor nincs megállás, olvasok főzés közben, titokban társasjátékozás alatt, lefekvés előtt, a játszótéren, a parkoló autóban várva… szóval mindig és mindenhol. De ez nem mindig jön össze, olvasni viszont akkor is kell(ene), és ezt nem csak én mondom: Barack Obama az elnöksége alatt is rendszeresen publikálta a könyvlistáit. A nyolc elnöki éve alatt 86 könyvet olvasott el, ami azért durva, mert valószínűleg nem volt különösebben sok szabadideje. Egy másik olvasásnépszerűsítő híresség, Bill Gates azt nyilatkozta, hogy bár sok érdekes emberrel találkozik, azért a kíváncsiságát leginkább olvasással tudja kielégíteni (pedig akár pénzt is kereshetne zsákszámra olvasás helyett). Persze Obama X generációs, Gates pedig baby-boomer, vagyis nem biztos, hogy olyan könnyen meg tudják szólítani a fiatalokat. Pedig Magyarországon már 2010-ben is nagyjából feleannyit olvasott a 10 és 40 év közötti korosztály, mint a 40 év felettiek - állítja a KSH.

Olvasni szexi

Talán éppen ez az oka annak, hogy az utóbbi években egyre több ismert fiatal vág bele olvasásnépszerűsítő kampányba. A legnagyobb visszhangja Emma Watson twitteres akciójának volt, aki most már évek óta random helyeken hagy bizonyos könyveket, amiknek az elrejtését lefotózza vagy videót készít róla, és kiposztolja. Így könnyű megtalálni őket, és arra kéri a rajongóit, hogy aki megtalálja, olvassa el, majd adja tovább. Azóta Emma moderál egy feminista olvasóklubot is, ahol beszámol a saját olvasmányairól, és folytatja a könyvrejtegetést is.

Magyarországon is elindult valami: hamarosan megjelennek a POKET nevű kezdeményezés mini-könyv automatái a főbb tömegközlekedési csomópontokon, amelyekből megfizethető áron lehet okostelefon méretű irodalmi műveket vásárolni, kimondottan tömegközlekedési olvasásra. Az ötletgazdák Vecsei H. Miklós és Grecsó Krisztián.

Olvasni időigényes

Szabados Ágnes az RTL Klub híradósa pedig tavaly januárban indította el a „Nincs időm olvasni” kihívást, könyvekről szóló blogjával együtt, de idén januárban ugrott meg igazán a csatlakozók száma. Ehhez társultam én is, sőt: hozzájárultam ahhoz, hogy tovább gyűrűzzön a mozgalom: egy Facebookos anyuka-csoport hobbikhoz kapcsolódó posztjában kommenteltem, hogy így tervezek visszaszokni a napi szintű olvasásra. Ez annyira belelkesített néhány másik hasonló helyzetben lévő anyukát, hogy létrejött a csoportnak egy olvasós alcsoportja, ahová szintén becsatlakoztam. Így havi két könyv a vállalásom, és eddig nagyon jól bírom. Szabados Ági azt mondja, hogy nem én vagyok az egyetlen kisgyermekes anyuka, aki csatlakozott a kihíváshoz, erről is beszélgettem vele:

Tóth Flóra/WMN: Mennyi tagja van most a „Nincs időm olvasni” kihívás csoportnak?

Szabados Ági: Idén januárban jelentősen megnőtt a tagok száma, szerintem sokan megfogadták az új évre, hogy többet olvasnak, most 4500-an vagyunk. Alapvetően az a célom, hogy a fiatalokig eljusson a kihívásunk, ez egyelőre szerintem még nem annyira történt meg, de haladunk. Az országban rengeteg könyvtár csatlakozott, sok helyre kikerült a szórólapunk, szerintem ez is hozzájárult a tagok számának emelkedéséhez. Egyébként a csoportban nagyon sok kisgyermekes anyuka van.

T. F.: Nagyon jó látni, hogy a csoportnak köszönhetően szinte tele van a Facebook-falam könyvfotókkal. De kicsit mókás, hogy pont a Facebook veszi el az időt sokaknál az olvasástól…

Sz. Á.: Igen, ez személyesen engem is érint, és kicsit a csoport miatt is, hiszen annak a működtetése is a szabadidőmből vesz el – és nyilván olvasni is akkor szoktam. Viszont szerintem a céltalan facebookozás a legrosszabb, amikor csak görgeted, félig oda sem figyelve. Ez például nálam teljesen megszűnt, a barátokkal való üzenetváltás mellett szinte csak a csoportot nézem meg, nem szörfölgetek. Az pedig szuper érzés, hogy az ételfotók és nyaralási képek mellé felkerültek a könyvek, ráadásul egyre nagyobb mennyiségben.

T. F.: Mi motivált, hogy elindítsd ez a kihívást?

Sz. Á.: Láttam nemzetközi példákat is, és régóta imádok olvasni, sokáig játszottam a blogolás gondolatával, és az jutott eszembe, hogy ezzel kicsit magamat is motiválhatnám. Így a blogom témája is adott, egyébként is olyan típus vagyok, aki listát ír, pipálgat, táblázatokat vezet, de a közösségnek köszönhetően még nagyobb kedvvel írok is az olvasásélményeimről. És persze az is benne volt, hogy a fiataloknak is példát lehet mutatni. És mivel januárban vágtam bele, adta magát, hogy legyen havi egy könyv, ennyit szerintem mindenki tud vállalni. Minden hónapra kitalálok egy aktuális témát, a márciusi például azért lett „kortárs női szerző”, mert ebben a hónapban van nőnap, ráadásul a második csoporttalálkozónk vendége Péterfy-Novák Éva lesz. Eleinte az volt egyébként a tervem, hogy konkrét könyvet adok meg, de aztán rájöttem, hogy jobb lesz, ha ennél nagyobb szabadságot adok a csoporttagoknak, és inkább a saját olvasmányélményeimmel próbálom a többieket terelgetni a minőségi irodalom felé. Persze sokan választanak könnyedebb könyveket a csoporttagok közül, de már érkezett olyan visszajelzés, hogy a csoportnak köszönhetően valaki, aki általában nem annyira szépirodalmi műveket választ, belevágott Margaret Atwood könyvébe, A szolgálólány meséjébe. Éppen ezért tervben van egy alcsoport, ahol mindig egy konkrét könyv lesz a kihívás.

–

Ági ízlésében eddig nem csalódtam, és hogyha ahhoz a kihíváshoz is csatlakozom, akkor a havi három könyvvel lassan megközelítem a régi átlagomat. Mivel jól motiválható vagyok feladatokkal, ha belekezdek, akkor is végigviszem, ha néha tényleg „le kell pisszegnem” a csacsogó lányaimat (szerintem nem válna kárukra). Persze nem feltétlenül a nagy mennyiség a cél, ráadásul csalok is, ugyanis igyekszem rövidebb könyveket választani. Mint például Fiala Borcsa Egy cirkuszigazgató mindennapjai és Szentesi Éva Kardos Margit disszidál című könyvei, amelyek ráadásul nagyon jók is voltak. Innen is köszi az élményt, csajok!

Tóth Flóra

A könyves képek a szerző tulajdonában vannak, Szabados Ágnes fotóját Birton Szabolcs készítette.