–

„De édesek ezek a színészek, de minek kellett vulgárisnak lenni, most mondd meg…” – kezd bele a Valami Amerika 3. mélyelemzésébe a mögöttem sétáló hölgycsokor egyik tagja, miközben a metró felé sétálok a Puskinból. Nehéz is mit mondani egy olyan filmről, ahol a mellékszereplők között van például Thuróczy Szabolcs, Scherer Péter, Stohl András, Pokorny Lia vagy Csuja Imre. Lehet egy ilyen film rossz? Hát, az a helyzet, hogy lehet. 

Olyan volt, mintha az impozáns stáblistával azt kívánnák üzenni, hogy: „jó-jó, tudjuk, hogy harmadik rész, és magyar közönségfilm, de nézzétek meg, kik játszanak benne, ez most tényleg kurva jó lesz”. A magam részéről a második rész is csak amiatt volt jó, mert Tompos Kátya énekelt benne, úgyhogy kíváncsivá tettek, hogy ha már ezt a kártyát is kijátszották, akkor mit  tudnak kihozni a harmadik részből. Nehéz volt nem fenntartásokkal beülni a moziba, legfőképp amiatt, hogy milyen mélyre süllyedtek a magyar vígjátékok az utóbbi években.

Ott van mindjárt a Coming out, ahol a homoszexuális főszereplőnek balesete lesz, és ripsz-ropsz heteróvá válik. Vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát című közönségfilm is, amiben pedig a főszereplő pasi szexel az osztálytalálkozón a dögös főszereplő csajjal, amit egy tahó harmadik felvesz a telefonjával, és zsarolja a férfit. Azaz, akkor törli ki a felvételt, ha segít neki, hogy megkettyinthesse a főszereplő csajt. A botrányosan pocsék történetek ellenére mindkét film egytől egyig jó magyar színészeket sorakoztatott fel, ott van például a Coming out két főszereplője, Csányi Sándor és Tompos Kátya. A mellékszereplők között egyebek közt feltűnik még Mucsi Zoltán, aki az előítéletes szomszédot játssza, és Borbély Alexandra is, aki nővért alakít. Ezek után szerintem az impozáns stáblista ellenére tök jogosan ül be fenntartásokkal az ember egy folytatásos magyar vígjátékra. Főleg, ha elolvassa a szinopszist, ami a következőképp hangzik:

„Tamás, Ákos és András, a balek testvérek, minden eddiginél lehetetlenebb helyzetbe kerülnek a szélhámos Alexnek köszönhetően. A körülményeket bonyolítja a rendőrség és a két rivális maffiabanda, Baláék és Toniék is. Egy rejtélyes, milliókat érő, lopott bélyegért indul hajsza, aminek tétje a fiúk sorsa. Eszter és Timi is beleveti magát a nyomozásba, mindenki versenyt fut az idővel. Vajon ezúttal is sikerül kikeveredniük a slamasztikából?” – írják a sajtóközleményben.

Szóval ennek fényében nehéz volt nem cinikusan beülni a moziba – sok jóra nem számítottam.

Éppen ezért, el is szégyelltem magam, amikor megállapítottam, hogy a film első fél órája teljesen jó volt. Nagyon ígéretesen indult, egészen hiányzott már a három főszereplő, Pindroch Csaba, Szabó Győző, Hujber Feri, azaz a Várnai-tesók. Mindhárman szórták a poénokat, abszolút elkapja az embert a nosztalgia, ahogy őket nézi a filmvásznon. Még az sem zavart, hogy pont ugyanaz történik, mint az elmúlt két részben, annyi csavarral – amit szinte minden folytatásos filmnél elsütnek –, azaz, hogy valaki terhes lesz, ez esetben az a karakter, akit Ónodi Eszter alakít.

A szinopszist nézve a film senkit sem fog meglepni, az első két részhez hasonlóan jön Szervét Tibor, azaz Alex, és bajba keveri a srácokat, majd a végén minden megoldódik. Az egyszerű forgatókönyv ellenére a film még lehetett volna jó is, mert szerethető karakterekről van szó, de nem jött össze a dolog. A történet szerint ugyanis a Várnai-fivérek börtönbe kerülnek, és innentől kezdve ott folytatódik a történet. És ezzel el is érkezünk a film mélypontjára, a magyar vígjátékok gyerekbetegségére, a béna, szexuális töltetű poénokra. 

Ezen a ponton hű a film a nevéhez: a Valami Amerika 3. hozza – vagy legalábbis próbálja hozni – az Adam Sandler-féle vígjátékok humorát. De nem is biztos, hogy egészen Amerikáig kell menni, maradhatunk a hazai humorszcénában is. Azt mondanám, hogy olyan, mintha az Irigy hónaljmirigy írta volna a szövegkönyvet. Onnantól kezdve, hogy lecsukják őket, a börtönviccek veszik át az uralmat, amiben a „szappanért lehajolásos” viccek kapnak főszerepet, és persze az, hogy melyik Várnai -tesónak kell majd lehajolnia érte.

Ha ez nem lett volna elég, akkor fogják a második évad musicaljét, az East–Westet, amit elő kell adniuk a börtönben a srácoknak. A csavar a csavarban, ezúttal a börtönlakóknak kell alakítaniuk a musical szereplőit. Ezen a ponton kerül reflektorfénybe Nagy Ervin, aki egy sellőtetkós börtöntölteléket játszik, ráadásul ő a börtön melegklikkjének a feje.

Az East–West „börtönváltozatában” ő  alakítja a kurva szerepét, amit korábban Oroszlán Szonja (Timi) énekelt, táncolt el. Ami már nagyon a metának a metája. Szóval Ervin énekel, táncol, vonaglik, tökéletesen adja át a második rész koreográfiáját. Ha a párbeszédek, a cselekményszál alapján valakinek nem lenne egyértelmű, hogy ő a film szerint meleg, akkor az átlátszó nejlonatlétával és egy hajráffal támogatják meg ebben az alkotók. Meg azzal, hogy a cellájában ülve agyagozik, mint Patrick Swayze a Ghostban, annyi különbséggel, hogy Ervintől elhangzik az a végtelenül súlyos poén is, hogy „köcsögöket csinálok”.

Szóval itt egy film, ami tele van jó nevekkel, a főszereplők is szerethető figurák, még meg is nyerik az ember szimpátiáját az első félórában, aztán átmegy valami mélyrepülésbe, és belebukik ugyanabba a borzalmas torz humorba, amibe a Coming out is. Ha tényleg „Valami Amerikát” szeretnének elhozni a hazai nézőknek, tessék több amerikai vígjátékot, late night show-t és stand-up előadást nézni, mert ott még az anti-PC humort is úgy tálalják, hogy az emészthető legyen.

Fotók: Wlcsek András

Szőcs Lilla