Budapest neonfényei – Egy letűnt világ örökségei

–

A XX. század neonreklámjai, mindazon felül, hogy a figyelemfelkeltésre voltak hivatottak, a modernitás, a haladó gondolkodás szimbólumaivá váltak, főként keleti blokkban élők számára szerették volna ezt az illúziót kelteni. Bár Budapest utcáin már a két világháború között megjelentek a színes fények, igazán csak a hetvenes években teljesedett ki a főváros fényessége. Amikor a szocialista hatalom azt az illúziót kívánta sugallni, hogy itt nemcsak minden a legnagyobb rendben van, de dübörög a gazdaság – meséli Isabel Val, Budapesten élő katalán fotós, akit olyannyira megragadott Budapest utcáinak neonromantikája, hogy egy egész fotósorozatot szentelt nekik, Budapest Lights néven.

„Amikor először jártam Budapesten, azonnal felfigyeltem az épületeken lévő neontáblákra. Barcelonában ugyanis egyáltalán nincsenek ilyenek, éppen ezért nagyon megtetszett a stílusuk, új volt nekem. Mindannyian ismerjük az amerikai neonreklámok jellegzetességit, az itteniek mégis teljesen különböznek azoktól, noha ugyanazt az üzenetet hordozzák.”

Kiragadva a képeket a környezetükből, szaturáltan, amerikai stílusban igyekezett őket ábrázolni, játszva az amerikai-magyar történelmi múlt különbségeivel. 

Csemegétől a habselyemig
A fotós szerint akkoriban a reklámok egyszerűek voltak, célratörők, őszinték. Az ember fejét nem terhelték túl bonyolultan kódolható, összetett reklámszlogenekkel, nem úgy mint ma. „Süt-főz-fűt” – állt a Deák téri gázlángos roboton is, de volt, hogy csak egy-egy szóval jelölték a boltokat: „Csemege, Női fodrászat, Habselyem”.

A szocializmus megszűnése egyben a neonreklámok hanyatlását is elindította. Az elmúlt harminc évben erőteljesen megfogyatkoztak a pesti épületek falairól a neonfeliratok az állami cégek magánkézbe kerülésével, és a közterületi reklámokra vonatkozó szabályozásokkal. 

Számomra – aki nem éltem a szocializmusban – valahogy sosem jelentett egyet az egykori hatalom eszméjével. Gyerekként hol a mókásan kanyarított betűket figyeltem, máskor a stílust és eleganciát sugárzó fények ragadtak magukkal, amelyek mind egyet jelentettek nekem Budapesttel.

A neon örök!

A történelmi múlttól eltekintve, a neontáblák sokak szívébe belopták magukat, érezhető ez abból az ellenállásból is, amikor minden alkalommal elsiratunk egy-egy ikonikus feliratot, amit lekapcsolnak.

Isabelhez hasonlóan másokat is megihlettek a táblák, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Intézetének kutatói és hallgatói – Fodor János adjunktus vezetésével – „Neon Budapest 2017” néven a főváros még létező, és már eltűnt neonreklámjait gyűjtik össze egy helyen. Az oldalon az elmúlt évek eltűnt neonjait listázzák, ami szerintem ennél is még királyabb, hogy a készítők a Google-térképre is felvitték a neonhagyatékot; az egykori- és még jelenleg is a falakon csüngő reklámtáblákat könnyedén megtalálhatjuk a térkép segítségével. 

Addig is, míg végre méltó helyükre kerülnek a város nyugalmazott neontáblái, gyönyörködjünk a múlt századi Budapest képeiben.

Oktogon, a Hősök tere felé nézve

József körút 37-39. Spolarich kávéház, jobbra a Kis Salétrom utca

Oktogon (Mussolini tér) 

Gundel étterem

Budapesti Ipari Vásár

Széchenyi István (Roosevelt) tér 5., Gresham Mackó büfé

Nagymező utca 17. Budapest Táncpalota (Moulin Rouge)

Nyugati (Marx) tér 6., Imbisz büfé

Albertirsai úti vásár területe, Országos Mezőgazdasági Kiállítás- és Vásár

Albertirsai úti vásárterülete, Országos Mezőgazdasági Kiállítás- és Vásár

Kossuth Lajos/Semmelweis utca sarok, Gourmand eszpresszó

Oktogon (November 7. tér), Abbázia kávéház

Kossuth Lajos utca, az Astoria kereszteződéséből nézve

Erzsébet (Lenin) körút, a Dohány utca sarkáról a Rákóczi út felé nézve

Teréz körút 20. (Lenin körút 78.), „Vajassütemények” boltja

Nagymező utca 17. Moulin Rouge lokál

Kiemelt kép: Fortepan

Szőcs Lilla