–

Amikor  először álltam Marcel Duchamp vécécsészéje előtt az akkori pasimmal, legalább annyira kiakadtam, mint Yves Klein Kék-sorozatától. Fel nem foghattam, hogyan lehet ezt művészetnek nevezni. Aki nem ismerné a projektet, Duchamp konkrétan egy vécét állított ki, Klein úr pedig több méteres képeket festett, amelyen pont az látható, ami a neve. Kékség. Mint egy szépen bekeretezett falrészlet. Az emberek álltak az alkotások előtt, révületben bámulták őket – hisz mindegyik világhírű – én meg azon merengtem, hogy én vagyok-e a múzeum egyetlen látogatója, aki nincs betépve?  Azóta persze eltelt jó néhány év, és még mindig imádom a múzeumokat, mert szuperizgalmasak tudnak lenni. Legyen szó kortárs művészetről vagy haditechnikáról, mind mond valamit. Ha meg nem, akkor lehet inni egy jó kávét a kávézóban. Jöjjenek hát a WMN-es szerzők kedvencei, vagy azok a helyek, amelyek mély benyomást tettek rájuk. 

Both Gabi – Berlin- Shwules múzeum 

Én Berlinben voltam a legtöbbet múzeumban, mert felnőtt életemben úgy éltem ott több mint egy évig, hogy azt csináltam, amit csak akartam. És nagyon akartam múzeumba járni, mert a múzeum jó. 

Az egyik kedvencem, a Schwules múzeum. Ez az eltérő nemi identitással rendelkező művészek, alkotók tárgyainak bemutatására jött létre, nagyon fontos és magas minőségű szakmai munkát végeznek az ott dolgozók. Ott láttam például Marlene Dietrich elképesztően mocskos telefonkészülékét, ezen keresztül tartotta a külvilággal a kapcsolatot az utolsó éveiben. Megrendítő volt. 

Az egyik legerősebb kiállítási élményem is Berlinhez kapcsolódik, ott néztem végig megrendülten Annie Leibovitz kiállítását – tíz évvel a Berlinből való hazaköltözésem után. Annie végigfotózta az egész popkultúrát, mindenhol ott volt, ahol fontos esemény történt, a háborús boszniai képeit és a haldokló apját, valamint szerelme, Susan Sontag utolsó pár hónapját is erősen dokumentálta. Ő volt az a nő, aki fényképezőgéppel a kezében szült. Mindent megmutatott ez a gép a maga véres valóságában: művészetet, születést, halált és életet. Nagyon sokat kaptam tőle.

Budapest – Ludwig, Mai Manó, Közlekedési múzeum, Ludwig és a többiek.... 

Dr. Gyurkó Szilvia – Ludwig 

Kedvencem a Ludwig, aminek már a lépcsőháza is gyönyörű, a Capa-kiállítást is nagyon szeretem, és a Mai Manó Ház fotókiállításaiért is rajongok. Imádok mindent, ami fotó, úgyhogy bármilyen térben-múzeumban lévő fotókiállítás szuper. Ha nem fotó, akkor dizájn. Abból pedig Londonban a Victoria and Albert múzeum a befutó. 

Prónay-Zakar Gina – Közlekedési Múzeum/Vasúttörténeti Park/Minden, ami vonat

Eléggé vasútmániás vagyok („vonatbuzulls”, az egykor nagy népszerűségnek örvendő netes fórum neve alapján), úgyhogy a Közlekedési Múzeum és a Vasúttörténeti Park nekem olyan, mint kisgyereknek a cukorkásbolt. De múzeumtól függetlenül is, vagyis minden nagyobb város pályaudvarára bemegyek mozdonyt simogatni, és többször utaztam mozdonyon, a MÁV két legnagyobb teljesítményű járművén gépmenetben is! (Ez az, amikor nincs mögötte szerelvény, úgyhogy állatmódon gyorsul).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Opánszki Gábor (@opanszkigabor) által megosztott bejegyzés

Kárpáti Judit – Petőfi Irodalmi Múzeum

A Petőfi Irodalmi Múzeum nekem nagy meglepetés volt, amikor nemrég – hosszú idő után – ott jártunk családilag. Az időszaki kiállítás (Sárkányok címmel) ugyanolyan jó volt, mint az állandó. Ez utóbbi egyszerre volt mai és friss, ugyanakkor nagyon informatív és részletes. A kisiskolás fiam ugyanúgy élvezte, mint mi, felnőttek, a kedvencünk az a rész volt, amikor a híres költők, írók kedvenc ételeit mutatták be, méghozzá elképesztően ötletes módon.

Kárpáti Judit – Ontario – Royal Ontario Museum

Külföldön a Royal Ontario Museum volt nagy élmény, talán azért is, mert a kilencvenes évek végén találkoztam ezzel, amikor itthon még csak a tárlók mögötti tárgyak nézegetése volt a múzeumi élmény. Minden péntek este nagy buli volt, ahova az emberek családostul, kisgyerekekkel mentek, ingyenes volt ilyenkor a belépés, és mindenbe be lehetett mászni, nézni, mindent meg lehetett fogni, ami nekem teljes újdonság volt a gyerekkori múzeumélményeimhez képest.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@shotsbyrisham által megosztott bejegyzés

Prónay-Zakar Gina – Madrid – Prado 

Mániám a gótikus ábrázolóművészet, a katedrálisok, és főleg Hieronymus Bosch. Mivel a madridi Prado rendelkezik a legnagyobb Bosch-gyűjteménnyel, ezért oda mindig próbálok bejutni, ha arra járok.

Prónay-Zakar Gina – Tretyakov Képtár

Két művészeti katarzisélményem kötődik múzeumokhoz, az egyik, amikor több hónap restaurálás után végre először láthattam élőben a Nemzeti Galériában MS Mester Vizitációját, ez 1996 körül volt valamikor, a másik pedig, amikor a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválról elszakadva be tudtam szaladni a Tretyakov Képtárba. Mivel dolgoztam, nagyon kevés időm volt erre, így teljesen célra tartva, minden mást kiiktatva meneteltem a Rubljov-terembe, ahol annyi év várakozás után láthattam a Szentháromságot. Mikor odaértem, egy néni álldogált a kép előtt szent áhítatban, majd egyszer csak dolgát végezve meghajolt az ikon előtt, keresztet vetett, és egy futó pillantással ellenőrizte, hogy milyen szentkép előtt is áll. Rubljov Szentháromsága a világ leghíresebb ikonja, szóval ez így, a nénivel együtt volt felejthetetlen pillanat.

Fiala Borcsa – Zágráb – Összetört Szívek Múzeuma 

Jó pár évvel ezelőtt jártam Zágrábban, ahol egészen véletlenül futottam bele az Összetört Szívek Múzeumában (eredetiben: Museum of Broken Relationship). Nekem nagyon tetszett mind az alapötlet, mind a múzeum élő, vibráló jellege, hiszen a kiállított tárgyak személyes felajánlásokból, egyéni történetekből származnak. Bárki, aki úgy érzi, megoszthatja szakításának történetét a nagyközönséggel. Ehhez nem kell mást tenned, mint kitölteni a múzeum honlapján található adatlapot, leírni a tárgyhoz fűződő érzelmeidet, és elküldeni a tárgyat, melyet a múzeum gondos kurátorai fognak majd a hat terem valamelyikében elhelyezni. Remek módja ez szerintem egy szakítást követő gyászidőszak lezárásának, az érzelmek feldolgozásának, de izgalmas belenézegetni mások kapcsolatainak keserédes válságaiba is. Mennyi, de mennyi történet fér el azon a pár négyzetméteren! Mint például ez: Kulcs – Dugóhúzó: „Szerelemről beszéltél nekem, és minden nap apró ajándékokkal halmoztál el, ez is egy közülük. Kulcs a szívhez. Elcsavartad a fejem, csak épp lefeküdni nem akartál velem. Akkor jöttem rá, mennyire szerettél, amikor meghaltál AIDS-ben.”

Gyárfás Dorka - Stockholm - Vasa múzeum

Aki Stockholmban jár, a Vasa múzeumot ki ne hagyja - és itt legszívesebben le is tenném a pontot, mert minél kevesebbet tud róla az ember, annál nagyobb a meglepetés, és ennek következtében az élmény. A Vasa múzeumba már belépni is olyan pillanat, amitől eláll az ember lélegzete. A sötét teremben az a hatalmas kincs, az emberi teljesítőképesség csúcsa, maga a történelem, a művészet, a kézművesség – egyetlen tárgyban. És onnantól minden egyes emeleten ennek a csodának járjuk körüla történetét, attól kezdve, ahogyan készült, ahogyan használták, amit jelentett a maga korában, ahogyan az enyészeté lett, és ahogyan végül megtalálták és visszaadták az emberiségnek. Nem árulok el többet, meg kell nézni.  

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Nea Gverović (@neagverovic) által megosztott bejegyzés

Zimre Zsuzsa – Weil am Rhein – Vitra Design Museum 

A svájci határtól egy lépésre van Németországban egy igen menő múzeum, amely több épületből áll. Nem meglepő módon minden épületet menő  építészek álmodtak meg. Frank Gehry, Zaha Hadid és Tadao Ando  és nem utolsósorban Herzog & de Meuron által tervezett épületekben lehet megnézni a dizájntörténet legizgalmasabb tárgyait. A Vitra-cég által alapított múzeumban egyrészt az építészet iránt rajongók találnak maguknak izgalmas látnivalókat, de aki a különleges, szép, meghökkentő vagy épp dizájnban különleges dolgokban lát fantáziát, az is szeretni fogja ezt a helyet. Érdemes befizetni egy tárlatvezetésre, amely során végig lehet nézni az épületeket, és az is kiderül, mit jelent Tadao Andonak egyetlen falevél, és miért éppen ide tervezett először Európában Frank Gehry. Gyerekeknek is izgalmas a hely, és aki szereti, ha a magyar szál is előkerül külföldön, az Breuer Marcell alkotásaiban is gyönyörködhet.  

Gyárfás Dorka - Kröller-Müller gyűjtemény

A hollandiai Kröller-Müller múzeum számomra a legvonzóbb példája annak, hogyan lehet a pénzt és a vagyont értékké konvertálni. A hajózásból meggazdagodott család előbb műgyűjtésbe kezdett (ami ugye nem szokatlan), és egy szakértő segítségével páratlan századfordulós gyűjteményt hozott létre, majd a holland építészeti hagyományokat tiszteletben tartva, de azt modernizálva csodálatos palotát építettek maguknak, és a birtokot, ami ezt a kastélyt körülveszi is megtöltötték fantasztikus modern szobrokkal és installációkkal. Mindezt megnézni és bejárni egy legalább félnapos program, de micsoda kaland! És hogy még élvezetesebb legyen, a birtok területén bárki magához vehet egy biciklit (ingyen), és addig kerekezhet az épületek, erdei és mezei utak között, amíg kedve tartja. De az sem mellékes, hogy ha már itt töltjük a fél napot (minimum), és ennyi látnivalót kell megemészetni, milyen a büfé, ahol leülepedhetnek az élmények. Jelentem, isteni ebédet költöttünk el a dizájnos teraszon, amihez persze az is sokat hozzá tett, hogy egy Hollandiában ritkaságszámbamenő, ragyogó napsütéses napot fogtunk ki.

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Rawpixel.com