–

Be kell vallanom, szakmai ártalomként az irodalmi ízlésem elég sajátos: sok olyan felkapott, agyonajnározott könyv és szerző van, amiket/akiket képtelen vagyok értékelni, elképesztően kekec és kritikus alkat vagyok (mentségemre szóljon: magammal is), szóval tudom, szörnyen hangzik, de nem könnyű engem elszórakoztatni. Vagyis nagyon könnyű, csupán két dolog kell hozzá: hogy a mű, amit befogadok, hiteles legyen, érezzem, hogy a szerzője számára is pont olyan izgalmas volt megírni, mint nekem olvasni, és hogy jó legyen a kivitelezés. Ha ezek megvannak, nagy baj már nem lehet, Molnár T. Eszternek pedig remekül sikerült megfelelnie mindennek. Alig vártam az estéket, hogy folytathassam az olvasást, élvezettel merültem el a Szabadesés főszereplője és egyben narrátora, Peter Brenner gondolataiban és viszonyaiban, miközben végig átjárt a kellemes borzongás – pontosan ez az, amit az ember egy jó könyvtől vár, nem?

Eszternek egyébként nem ez az első megjelent kötete: kipróbálta már magát az ifjúsági irodalom műfajában. Stand up! című sorozatának első két része a Tilos az Á Kiadónál látott napvilágot, valamint írt novellákat is A számozottak című könyvében, ami a JAK-PRAE.HU gondozásában jelent meg. Most azonban a krimi felé fordult, aminek több okból is örülök: egyrészt, mert szuper lett a végeredmény, másrészt, mert női krimiszerzőkkel még mindig nincs tele a padlás, pedig sem atmoszférateremtésben, sem karakterábrázolásban nem maradtak el soha férfitársaiktól (ugye, nem kell ideírnom annak az angol írónőnek a nevét, akinek a könyveiből a mai napig milliószámra adnak el világszerte?). A „karakterábrázolás” kifejezésbe bele is kapaszkodnék, mert a Szabadesés ebben a legerősebb – skandináv hagyományok szerint építkezik, így a központi bűnesetre és annak elkövetőjére is elég hamar fény derül, onnantól kezdve pedig a hangsúly a kérdéseken van: miért tette, hogyan, és egyáltalán, kik ezek a maguk módján mind szenvedélyes, különös emberek? Amúgy egy gyilkosságról van szó: Walter Beckert, a híres heidelbergi tudóst holtan találják a háza pincéjében, és a bűncselekménnyel a feleségét, Magdalenát vádolják. Peter Brenner elvállalja a nő védelmét, és miközben kibontakozik előtte és előttünk a különös, szövevényes eset, egyre közelebb kerül magához Magdalenához is, míg végül az egész élete fenekestül fölfordul.

Molnár T. Eszter figyelmesen, érzékenyen bontja ki a szereplők motivációit, pontosan ábrázolja a viszonyaikat, miközben végig sikerül megtartania azt a természetes, könnyed, de abszolút szépirodalmi igényű stílust, ami a Szabadesést a „must have”-kategóriába emeli.

(Néhol az egyébként nagyon szép költői képek kicsit megtörik ezt, de az olvasásélmény erejét nem csökkentik.) Egyedül a címmel nem vagyok kibékülve, szerintem nagyon általános, ez a történet figyelemfelkeltőbb, pontosabb címet kívánt volna. De ezt inkább az írónő jövőbeli munkáinak tekintetében jegyzem meg, mert semmit nem vont le a könyv értékéből, egy jobb cím már csak hab lett volna a tortán.

A Szabadesés kellemes olvasmány, miközben azért orvul kimozdít egy kicsit a komfortzónánkból.

Peter és Magdalena sorsán keresztül az embernek óhatatlanul el kell gondolkodnia azon, ő milyen élethazugságok és megalkuvások között él, hogy egyszer minden elfojtás felszínre tör, és a szerző a mindenkorin kívül az aktuálisra is figyelmet fordít a történet idegenséggel, a beilleszkedés problémáival kapcsolatos részeiben. Molnár T. szórakoztat, de közben eleget tesz a szembesítés egyáltalán nem könnyű írói feladatának is, ám ez senkit ne tántorítson el az olvasásától. Ahogy Peter Brenner nővére, Sylvia mondja az öccsének: „…most már itt az ideje, hogy leszállj a halandók közé. Lehet, hogy kicsit gusztustalan lesz az elején, de aztán élvezni fogod, ígérem.” Én is erre biztatok mindenkit: merüljetek alá a Szabadesés világába nyitott szemmel és szívvel, mert megéri. És éljenek a magyar női krimiszerzők!

Kalapos Éva Veronika

Kép: Molnár T. Eszter hivatalos Facebook oldala