Kiderül belőle, hogy rock&roll ide vagy oda, John Lennon lélekben szentimentális apa volt, és nagyon szerette Juliant. Válásuk után Cynthia eladta a levelet, de néhány évvel később, amikor a tulajdonos újra eladásra bocsátotta, Pault McCartney megvette, bekereteztette és Juliannek ajándékozta. A kör bezárult.

És akkor jöjjön a levél:

„Nagyon hiányzik nekem a fiam, most már úgy is, mint ember – tudod, hogy értem – már nem „csak” az én kicsi babám. Immár eleven részem. Julian egy komplett kis ember, én pedig alig várom, hogy végre viszontlássam. Jobban hiányzik nekem, mint bármikor.

Azt hiszem, ez egy lassú folyamat eredménye, de végre igazán apának érzem magam.

Órákat töltök el különböző öltözőkben, rengeteg más dologgal vagyok elfoglalva, és mégis csak azon jár az eszem, hogy már eddig is mennyi időt elvesztegettem, amikor nem vele voltam, és nem vele játszottam. Tudod, azokra a hülye alkalmakra gondolok, amikor az istenverte újságjaimat és egyéb baromságaimat olvasom, miközben ott van velem a szobában. Most azonban rájöttem, hogy így rossz ez az egész. Nem lát engem annyit, amennyit kellene, én viszont azt akarom, hogy megismerjen, megszeressen, és legalább annyira hiányozzak neki, mint ahogy Ti hiányoztok nekem. Nagyon!

Most megyek is, mert baromira elkedvetlenít, ha arra gondolok, micsoda egy köcsög vagyok, aki nem törődik másokkal, mindamellett még csak délután három óra van. Azt hiszem, nem ez a legalkalmasabb időpont az érzelmek kitörésére.

Tényleg úgy érzem, hogy mindjárt elbőgöm magam. Micsoda hülyeség, a sírás fojtogat, miközben írok – nem tudom, mi ütött belém.

Nem a turné teszi, bár ez a koncertkörút most tényleg teljesen más, mint az eddigiek. Nagyon sokat röhögünk (tudod te azt nagyon jól, hogy is szoktunk mi nevetni, he-he), de két nevetés között néha nagyon rosszul érzem magam, úgy tűnik, nincs köztes állapot: vagy teljesen fel vagyok dobva, vagy totál magam alatt vagyok.

Na, mindegy, most megyek is, nehogy túlságosan hervasztóra sikeredjen ez a levél. Nagyon szeretlek.

Cynnek Johntól”

 

A levél Cynthia Lennon: John című könyvében is megjelent, ott találta és fordította le nekünk Tóth Viktória, akinek ezúton is köszönjük szépen!