Az ország, ahol nem kell mindig amiatt nyígni, hogy „mikor érünk már oda" - Szlovénia, ahogy mi szeretjük

-

Az én gyerekeim kifejezetten nem bírják a nagyon hosszú autóutakat. Nem tudom, honnan örökölhették ezt a rémes hozzáállásukat, hiszen én legkésőbb az Osztyapenkónál szoktam kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda. (Igaz, legutóbb a Komjádi uszoda magasságában kezdtem el életem párját emiatt faggatni, de csak azért, mert hússzal szöszmötölt a fonódó villamos mögött.) Talán a családtagok monotóniatűrése miatt lehet, hogy Szlovénia lett az egyik kedvenc külföldi úti célunk. Olyan az egész ország, mintha kellemes kompromisszumot kötöttek volna a teremtővel: kapnak mindenféle szépséget és jóságot, tengert, hegyeket, völgyeket és tavat, cserébe mindezt be kell szuszakolniuk egy negyed Magyarországnyi területre. Ami a mi szempontunkból is roppant előnyös: egy-két óránál többet soha nem kell utazni, míg elzötyögünk az egyik pompás látnivalótól a másikig. Így mire a gyerekeim, akik bizony nem álltak kétszer sorban, amikor a türelmet osztogatták, kérdezgetni kezdenék üvegvágó hangon, hogy mikor érünk már oda, addigra épp oda is értünk.

Az odavezető út is igen látványos, az autópályát szegélyező vidám dombok olyanok, mintha Sven Nordqvist mesekönyveiből léptek volna ki. A veszélyesen gömbölyded, fagylaltgombóchoz hasonlatos buckákra valószínűleg csak úgy engedik ki reggelente a birkákat legelni, hogy otthon előtte szöges bakancsot csatolnak a négy lábukra.

Bled

A Júliai-Alpok lábánál heverő kristálytiszta tó még egy munkájába belefásult szemfelszedőt is azonnal művészi tevékenységre ihlet. A táj olyan giccsesen gyönyörű, hogy legszívesebben térdre rogyva zokognál, miközben vadul kattogtatsz a telefonoddal, bár legszívesebben olajfestményen örökítenéd meg, és ódákat zengenél a kék vízbe omló hósipkás szürke hegyormokról. Miután elhessegetted magad körül a látványos kirohanásodat dokumentáló ázsiai turistacsoportot, bérelj csónakot a Poirot-s szálloda aljában, és evezz át a tó közepén álló kápolnához, ahol szerény díjazásért cserébe még a harangot is megkongathatod.

Skocjan barlang

Igazán felesleges volt a Gyűrűk ura stábjának egészen Új-Zélandig elzarándokolnia, elég lett volna ehhez a barlanghoz elcsattogniuk. Skocjan tágas belső termei, zuhatagjai mellett a Szépvölgyi vagy Pálvölgyi barlang is kis egérlukaknak tűnik. A sötét folyosókon előretörve az ember szinte várja, hogy felhangozzon az orkok vészjósló dübörgése, mintha Mória végtelen tárnáiban menekülnél.

Predjamai vár

Minden kis- és nagyfiú álma ez a pipec várkastély! Az építtetője mert nagyot álmodni: egy óriási sziklafalba polcolta fel a kecóját, ráadásul igencsak furmányosan! A konyha például természetes kürtővel és hűtővel van ellátva, mindkettő a barlang egy-egy felfelé, illetve lefelé vezető járatát felhasználva. A barlangrendszerre épített várkastély labirintusának egyik titkos járata a szomszéd faluhoz visz el, így fordulhatott elő, hogy az egy évig tartó ostrom alatt a támadó hadseregnek egyszerűen nem fért a fejébe, hogy nem halt éhen odabent mindenki. Azok pedig nemhogy nem patkoltak el, de egyenesen dőzsöltek, froclizásképpen még finom sonkát és érett cseresznyét is dobáltak le a sikeretlenségüktől egyre frusztráltabb ellenségre.

Lipica

Miután kielégítetted a család férfiembereinek regényes érzelmeit a szlovén Robin Hood izgalmas rejtekének megtekintésével, fél órányi autózással máris a hófehér paripás királyfik után áhítozó hölgyek szívének kedvezhetsz a híres lipicai ménes lovardájába látogatva. Az udvarokon több tucat hófehér ló poroszkál barátságosan tekintgetve, a frissen kaszált fűszagtól mámorosan.

És itt most sajnos tartozom egy töredelmes vallomással...

Tudod, amikor annak idején a budakeszi Vadasparkba látogattam a gyerekeimmel, és hosszan időztem az aranyos kis őzikék ketrece előtt... Ahogy elnézegettem őket, milyen helyesen legelésznek, majd félénken tovaügetnek formás lábacskáikon...

Nos, utána én minden egyes alkalommal elmentem bevásárolni, és másnap már rotyogott is otthon az áfonyás őzpörkölt dödöllével, természetesen.

Maribor

A lóparadicsom után jól esik egy laza séta Maribor belvárosában, a Dráva partján. Mostanra már nagyon megéheztem, értelemszerűen egy lóhússal készült hamburgert rendelek a főtéren.

Piran

Végre a tengernél! Budapesttől csupán ötórányi autóút, és egy egészen más világba csöppenhetsz. A szűk, zegzugos utcák között élmény kicsit eltévedni, főleg, mert olyan picike a város, hogy nagyon úgysem lehet. A tengerparton pedig egymást érik a pompásabbnál pompásabb haléttermek, ahol a finom fehérborok és a gyors kiszolgálás mellett külön bónuszpont, hogy mindenhová beengednek a kutyával.

Mennyi élmény, mennyi kaland! És ez még csak három nap volt Szlovéniából. Sajnos azonban letelt a szabadság, a gyerekekkel beültünk az autóba... indulás hazafelé.

Budapesttől 582 kilométerre: Mamaaaaaaa!!!! Mikor érünk már haza???!!

Ó, jaj...

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak