Párizs megérte ezt a misét – Így él tovább a fény városa a terror után (képgalériával)
Semmilyen terrorcselekménnyel nem lehet elvenni a szabadságunkat és a hitünket abban, hogy alapvetően jók vagyunk. Ha úgy gondolkodunk, ahogyan Feldmár András és D. Tóth Kriszta beszélgetésében olvashattátok, hogy mi mind egyek vagyunk, nem pedig az ŐK és MI leosztás szerint éljük az életünket, akkor van remény arra, hogy minden megváltozzon. Prónay-Zakar Gina és Kert Attila elutazott arra a párizsi U2-koncertre, amelyet csak most tartottak meg a három héttel ezelőtti terroresemény miatt. Kevés, de fontos szöveggel, és beszédes képekkel tértek haza. Nézzétek csak!
–
Mit akartok? – kérdezte Bono minden idei U2-koncerten – Európát nyitott szívvel, vagy Európát a remény előtt lezárt határokkal?
És én, én mit akarok? Mi az én választásom? – kérdeztem magamtól, miközben próbáltam eldönteni, hogy elmenjek-e a november 13-ai terrortámadás miatt december elejére halasztott párizsi koncertjükre. Párizsba, ahová 21 éve vágyom vissza, Párizsba, ami ráadásul a másik szerelmem, a gótikus művészet szülőhazája. A tisztaság, az összhang és a fény művészetéé. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének városa. És november 13-a óta, sokak szemében, a terror az értelmetlen pusztítás szimbóluma.
Én mit akarok? Félni attól, hogy mi történhet velem egy megtámadott városban? Vagy sétálgatni ugyanitt, a fény városában olyan szabadon, mint egykor, kamaszként? Ragaszkodni a járt utakhoz, semmit nem kockáztatva, vagy csatangolni cél nélkül? Ülni egy kávé mellett a bisztróban, amelyet három hete szétlőttek, visszamosolyogni a pincérre, felkerekedni, eltévedni, kérdezősködni, és újra megtalálni az utat?
Mit választok? A szorongást egy láthatatlan fenevadtól? Vagy a szabadságot? A biztonságos csendet és hallgatást, vagy a terroristák, gyűlölködők, manipulátorok, hatalmaskodók fülébe kiáltó zenét?
A bizonytalanságot, vagy azt a bizonyosságot, amiről Patti Smith énekelt az idei U2-koncertek bevezetőjében, hogy az erő velünk van, nálunk, embereknél, és mi, csak mi vagyunk képesek arra, hogy változtassunk a világon. Kevés annál egyértelműbb pillanat volt az életemben, mint amikor végül december 7-én Párizsban, a U2 és az Eagles of Death Metal (három héttel korábban az ő koncertjükön gyilkoltak meg 89 embert a terroristák) mellett, a húszezres tömeggel együtt énekeltem, hogy: „People have the power”, igen, az embereké az erő.
Prónay-Zakar Gina írása
Képek: Prónay-Zakar Gina és Kert Attila
