Talán butaságnak tűnik, de annak idején, amikor elköltöztem a szülői házból, az egyik legnagyobb örömöm az volt, hogy végre ehettem kézzel. Nem vagyok egy Maugli, és természetesen tudok késsel, villával szépen, kulturáltan enni (édesanyám nagy hangsúlyt fektetett a „jó házból való úrileánnyá” nevelésünkbe), mégis nagyon szeretek kisgyerek módjára kézzel tapicskolni az ételben, hiszen így nemcsak a szemem, az orrom és az ízlelőbimbóim részesülhetnek az étel adta gyönyörűségekből, de a tapintásom is. Nincs is annál nagyobb kéj, mint a halrudacskákról lehántani kézzel a bundát, és azt külön elmajszolni! Persze, vannak bizonyos ételek, amiket hagyományosan kézzel eszünk (kivételek és notórius evőeszköz-használók nyilván mindig akadnak), ilyen a hamburger vagy a fagylalt, a palacsintánál, pizzánál, virslinél azonban már erősen megoszlanak a vélemények (én speciel imádok ezekre is rámarkolni!)

Lehet, hogy csak rossz helyre születtem? Vagy rossz időben?

Európában egészen 250 évvel ezelőttig egyáltalán nem volt elterjedt az evőeszköz használata. Afrikában, Indiában pedig még mindig sokan esznek kézzel, sőt, a gyerekek etetése is gyakran a következőképp folyik: az anyukák három ujjukkal rizsből, zöldségekből, húsból, ghiből, szószból kis galacsinokat gyúrnak, majd azt pottyantják a csemete tátott szájába, épp ahogy egy madár eteti a fiókáját. Priyamvada Kowshik újságíró szerint azzal, hogy kézzel nyúlunk az ételhez, jobban megbecsüljük azt, megadjuk a tápláléknak a tiszteletet. Az indiaiak ugyanúgy elsajátítják a kézzel evés bonyolult művészetét (például a szósz és a ragu „felkanalazását” egy naannal), ahogy a kínai gyerekek a pálcikával evést. Sokan csak három ujjukat használják evésre, a tenyerüket egyáltalán nem, és kifejezetten modortalanságnak számít a „tisztátalan” bal kezet használni. Enni kizárólag jobbal szabad! 

Számos étel van, ami szinte kiált a kézzel evés után.

Halat például sokkal egyszerűbb és hatékonyabb kézzel enni, késsel-villával messze macerásabb szétbontani a húst a szálkáktól.

Az ájurvéda szerint az étel megérintése már önmagában javítja az emésztést

Az ujjhegyi idegek ugyanis üzennek az agynak: étel következik! A bekebelezett fogások így nem érkeznek váratlanul, az emésztőenzimek ugrásra készen várakoznak az ínyencségekre. Ha kézzel eszel, egészen biztos nem fogod megégetni az étellel a szádat, hiszen már az érintéssel meg tudod állapítani, mennyire forró az a falat. Egyesek szerint, ha kézzel eszel, az jó tesz a diétádnak is, mivel nem tudsz olyan gyorsan annyi ételt magadba lapátolni, mintha evőeszközzel tennéd ugyanezt, így könnyebb kontrollálni az adagokat.

via GIPHY

Ám van egy ennek ellentmondó kutatás is, amely viszont arra mutat rá, hogy kézzel tudunk hatékonyabban és többet enni. Az én személyes tapasztalatom: késsel, villával, kanállal és kézzel is rengeteget tudok falni!

C. Loring Brace antropológus több ezer koponya vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy a manapság már igen elterjedt mélyharapás (azaz amikor az alsó fogsor hátrébb helyezkedik el, mint a felső) az evőeszközhasználat következménye. Amíg ugyanis a fogunkkal kellett tépni a falatokat, ez jóval ritkábban megjelenő probléma volt.

A kézzel vs. evőeszközzel való evésnél óhatatlanul felmerül a kérdés: melyik a tisztább?

A legtöbb szakértő azonban egyetért abban, hogy ha megmostuk evés előtt a praclinkat, akkor az feltehetőleg jóval tisztább, mint egy éttermi evőeszköz, amiről nem tudhatjuk, ki fogdosta össze korábban.

Remélem, sikerült téged meggyőznöm arról, hogy kézzel enni csodás móka

Ami ráadásul (ezt szintén kutatások igazolják) válogatós gyerekeknek külön ajánlott, ha ugyanis megengedjük nekik, hogy játsszanak az étellel, megvizsgálják, nyomogassák, akár szét is trancsírozzák, sokkal szívesebben eszik meg. Mondok is gyorsan egy pulled porkos bao receptet, amit aztán igazán nem szabad evőeszközzel enni!

A baohoz: futtasd fel a porélesztőt két evőkanál cukorral elkevert fél bögre langyos tejben, majd keverd össze két és fél bögre liszttel, egy kiskanál sütőporral, egy kiskanál sóval, harmad bögre vízzel, egy kiskanál olajjal, gyúrd szép bucivá, letakarva keleszd a duplájára.

Nyújtsd ki egy centi vastagra, szaggass belőle kábé tíz centiméter átmérőjű pogácsákat (én egy bögrével csináltam), kend le olajjal (én szezámolajat használtam), majd hajtsd félbe a korongokat egy pálcika segítségével úgy, hogy a felénél picit benyomod a hajtásnál a pálcát. Tedd rá a kis csiniket egy sütőpapírra, majd mehet a gőzbe 15 percre! Nekem erre a célra egy legyezőszerűen összehajtható fém gőzölőrácsom van, de az igazán autentikusak persze csinálhatják bao gőzölővel is. Bárhogy is, egy dolog nagyon fontos: közben ne emelgesd le kíváncsian a lábos fedelét, mert kiszökik a gőz és összeesik a bao. Tizenöt perc leteltével szedd ki a dundira főtt baokat, és mehet a töltelék bele!

A töltelékhez: egy kiló sertéslapockát vagy tarját dörzsölj be a következők keverékével: két evőkanál cukor, egy evőkanál mustár, só, bors, római kömény, füstölt paprika és olaj. Egy nagy lábosban (amit aztán lehetőség szerint a sütőbe is be tudsz tenni) olajon lepirítod minden oldalát (óvatosan, a fűszerek könnyen megégnek!), majd dobj mellé egy felaprított vöröshagymát, zúzott fokhagymát, önts hozzá két evőkanál borecetet, négy evőkanál Worcester-szószt és egy fél doboz sört, aztán mehet a sütőbe lefedve 130 fokon, négy órára, vagy ha nagyon bevállalós vagy, tizenkét órára 100 fokon (akár úgy is, hogy éjszakára teszed be, ahogy azt szoktam a Mautner Zsófi-féle indiai lencsével csinálni szilveszterkor).

Amikor kész, villával óvatosan széthúzkodod a hús szálait, majd mehet is a baoba a kedvenc szószoddal, savanyított zöldségekkel (én répát használtam, a csíkokra szeletelt répát 250 ml langyos víz, nyolc evőkanál rizsecet és három evőkanál cukor keverékébe tettem tizenkét órára), korianderrel, mogyoróval, ropogósra pirított hagymával… vagy amivel csak szeretnéd. Aztán markolj rá, és áldozz a kézzel evés örömeinek! 

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak