Azon gondolkodtam, miközben főztem, hogy micsoda jelentősége van az életemben a konyhának. Öntudatra ébredésem másnapján például ott szereztem az első jelentős sérülésem, mert hiába mondta anyám, hogy „Ne hintázz a székkel, KisÉvike, hátra fogsz zakózni!”, csak nem hagytam abba, és nekivágódtam a klasszik, román, rusnyabarna étkezőszekrény kallantyújának, ami felsértette a fejbőröm. Minden csupa vér volt, ő meg rohanhatott velem Krámor doktornőhöz, a tiszalöki rendelőbe. 

Aztán gyerekkorom további alakulásában is jelentős szerepe volt ennek a helyiségnek: azokból az időkből a vasárnapi ebédekre, és a nagyapámmal elköltött reggelikre emlékszem a legélesebben. 

De cáfoljon meg bárki, hogy nem a konyhában vannak a legjobb bulik, a legkellemesebb pillanatok a szerelmeddel, a legértékesebb beszélgetések. Legalábbis az én konyhámban egészen biztosan. 

Ez a mostani konyha pedig igazi művészbejáróvá avanzsált. Volt már itt színházi premierbuli, bőgős, barátnős bebaszás, és chillezős vasárnapi húslevesfőzés is. Mind-mind fontos emlék, ami hozzájárult a mentális egészségem megőrzéséhez.

Ez a vörös krémes, cukkinis pasta pedig a testi fejlődésemet segíti, mert egészséges, finom, tápláló, és még azt sem érzed, hogy de jó lett volna rakni bele egy kis szalonnát vagy kolbászt. A kedvenc vegán séfem, Sadia – Pick Up Limes vlogjáról lestem – egyébként is tőle tanultam a legötletesebb vegán recepteket. (Off topik, de nem lettem vegán. Mindent eszem, és nincs presszió, így a legjobb és legkönnyebb!)

Hozzávalók négy személyre:

  • 1 közepes méretű, csinos cukkini
  • fél bögre szárított paradicsom
  • fél bögre fagyasztott zöldborsó
  • fél bögre dió
  • 3 db kápia vagy kaliforniai paprika (én kápiából készítettem)
  • 6-7 gerezd fokhagyma
  • 250 gramm spagetti (teljes kiőrlésűt használtam, de bármilyen jó, amit szeretsz)

Elkészítése:

1. Felvágom a paprikákat (nem kell kicsire, elég négyfelé), és egy előre felforrósított serpenyőben alaposan megpirítom. Majd amikor már szép füstös színű, rádobom az apróra vágott fokhagymát, és finoman összeforgatom, vigyázva, hogy a fokhagyma ne égjen meg, aztán kiszedem őket a serpenyőből, és belerakom az aprítógépbe. 

2. Ezután kisebb kockákra vágom a cukkinit, amit az előző serpenyőben elkezdek szintúgy pirítani. És egy másik edényben forrásban lévő vízbe dobom a tésztát. 

3. Közben az aprítóba helyezett, lepirított, fokhagymás paprikához adom a szárított paradicsomot és a diót, majd krémesre dolgozom. 

4. Ha a tészta majdnem kész, a főzővízbe teszem a zöldborsót, és még egy percig főzöm, majd leszűröm. 

5. Aztán a cukkinihez öntöm a borsós tésztát, a kápiás, aszalt paradicsomos, diós szószt, és alaposan összekeverem őket.

6. A végén friss bazsalikommal, aprított dióval és egy leheletnyi citrommal díszítem-ízesítem!

Hát nem csodás?

Jó étvágyat, és kellemes pillanatokat nektek is a konyhában!

 Szentesi Éva