A legjobb dolgok a konyhában történnek – Krémes aztapasta zöldségekkel meg miegymással
Nálam alapkérdés a „mit főzzek már megint?”. Általában az van, hogy rákattanok egy-egy receptre, és olyankor ezeket eszem, amíg meg nem unom. Némely recept szezonálisan visszatér, például a spárga–eper–feta-kombó, másokat pedig elfelejtek, de szimultán kutatom az újat, és szeretek főzni olyanokat is, amik sose jutnának eszembe. A vegán konyhával is így vagyok, jó kísérlet, és ahogy egyre jobban ásom bele magam, úgy jövök rá, micsoda gazdag tudomány. Szentesi Éva írása.
–
Azon gondolkodtam, miközben főztem, hogy micsoda jelentősége van az életemben a konyhának. Öntudatra ébredésem másnapján például ott szereztem az első jelentős sérülésem, mert hiába mondta anyám, hogy „Ne hintázz a székkel, KisÉvike, hátra fogsz zakózni!”, csak nem hagytam abba, és nekivágódtam a klasszik, román, rusnyabarna étkezőszekrény kallantyújának, ami felsértette a fejbőröm. Minden csupa vér volt, ő meg rohanhatott velem Krámor doktornőhöz, a tiszalöki rendelőbe.
Aztán gyerekkorom további alakulásában is jelentős szerepe volt ennek a helyiségnek: azokból az időkből a vasárnapi ebédekre, és a nagyapámmal elköltött reggelikre emlékszem a legélesebben.
De cáfoljon meg bárki, hogy nem a konyhában vannak a legjobb bulik, a legkellemesebb pillanatok a szerelmeddel, a legértékesebb beszélgetések. Legalábbis az én konyhámban egészen biztosan.
Ez a mostani konyha pedig igazi művészbejáróvá avanzsált. Volt már itt színházi premierbuli, bőgős, barátnős bebaszás, és chillezős vasárnapi húslevesfőzés is. Mind-mind fontos emlék, ami hozzájárult a mentális egészségem megőrzéséhez.
Ez a vörös krémes, cukkinis pasta pedig a testi fejlődésemet segíti, mert egészséges, finom, tápláló, és még azt sem érzed, hogy de jó lett volna rakni bele egy kis szalonnát vagy kolbászt. A kedvenc vegán séfem, Sadia – Pick Up Limes vlogjáról lestem – egyébként is tőle tanultam a legötletesebb vegán recepteket. (Off topik, de nem lettem vegán. Mindent eszem, és nincs presszió, így a legjobb és legkönnyebb!)
Hozzávalók négy személyre:
- 1 közepes méretű, csinos cukkini
- fél bögre szárított paradicsom
- fél bögre fagyasztott zöldborsó
- fél bögre dió
- 3 db kápia vagy kaliforniai paprika (én kápiából készítettem)
- 6-7 gerezd fokhagyma
- 250 gramm spagetti (teljes kiőrlésűt használtam, de bármilyen jó, amit szeretsz)
Elkészítése:
1. Felvágom a paprikákat (nem kell kicsire, elég négyfelé), és egy előre felforrósított serpenyőben alaposan megpirítom. Majd amikor már szép füstös színű, rádobom az apróra vágott fokhagymát, és finoman összeforgatom, vigyázva, hogy a fokhagyma ne égjen meg, aztán kiszedem őket a serpenyőből, és belerakom az aprítógépbe.
2. Ezután kisebb kockákra vágom a cukkinit, amit az előző serpenyőben elkezdek szintúgy pirítani. És egy másik edényben forrásban lévő vízbe dobom a tésztát.
3. Közben az aprítóba helyezett, lepirított, fokhagymás paprikához adom a szárított paradicsomot és a diót, majd krémesre dolgozom.
4. Ha a tészta majdnem kész, a főzővízbe teszem a zöldborsót, és még egy percig főzöm, majd leszűröm.
5. Aztán a cukkinihez öntöm a borsós tésztát, a kápiás, aszalt paradicsomos, diós szószt, és alaposan összekeverem őket.
6. A végén friss bazsalikommal, aprított dióval és egy leheletnyi citrommal díszítem-ízesítem!
Hát nem csodás?
Jó étvágyat, és kellemes pillanatokat nektek is a konyhában!
Szentesi Éva