–

Advocaat, az ördög ügyvédje

Imádok főzni, még akkor is, ha a konyhában eltöltött idő nem mindig olyan felhőtlen és nevetgélős, mint a képeinken. Sokszor bármilyen elégedett is a vendégsereg, megesik, hogy én magam mégsem vagyok kibékülve a végeredménnyel. Hajt a versenyszellem, hogy jobban és még jobban csináljam az előző évhez képest. Ilyenkor felcsapom a régi receptkönyveimet, bújom az internetet, ráírok külföldön élő barátokra és megnézem, hogy más országokban, más égtájakon hogyan készítik el az adott fogást.

Elképesztő, mennyi recept létezik ugyanarra a fogásra, mintha csak a múlt századi asszonyok is minden évben felül akarták volna múlni magukat (vagy egymást).

Ezúttal tojáslikőrt készítettem, de úgy, hogy mindenképp el akartam rugaszkodni a klasszikus ízvilágtól. A tavalyi mennyeire sikeredett, az idén pedig még azt is felül akartam múlni, hogy azok, akik isznak majd belőle, csettintsenek egyet örömünkben, hogy mennyire ütős lett.  

Így találtam rá két isteni receptre is: a rompope-ra, azaz mandulás tojáslikőrre, és az abacatéra, ami egy avokádós likőr. Úgy döntöttem, mindkettőt elkészítem az idei karácsonyra.

Mi köze az avokádónak a tojáslikőrhöz?

Ezt a kérdést dünnyögtem, miközben irigykedve forgattam a bolti tojáslikőr üvegét, hogy mitől ilyen csodálatosan sárga és krémes, és miért említi az összetevők között az avokádót. A rejtély nyomába eredve addig kutattam, míg nem találtam egy érdekes történetet, ami megmagyarázza a tojáslikőrös üvegek Advocaat feliratát.  

Eddig úgy tudtam, hogy a tojáslikőr eredettörténete a XIII. századi Angliába nyúlik vissza (erről itt bővebben is mesélek), de kisült, hogy tulajdonképp ez a történetének csak egy szelete. Egy másik eredettörténet szerint a XVII. századi Dél-Amerikából került Európába, méghozzá a holland telepesek által. Megérkezésükkor állítólag a brazil indiánok (mások szerint mexikói őslakosok) egy krémes, édes, alkoholos frissítővel kínálták őket, ami avokádóból készült, rum és nádcukor hozzáadásával. 

Állítólag a holland telepesek az abacate (vagyis avokádó) szót advocaatnak hallották, és e vicces félrehallás miatt azóta sok helyen csak abacate-ként utalnak a likőrre. Egy antwerpeni pálinkafőző ifjú, Eugen Verpoorten pedig igencsak megszerette ezt a különleges italt, és úgy döntött, hogy avokádó híján megcsinálja tojásból. A likőrt a mai napig készíti a családja, illetve a leszármazottai.

Az advocaat máskülönben ügyvédet is jelent, ők amúgy a XIX. században előszeretettel selymesítették a torkukat tojáslikőrrel, mielőtt belefogtak egy-egy védőbeszédbe.

De nemcsak az abacate volt nagy hatással a telepesekre, hanem a rompope is, ami pedig a mexikói mandulás tojáslikőr neve.

 A tizenhetedik században az első rompope-ot (akkori nevén ponche de huevót, azaz tojáspuncsot) még apácák főzték Santa Clarában. A legenda szerint ők azonban sosem ihattak belőle, csak főzték. Állítólag egy mexikói apáca, bizonyos Hedvig (Eduviges) nővér egyszer arra kérte az egyházi feljebbvalóját, hogy hadd kóstolhassák meg ők is az isteni nedűt, de az nem engedte nekik. Hedvig emiatt az eredeti recept egy titkos összetevőjének titkát magával vitte a sírba (drámai aláfestőzene helye).

A mennyei rompope-nak azonban van egy másik nélkülözhetetlen összetevője, ez pedig a vanília, amiért jelenleg olyan háború folyik, hogy szegény Hedvig nővér valószínűleg forog a sírjában.

Piszok vaníliaspekulánsok!

Az idén ugyanis a vaníliarúd észveszejtően megdrágult, annyira, hogy még a bolti eladó is, aki mindig úgy söpri be az árut a kosárba, mintha nem lenne holnap, megállt egy pillanatra a láttán, majd megjegyezte, hogy a helyemben inkább vaníliapasztát vásárolna. Egy szál bourbon vaníliarúd momentán 1999 forint, míg a paszta ára 899 forint körül mozog.

És hogy miért drágult meg ennyire? Ez a történet valójában egy egész HBO-sorozatot érdemelne, de röviden: mert Madagaszkáron kitört a vaníliaháború.

A vanília-nagyhatalomnak számító Madagaszkár ugyanis a világ vaníliakészletének nyolcvan százalékát birtokolja. Annak idején francia gyarmatosítók telepítették be hozzájuk Közép-Amerikából, mellette még Réunion szigetére és Indonéziába is. Bár elég csúnya ciklonok söpörnek végig a térségen, ami az idén megtizedelte a termést, de a vaníliarúd nem pusztán ezért ilyen piszok drága (lassan vetekszik az arany árával), hanem a helyi korrupció miatt. A vaníliatermést több, egymással háborúzó alvilági banda tartja kézben, ezt pedig a világ többi országa is megérzi.

Gonosz vaníliaspekulánsok!

A vanília mellett a másik iparág, ami nagyon fut Madagaszkáron, az illegális facsempészet – ez pedig a madagaszkári állam védelme alatt történik. De mivel a rózsafabiznisz az utóbbi időben elkezdett visszaszorulni, így sokan inkább a vaníliatermesztésbe fektették a pénzüket, és a maffia facsempészetből származó pénzét is itt mosták tisztára. Kartellbe tömörülve vásárolnak fel irgalmatlan mennyiségű vaníliát, hogy aztán a készlettel ne csináljanak semmit, ezáltal keltve hiányt a piacon, szándékosan felsrófolva a termések árát.

A vaníliarúd egyetlen valódi konkurenciája a mesterséges vanília aroma volna, de mivel divatba jött a tudatos táplálkozás, mindenki igyekszik természetes alapanyagokból főzni, így a vaníliából sem akar senki pótlékot használni.

A mexikói mandulás tojáslikőr, azaz a rompope receptje

Mielőtt belevágnék a mandulás tojáslikőr főzésébe, egy vallomással kell kezdenem: én valódi vaníliarúddal készítettem az idei likőrt, még akkor is, ha utólag belátom, ezzel a madagaszkári bandaháborúkat támogattam. Van is azóta bűntudatom, úgyhogy mindenkitől előre is bocsánatot kérek, akit ez érzékenyen érint.

Hozzávalók másfél-két liter likőrhöz:

2/3 csészényi mandula leszűrve, vagy 250-300 ml mandulatej

2 dl 3,5 százalékos tej

2,5 dl habtejszín (30-32 százalékos)

2 db vaníliarúd (belseje és héja)

2 db fahéjrúd

szódabikarbóna (elhagyható)

100 g porcukor a tejhez

8 db tojássárgája

300-350 ml fehér rum

150 g porcukor a tojássárgájához

Állítólag mielőtt megjelentek volna a háztartásban a konyhai robotgépek, az európai asszonyok majd ötven percen át verték a tojássárgáját porcukorral a tojáslikőrhöz. Ki tudja, talán ez az oka annak, hogy Magyarországon népszerűbbek voltak a gyümölcslikőrök, mint a krémes, tojásos változatok…

Ha lehet hinni a szóbeszédnek, a krémes tojáslikőr titka, hogy a lehető legfiatalabb, legfrissebb tojásokból készüljenek, közvetlenül azután, hogy kikapták őket a tyúkok alól. Ezt sajnos nem tudom igazolni, viszont azt biztosan állíthatom, hogy minél több tojást és minél zsírosabb tejszínt, tejet használsz, annál krémesebb lesz a likőröd.

Elkészítés

A tojássárgájákat robotgéppel keverd össze a porcukorral. Ha ezzel kész vagy, tegyél fel egy lábost a tűzhelyre, öntsd bele a mandulatejet, a zsíros tejet, a habtejszínt, és tegyél bele fahéjat, vaníliát, citromhéjat és porcukort, majd alacsony lángon kezdd el összefőzni őket.

Ha már látod, hogy kezd picit gőzölögni a tej, le is veheted a tűzről. Egy picit kavargasd, majd hagyd szobahőmérsékletűre hűlni, és amikor végre lehűlt, csurgasd hozzá a cukrozott tojássárgáját és a rumot.

A rompope eredeti receptje szódabikarbonát is tartalmaz, ami lényegében egy térfogatnövelő adalékanyag, amitől felhabzik az ital. Felhabosítva és felforrósítva is szokták tálalni, de jégkockával is ugyanolyan jó.

A rusztikus abacate receptje

És végül álljon itt egy recept a kísérletező kedvűeknek: az autentikus ősi abacate italé. Az avokádó elképesztően sokoldalú alapanyag, ami nagyon jó helyettesítője tud lenni a tejalapú krémes ételeknek, ezért kedvelt alapanyaga a vegán konyhának és az ételintoleranciás diétáknak. Mi is készítettünk belőle csokoládépudingot, és valami fantasztikus lett (itt olvashattok róla).

Az autentikus recept szerint az avokádós tojáslikőrhöz csak avokádó, rum és cukor szükségeltetik.

Ezt pedig lehet még tovább építeni, ízesíteni, amit én meg is tettem: hozzáadtam egy banánt, egy kis vaníliát, egy késhegynyi őrölt fahéjat és egy gerezd lime-ot, hogy megtartsa a gyönyörű zöld színét. (Amúgy a klasszikus tojáslikőrben is van egy pici citrom, és citromhéjat is reszelnek hozzá.) Végül hozzáöntöttem egy feles pohár rumot, majd az egészet összeturmixoltam.

Tálaláskor díszítheted ehető virággal, reszelhetsz a tetejére szerecsendiót, a pohár szélét pedig belemárthatod cukorba. 

Csin-csin!

Szőcs Lilla