Told a jurdát, sajamást, sejehajj! – Zöldcsütörtöki kizöldülés (Recepttel!)
Ma ünnepli a keresztény világ zöld csütörtök napját, amikor a hagyomány szerint friss zöldségekből kell elkészíteni a böjti ételt. Végignézve a piacok kínálatát, ez csöppet sem okoz nehézséget, mostanra már roskadoznak a pultok újhagymacsokroktól, spárgától, dundi bokrétás petrezselymektől, friss spenótlevelektől és az általam hőn imádott medvehagymától. Akár böjti, akár vallási vagy bármi más okból, de irány a medvehagymastand, azt a fülest hallottam ugyanis a hét elején a piacon, hogy már csak egy-két hétig tart a szezon, utána megint egy teljes évet kell várnunk ezekre a fokhagymaillatú, mesésen finom levélkékre. Fiala Borcsa írása.
–
Zöld csütörtökön hagyomány friss zöldet enni
Nekem pedig már gyerekkoromban sem kellett kétszer mondani, anélkül is buzgón lapátoltam az arcomba a spenótot, főleg, hogy az anyukám gyakran bundáskenyérrel kínálta. Nem is volt kérdés, hogy mit főzök ezen alkalomból az irodában. Ám, hogy a spenótnak nagyon rossz volt a PR-osa, azt az is bizonyítja, hogy amikor körbekérdeztem bevásárlás előtt, ki kér parajt ebédre, hány fővel számolhatok, csak ímmel-ámmal nyújtogatták a levegőbe a kezüket a lányok, akár azt is firtathattam volna, ki szeretne most azonnal leérettségizni Szovjetunió föld- és vízrajzából. Összehasonlításképp: amikor egy ízben sáfrányos rizottót készítettem pezsgőszószos rákkal, még azok is bejelentkeztek az irodai ebédre, akik egyébként szabin voltak, szerdánként sohasem járnak be, már hónapokkal ezelőtt felmondtak, külföldre költöztek vagy krónikus gyomorhuruttal kínlódnak.
Ám most, ahogy szépen lassan a konyhából a belső szobákba, azon belül is a klaviatúrák felett pötyögő WMN-orrokba kezdett szálldosni a készülő spenót illata, azok is kiszivárogtak meglesni, mi rotyog a lábosban, akiknek a rémálmaiban még mindig felbukkan időről időre a zöld szájú ovis dadus, egy nagy merőkanál spenótot lengetve erőszakosan.
Hát persze hogy elcsábultak, és felülírták a rossz emléket a varázslatos újak, hiszen nem egy mezei kisdedóvós főzelékről beszélünk, hanem a Fiala-féle medvehagymás krémsajtos spenótról, sonkás-sajtos bundáskaláccsal megküldve! Ám mielőtt elmondom, hogyan készül az ovis undormány rehabilitálása, jöjjön egy kis medvehagymás okosság!
Jurda, sajamás, selyemi hagyma, sarima és kígyóhagyma
Bizony, ez mind nem más, mint a medvehagyma különféle nevei. Ha sok mindent nem is tudsz a medvehagymáról, egy dolog biztosan beugrik: minden évben, a szezonja előtt olyan megbízhatóan érkezik az újságok címlapjára a riogatás, miszerint össze ne keverd a hasonló kinézetű, ám mérgező gyöngyvirággal, mint ahogy a nyár előtt lengetik fenyegető zászlóként különféle magazinok a bikinit. Pedig az összekeveréstől legalább annyira nem kell tartani, mint a bikinitesttől, ugyanis csak a medvehagyma levelének van jellemző fokhagyma illata, a gyöngyvirág és a szintén hasonló kikerics levelei teljesen szagtalanok. Akkor sem kell azonnal hánytatnod magad, ha a piacon vett medvehagymacsokorban pár szál virágot találsz, ezek ugyanis szintúgy ehetők, sőt, roppant csinosan mutatnak a kész főzelék tetején.
Itthon főleg a Zselicben, Gerecsén, a Mecsekben és Orfű környékén (vagyis az éves medvehagyma fesztivál helyszínén) bukkanhatunk rá március elejétől az erdők árnyékos részén a medvehagymapázsitra, ám ha azt akarod, hogy jövőre, és még azután is jusson a jóból, akkor egyrészt valóban csak annyit tépkedj le, amennyit meg is eszel, illetve egy-egy tőről maximum a levelek felét szedd le, hogy még virágozhasson.
Ha elszánt medvehagyma-rajongó vagy, akkor akár otthon, a kertben is megpróbálkozhatsz a szaporításával – pár hétre jövő tavasszal garantáltan te leszel a baráti társaságod legnépszerűbb tagja!
Négy felnőtt részére való adag és recept
Két doboz mirelit parajpürét szobahőmérsékleten kiolvasztok, majd egy lábosban másfél bögre meghámozott, felkockázott krumplival megfőzöm. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek rá. Akkor van kész, amikor a krumplik megpuhultak. Összeturmixolom egy löttyintésnyi tejszínnel, egy fél bögre jó minőségű krémsajttal, végül két–három csokor felaprított medvehagymával – ezekkel már nem kell tovább főzni.
A sós kalácsokat felszeletelem másfél centi vastagságúra, megvajazom, majd két szelet közé sonkát és sajtot teszek. Ha kifejezetten ruganyos, puha kenyérrel dolgozom, akkor sodrófával ilyenkor egy picit összébb is nyomkodom. Egy löttyintésnyi tejszínnel felverek négy tojást, megforgatom bennük a kalácsszendvicseket, majd forró olajban kisütöm mindkét oldalát. A szeleteket félbevágva kínáltam a medvehagymás spenót mellé, ahol végre elérkezett az igazság pillanata is, avagy…
…a spenót rehabilitálása
Ahogy készült az étel, az eredeti egy maréknyi jelentkezőhöz óvatosan, oldalról sasszézva, kicsit ilyen bíró okos lánya sztilóban, „jöttem-is-meg-nem-is” magabiztossággal becsatlakozott plusz három fő: egy, aki a spenótot utálja, egy, aki ki nem állhatja a medvehagymát, és egy, aki egyiket sem szereti. Őket idézem:
- „De hisz ennek nincs is medvehagyma íze!”
- „De hisz ennek nincs is spenót íze!”
-
„Ennek medvehagyma íze is van, meg spenót, mégis nagyon finom! Ez lesz a top kedvencem!”
És akkor, nyájas olvasó, valahol, a mennyben vagy az Olympos tetején, ki tudja, de az ovis menzák istennője, az a rezgősen vaskos karú, bibircsókos, fűzős cipős nőszemély, meghatottságában kitörölt a szeme sarkából egy könnycseppet.
Fiala Borcsa