Keresés

Politikai nyereségért összemosni olyan fogalmakat, amiknek semmi közük egymáshoz, ezzel újabb viszályt szítani, emberi jogaiktól megfosztani honfitársainkat és a gyerekek védelmét cinikusan aláásni – mindez megbocsáthatatlan bűn. Most azért osztjuk meg újra dr. Gyurkó Szilvi gyerekojogi szakértő cikkét a pedofíliáról, hogy lássuk, mit kellett volna figyelembe venni, ha ennek jogi rendezése lett volna a cél.

„Mennyien lehetnek, akik rossznak, hibásnak gondolják magukat, szimplán azért, mert még senki nem mondta nekik, hogy »Én így is szeretlek«. Vagy csak szimplán »Elfogadlak«. Mennyien lehetnek, akik jó példa híján nincsenek tisztában vele, hogy melegként is lehet teljes és szép életet élni. Mennyien lehetnek, akik az elfojtás és a titkolózás miatt soha nem élik át a szerelmet, mert még a vágyaikat kielégítő egyéjszakás kalandok után is majd felőrli őket a bűntudat és a szégyen.”

„Szia! Csak azért írok, mert hallottam, hogy megjött a gyed, tudnál belőle utalni? Be kellene ugranunk a boltba a játszótér előtt, és nincs pénz a számlámon...” [pár órával később] „Jaj, ne haragudj, ezt csak most láttam, már késő?” „Igen, már mindegy.” „Akkor már nem utalok.” – Felnőtt emberként pénzt kérni valakitől nagy dolog. Nagy ügy. Nem egy semmi kis apróság. Főleg rendszeresen. Akkor is, ha amúgy simán ad. Hát még, ha nem.

A nevelőszülőséghez rengeteg sztereotípia kapcsolódik: a két legelterjedtebb a pénzről és a szeretetről szól. Előbbi miatt démonizálják, míg az utóbbiért túlmisztifikálják. A valóság azonban sok esetben az, hogy ebben az élethelyzetben nemcsak a családjából kiemelt gyerek szenvedhet kárt, hanem az őt befogadó nevelőszülő is. Van, hogy sok sebből vérző és sok sebet okozó történet ez.