„Jó érzés tudni, hogy nem vagyok fura” – A csajos kódolás és a finn boldogság nyomában

–

Kicsi, sötét, hideg, mégis boldog: mi az?

A világ boldogságjelentése 2012 áprilisa óta minden évben megvizsgál 156 országot azt kutatva, hogy mennyire érzik jól magukat a bőrükben a lakói.

Akárcsak tavaly, idén is a finnek futottak be első helyen, megelőzve Dániát és Norvégiát. Hogy mitől tudnak ennyire boldogok lenni a finnek annak ellenére, hogy napsütés tekintetében legalább annyira mostohán bánt velük a sors, mint amilyen gavallérosan osztogatja a rendszeres mínuszokat?

Nos, a boldogságuk egyik oka, hogy az emberek többsége elégedetten szemléli a sorsát, és bizakodva tekint a jövőbe – egy olyan szemlélet, amit szerintem jó páran megirigyelhetünk tőlük.

Ennek az általános derűnek a hátterében pedig nemcsak a demokrácia, a jólét és a nemek közötti egyenjogúság áll, hanem a megnyugtató tudat, hogy kész válaszaik vannak a jövő nehézségeire is. Ennek a kulcsa pedig a finn oktatásban rejlik.

Zokniban menetelve a bizonytalan jövő felé

A finn oktatás messze földön híres, jókora bevételi forrás, hogy metódusaikat külföldi érdeklődőknek is értékesítik.

Egészen szuper módszereik vannak ugyanis arra, hogyan lehet a gyerekeket önálló gondolkodásra, csapatmunkára, együttműködésre és megoldásorientált gondolkodásra nevelni.

A diákokat az iskolai feladatok során önálló felfedezésre biztatják, amikor is nem annyira a problémára, inkább a megoldásokra kell fókuszálniuk. Az is sajátos hozzáállás, hogy a megoldáshoz vezető utak mindegyike egyenrangú, nincsenek jó és még jobb technikák, azaz nem a tanár által kijelölt egy darab módszer áll mindenekfelett. Ezzel a rugalmas hozzáállással egészen biztos, hogy nem nyírják ki már bimbódzás során a gyerekek kritikai gondolkodását és kreativitását.

A másik irigylésre méltó aspektusa a rendszernek, hogy nem annyira a lexikális tudást és az általános ismereteket akarják az iskolában átadni. Inkább az a cél, hogy felkészítsék a gyerekeket a jövőre. Előrelátóan tisztában vannak vele, hogy ma még maximum sejteni lehet, milyen szakmák lesznek a jövőben, ezért a diákoknak a ma létező foglalkozásoktól független készségeit igyekeznek fejleszteni.

Az iskolai légkör is példátlanul laza, a gyerekek például zokniban üldögélnek a padban, bár ez a helyi viszonyokat nézve még nem akkora újdonság, Finnországban ugyanis mindenki szeret zokniban lenni, a konferenciákon is gyakori, hogy az előadók minden további nélkül lekapják a színpadon a cipőjüket, mintha csak otthon lennének.

Két szó: tisztelet és bizalom

Az iskolákban nem ismerik a frontális oktatás rigorózus sémáját, a gyerek csoportokban vagy körben ülnek, és szabadon lehet mozogni, nincsenek kijelölt helyek. Az sem ritka, hogy két osztályterem egybe van nyitva, ahol párhuzamosan megy egyszerre két tanóra, egy légtérben. A teremben munkaszigeteket alakítanak ki, a gyerekek csoportokban tanulnak, így a tudás elsajátítása mellett csapatmunkában és kooperációban is nagy gyakorlatra tehetnek szert.

Hogy ezen felül és legfőképp mitől működik ennyire jól a finn oktatási rendszer?

„Bárkit kérdezel, diákot, szülőt, tanárt vagy iskolaigazgatót, két szó a válasz: tisztelet és bizalom.

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy ha mondjuk a negyedikes gyerek megkéri a tanárát, hadd menjen ki a kertbe leckét írni, simán kiengedik, cserébe viszont két óra múlva valóban prezentálnia kell a kész házi feladatot. Azaz: a tanár bízik a gyerek ígéretében, az pedig betartja, tiszteletben tartva a tanárát. Ugyanez fordítva is működik, ha a tanár késik az óráról, a gyerekek szóvá tehetik. Nincs tekintélyelvűség, nem lesz valakinek attól kizárólagosan igaza, hogy idősebb vagy magasabb pozícióban van” – mesél tapasztalatairól Guzsaly Péter, a SKOOL partnerkapcsolati vezetője.

Legyen a lányoké a techjövő!

Ha ennél a pontnál elkezdtél mélységesen irigykedni, amiért nem a kies északon láttad meg a napvilágot, akkor bizonyára örömmel hallod, a finn oktatás metódusai itthon sem teljesen elérhetetlenek. 2016-ban ugyanis a finn nagykövetség beállt az addigra már két éve működő, hasonló módszertanon alapuló, nonprofit SKOOL mögé, segítve őket abban a törekvésükben, hogy végre megszűnjön a férfiak szinte kizárólagos egyeduralma a techszektorban. Jelenleg ugyanis az informatikai területen dolgozó nők aránya csupán nyolc százalék.

„Az, hogy ma a jövőnket egy európai fehér férfiak által dominált iparág alakítja, szerintünk halál béna helyzet.”

– mondja Péter. Az informatikus lányok kinevelésében egyébként a cégek is érdekeltek, hiszen bizonyítottan jobb megoldásokat hoznak létre a vegyes csapatok.

A SKOOL egyik programjában a gyerekek a Prezinél tanulhatnak Processinget, az SAP-nél pedig az egyik legnépszerűbb programozónyelvet, a Pythont sajátíthatják el. Így 15-16 évesen akár olyan tudást is megszerezhetnek a fiatalok, amire már most is nagy a piaci igény.

A techszektorban 2016 környékén kezdtek el olyan átképző iskolák működni, mint a Green Fox és a Codecool. A különböző területekről érkező emberek a négy hónaptól másfél évig tartó képzések során fejlesztőkké válhatnak, gyakran már biztos állással a tanfolyam végén.

Az informatika jövője tehát kis túlzással ott van a ma 10 éves lányok kezében. Őket nemcsak nagyon jól lehet motiválni még ebben a korban, de a lelkesedésük, elhivatottságuk és a kitartásuk is figyelemre méltó. Azon felül körülbelül 12 éves korukig még nem is jelenik meg a nemi előítéletekből fakadó kizárás, azaz senki sem képzeli azt, hogy ne lehetne hentes, fejlesztő vagy vadakat terelő juhász csak azért, mert lány.

Mitől alakult ki a sztereotípia, hogy a programozás fiús dolog?

„Mivel az anyukák nagy része is azt hiszi magáról, hogy ő ehhez nem ért, valószínűleg ugyanezt a gondolatot közvetíti a lányának is. De a legtöbb tanárban is él ez az előítélet, ugyanúgy, ahogy azt gondolják, matekból a fiúk pengébbek, irodalomból pedig a lányok” – magyarázza Koleszár Szilvi, a SKOOL társalapítója.

Pedig nem volt ez mindig így! A programozást a hőskorában még javarészt nőies szakmának tekintették, adminisztratív jellege miatt valószínűleg kicsit úgy, mint a titkárnőséget is manapság. Aztán, amikor a hetvenes–nyolcvanas években megjelentek a személyi számítógépek, és elkezdtek játékokat is csinálni a PC-kre, akkor főleg fiúkat érdeklő verziók jelentek meg. „Úgy nőttek aztán fel generációk, hogy míg a lányok nem nagyon találtak maguknak őket érdeklő játékokat, a fiúkra csak úgy ontották a lövöldözős, autóversenyzős vagy stratégiai játékokat. Ma már ez szerencsére változik” – egészíti ki a fenti gondolatokat Péter.

Ebben próbál segíteni a SKOOL is egyre több programmal, immár nem kizárólag lányokat és nem csupán a gépeket bevonva. Design learning programjukon játékos felhasználású robotokat terveznek, a Kódklubbal gyerekotthonokba látogatnak el, hogy felébresszék az ottani gyerekekben is a hitet és az ambíciót: igenis, belőlük is lehet informatikus! A Rolling Office nevezetű futurisztikus járművükkel pedig vidéki iskolákba látogatnak el, ahol nemcsak a gyerekeknek, de a pedagógusoknak is alternatív eszközöket és új szemléletet kínálnak, ingyen. Hosszú távú céljaik között szerepel az is, hogy autizmussal élőket is bevonjanak a programjaikba.

Amikor arra kérdezek rá, gondolkodnak-e online tanfolyamokban is, Péter leint. Mélységesen hisznek a személyes élményben, online kurzussal pont a lényeg veszne el: a programozni vágyó lányok lelkesedésének felélesztése, és az ő első sikerélményeiknek való megágyazás. Az intenzív élményekkel gazdag tanfolyamaik során ugyanis nem ritka, hogy a csillogó szemű lányok úgy búcsúznak: fantasztikus érzés tudni, hogy mégsem furák. Egyszerűen csak tudnak kódolni.

Fiala Borcsa

 Képek forrása: SKOOL