Környezetkímélő és ingyenes – így hűtötték magukat az emberek a légkondi és ventilátor előtti időkben
Hetek óta küzdünk a kánikulával és bár az előrejelzések szerint most fellélegezhetünk pár napra, a nyár bőven tartogat még számunkra forróságot. Ráadásul miközben a saját magunk lehűtésével vagyunk elfoglalva, közben itt lebeg a fejünk fölött a klímakatasztrófa kardja, így célszerű lenne olyan módszereket találni, amik nem járnak túl nagy ökológiai lábnyommal. Sokat tanulhatunk e téren őseinktől, akik már az elektromosság előtt is alkalmaztak bizonyos módszereket a kánikula ellen. Szabó Anna Eszter írása.
–
Egyszerű, de nagyszerű ókori módszerek
Máig világszerte alkalmazott és legegyszerűbb eszközünk a meleg ellen nem más, mint a legyező. A legrégebbi példányt úgy háromezer évesnek saccolják a kutatók. De mit lehetett még tenni a levegő mozgatásán túl, ha jött a kánikula?
A Nílus mentén elterülő sivatagi környezetben a hőmérséklet gyakran ért el elviselhetetlen magasságokat, ezért az ókori egyiptomiak számos módszert fejlesztettek ki a forrósággal való megküzdésre.
Az egyik legelterjedtebb a nedves kendők használata volt, amiket az ajtókra és ablakokra helyeztek. A melegben párolgó víz valamicskét lehűtötte a beáramló levegőt, ezáltal csökkentette a belső terek hőmérsékletét. Emellett az egyiptomiak magas mennyezeteket és vastag falakat építettek, amik jól tartották a hűvösséget.
Az ókori Rómában a hőség elleni küzdelem egyik legjelentősebb eszköze az azóta is méltán híres fürdőkultúra volt. A rómaiak a korhoz képest kimondottan fejlett vízellátó rendszereket építettek ki, amelyek lehetővé tették a hideg víz szállítását a város különböző részeire.
A fürdők hűvös márványpadlói és a hideg vizes medencék kellemes menedéket nyújtottak a hőség elől mindenki számára.
Középkori megoldások
A középkorban már nem volt olyan egyszerű a helyzet, hiszen az építészet is egészen másféle volt, mint az ókorban.
Annyi biztos, hogy a kastélyok és kolostorok vastag kőfalai jól működtek természetes szigetelésként: télen melegek, nyáron hűvösek maradtak, de ezt bármikor megtapasztalhatjuk mi is, ha ellátogatunk egy középkori várhoz.
Az árkádos udvarok és a zárt belső kertek szintén árnyékot nyújtottak, de az emberek gyakran építették természetes vizek, patakok és kutak köré az otthonaikat, ami a praktikus okokon túl abban is segített, hogy könnyebben átvészeljék a rengeteg réteg ruha alatt a forró hónapokat.
Egyébként ekkor még nem sok időt töltöttek az emberek a napon, ugyanis a hófehér, ápolt bőr az elegancia, a magasabb rendűség jelképének számított minden társadalmi rétegnél, de legfőképp a felsőbb körökben.
Nyáron a parasztok és az előkelőségek is könnyebb anyagból készült ruhákat és széles karimájú kalapot viseltek, ha kimozdultak – különösképp azok, akik a kánikula idején is a földeken dolgoztak, pláne aratáskor. Munka közben gyakran friss víz helyett bort ittak a parasztok, így jellemző volt, hogy alaposan felöntöttek a garatra a nagy munkában.
A szélfogó az arab világ légkondija volt
Az arab világ egyik legelterjedtebb eszköze a nyári meleg ellen a hófehér kaftán, turbán, ami védi a bőrt a tűzforró napsugarakkal szemben. A másik pedig a forró mentatea.
Ha forró italt veszünk magunkhoz, a testünk hőmérséklete is megemelkedik, amitől elkezdünk izzadni.
Az izzadás pedig automatikusan elindít egy hűtő reakciót a szervezetben – ellentétben az elterjedt tévhittel, miszerint épp a hűvös italok segítenek.
Másik jól bevált húzás az arab világban a szélfogók használata volt. Ezek a tornyok a házak tetején a legkisebb szellőt is összegyűjtötték, amit aztán a ház belső tereibe irányítottak. A szélfogók belső szerkezetét úgy alakították ki, hogy a levegő áthaladhasson egy hideg vízzel teli tartály felett, ami párolgó hűtést eredményezett. Ez voltaképp a légkondi őseként is felfogható.
Mediterrán és keleti módszerek
Ázsiában és azon belül is elsősorban Japánban a nyári hőség ellen használt módszerek között szerepelt a természetes anyagokból készült szellőzőrendszerek kialakítása. A japánok például a sódzsi ajtókat és ablakokat használták előszeretettel, amelyek áttetsző papírból készültek, lehetővé téve a levegő szabad áramlását. A térségben élő emberek pedig szellős, könnyű ruhákat viseltek és gyakran használtak napernyőket, legyezőket a közvetlen napsugárzás ellen.
A mediterrán térségben régóta jellemző a szieszta, azaz a délutáni pihenőidő, ami nemcsak a pihenést szolgálja, hanem a legmelegebb órák elkerülését is.
Az építkezések során pedig úgy tervezték a házakat, hogy a szobák keresztirányban szellőzzenek, segítve a természetes légáramlást.
Természetes módszerek
Térségtől függetlenül a történelem során az ember mindig próbált védekezni a meleg ellen. A vizes ruhán, nedves kendőkön és speciális szellőzőrendszereken túl az erdőjárás, a vízben való merülés volt a nagy meleg elől menekülő ember legfőbb eszköze.
Az amerikai hadsereg tagjai például úgy hűtötték le magukat a forró időkben, hogy egy percre jeges vízbe merítették alkarjukat – ez is igazolja, hogy emberiség mindig is leleményes volt, pláne, ha a túlélés volt a cél.
Most, 2024-ben pedig ideje elfogadnunk: egyre forróbbak lesznek a nyaraink. Spórolnunk kell a vízzel, de közben hidratálnunk kell és vizezni a ruháinkat, úgyhogy nem kis feladat összeegyeztetni a bolygó védelmét és a testünk lehűtését.
Mivel pedig minden mindennel összefügg, nagyon fontos lenne, hogy a hőmérséklet drasztikus emelkedésével ne emelkedjen ugyanilyen módon a légkondicionálót használók száma.
Hogy mivel helyettesíthetjük a készüléket?
Reggel egy kiadós szellőztetés után minden ablakot be kell csukni, sötétítőket behúzni, és ventilátorokkal segíteni a levegő mozgatását.
Zuhanyozás közben érdemes a vizet összegyűjteni, mert nyáron egyre több helyen van vízhiány, és az időszakos elzárások idején praktikus lehet, ha van egy-két vödörrel, mondjuk, a vécé öblítésére.
A fürdővíz megőrzése több szempontból is jól jöhet: ha a már kihűlt vízbe lógatjuk a lábunkat, az segíti a testhő mérséklését, és ugyanígy érdemes megőrizni a tészta- vagy krumplifőzésből maradt vizet is, ami a növények locsolására és öblítésre is kiváló. Ha pedig beesteledett, nyissunk ki minél több ablakot, csináljunk kereszthuzatot, és élvezzük az enyhülést.
Mindennap kitolni pár percet
Mivel tetőtérben lakunk, ahol tényleg légszükséglet a modernebb hűtési technológia, nekünk is van légkondink, viszont igyekszünk minél ritkábban bekapcsolni, és csak abban a szobában használni, ahol a legtöbbet tartózkodunk.
Hiába van kánikula és hiába egyre nehezebb elviselni az elhúzódó hőhullámokat, sose szabad elfelejteni, hogy minden, amit a mai nap melege ellen teszünk, emelheti a holnap hőmérsékletét.
Szóval igyatok ti is forró mentateát, tegyetek vizes törülközőt a nyakatokra, lógassátok jeges vízbe a lábatokat, és próbáljuk meg, hogy mindig kitoljuk a légkondi bekapcsolását pár perccel. Mindennap csak pár perccel. A pénztárcánk és a bolygónk is hálás lesz érte.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt kép: Getty Images / George Rinhart / Contributor
