Minél zordabb, annál jobb

Kevés olyan hely van a bolygón, ahol nagy számban élnek jegesmedvék, és ezek egy része emberek számára gyakorlatilag megközelíthetetlen – nyilván ettől is olyan népszerűek ezek a helyek az állatok számára. Ezek a medvék leginkább úszva és jégen közlekedve, a leggyorsabb és legveszedelmesebb vadászok, ezért minél ridegebb, minél zordabb környezetet találnak, az annál kecsegtetőbb számukra.

Dmitry Kokh természetfotós szerette volna a jegesmedvéket a természetes élőhelyükön lefotózni, ezért expedíciót szervezett a világörökség részének számító Vrangel-szigetekre. Ám az oda vezető úton, egy augusztusi napon úszó jégtáblákra lett figyelmes, amit szokatlannak tartott az évnek abban a szakaszában. Az idő viharosra fordult, így az expedíció tagjainak menedéket kellett keresniük.

A Csukcsföldhöz tartozó Koljucsin szigete arról nevezetes, hogy a Szovjetunió idején meteorológiai központ működött rajta, de az állomást 1992-ben bezárták, és a sziget azóta lakatlan, ember legalábbis nem él ott.

Ám az expedíció résztvevői mozgolódást észleltek az elhagyatott házak ablakaiban. A távcsöveiket előkapva jegesmedvéket láttak.

Medve az ablakban

Alaposabban körülnézve nagyjából húsz egyedet fedeztek fel a szigeten. A házakban és a környékükön inkább hímeket, a partvonalon pedig nőstényeket a kölykeikkel. Úgy mászkáltak ott, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy házakban élnek. Kinéztek az ablakon, ki-be jártak az ajtókon.

A kutatók és Kokh személyesen nem léptek a szigetre, hiszen az akár több mint hétszáz kilogrammot nyomó ragadozók óránként akár negyven kilométeres sebességgel is képesek futni, és egy embernek semmi esélye nincs, ha szembe találja magát egy jegesmedvével. Szerencse, hogy a mai fejlett technikának köszönhetően már ez sem okoz gondot.

Hogy ne zavarják az állatokat, speciális, alacsony zajszintű drónokkal közelítették meg őket.

Eleinte nyilván felkeltették a medvék figyelmét, de egy idő után már egyáltalán nem foglalkoztak a repülő ketyerékkel, így teljesen zavartalanul lehetett róluk felvételeket készíteni. Igaz, a jegesmedvék egyik jellegzetes taktikája, hogy úgy tesznek, mintha ignorálnák a környezetüket, de közben igenis figyelnek, és a legváratlanabb pillanatban lecsapnak áldozataikra, szóval, ha úgy tűnik is, hogy nem törődtek a drónokkal, a szemük sarkából mindig figyeltek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Michal Sabo (@mxsabo) által megosztott bejegyzés

Az elhagyatott sziget = biztonság

Kokh később megkérdezte Oroszország egyik legjobb jegesmedve-szakértőjét, Anatolij Kocsnyevet, hogy vajon miért költöztek be a házakba a medvék. A biológus, aki évekig dolgozott Csukotkán és Koljucsin szigetén, azt mondta, hogy először is a jegesmedvék természetüknél fogva nagyon kíváncsiak, ezért mindig megpróbálnak bejutni minden ablakon vagy ajtón, amit nyitva találnak. Másodszor pedig, sajnos, ezeket a házakat az emberek elleni védekezésként is használják, orvvadászok ellen. De aztán beszámolt még egy érdekes szempontról is. A jegesmedvék ugyanis igen ritkán jelennek meg ilyen számban a szigeten. Senki sem tudja, miért, de kilencévente egyszer az úszó jégtáblák nyáron a part közelében maradnak. Ilyenkor a medvék nem utaznak messzire, északabbra, a jegesebb vidékekre, hanem az elhagyott állomáson telepednek le. 

„Az élet örök”

Kokh az expedíció után még hónapokig a jegesmedvéket látta maga előtt elalváskor, és eddigi élete fő fotójának gondolja a Medvék Házát (amelyiken egy medve kukkant ki az ablakon, egy másik pedig a tornácon áll).

„Azt hiszem, előbb-utóbb minden ember alkotta dolog megszűnik létezni a földön – írja személyes beszámolójában Kokh. – Az épületek, az autók és a számítógépek is mind eltűnnek. De az élet örök.

Ezek az állatok továbbra is vadásznak, jégtáblák között úsznak és szigeteket fedeznek fel, még azután is, hogy a civilizáció megszűnik. De az élet csak akkor maradhat fenn, ha mi, emberek végre elkezdünk gondoskodni a bolygóról és a védelmünkre szoruló élőlényekről.”

A jegesmedvékkel kapcsolatban azt jósolják a szakértők, hogy még ebben az évszázadban kipusztulhatnak, ha a tendencia nem javul, márpedig egyelőre sajnos nem úgy tűnik, hogy javulna. Egyre délebbre vándorolnak élelemért kutatva, illetve az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy északi, lakott területekre merészkednek. A helyzet olyannyira drámai, hogy az éhezéstől megvadult hímek már a kannibalizmustól sem riadnak vissza, és akár rátámadnak kisebb nőstényekre és a kicsinyeikre is. Próbálnak túlélni, ahogy tudnak. És ha a számukra a vadászathoz megfelelő jégtáblás területek ilyen mértékben csökkennek, akkor egyre inkább lakott területekre és partvonalakra fognak kiszorulni. Belegondolni is fájó, hogy még a lebetonozott állatkerti kifutók is lassan biztonságosabb és megfelelőbb helyet fognak nekik jelenteni, mint a természetes élővilág. Más kutatók viszont abban bíznak, hogy az állatok megtalálják a módját, hogy túléljék a klímaváltozást és annak következményeit, és képesek lesznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

هفت هنر (@seven_art20) által megosztott bejegyzés

A képeket nézve, ahogy Kokh is írta, valóban felsejlik egy emberiség utáni bolygó képe, ahogy az elhagyatott épületeket szépen lassan átveszi a természet. És bár a szakértők a közeli jövőbe vizionálják a jegesmedvék kihalását, azt nem tudhatjuk, hogy az emberiségnek mennyi ideje van hátra. Sötét hajsza ez, hogy vajon ki bírja tovább.

A Medvék Háza a Londoni Természettudományi Múzeum szervezésében zajló az Év természetfotósa világversenyen 2022-ben megkapta a városi vadvilág kategória első helyezését.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: YouTube / WONDER WORLD

Szabó Anna Eszter