Példaértékű összefogás(ok) a bolygóért – Díjeső a Föld bajnokainak

–

Nem számít, mit teszünk

Őszintén bevallom, az utóbbi időben vesztettem a lendületemből, már ami a környezetvédelemmel kapcsolatos törekvéseimet illeti. Olyan mélyen belemerültem a társadalmi problémák reménytelenségébe, hogy egy pillanatra már-már elhittem, tényleg nem számít, mit teszünk. Aztán persze ilyenkor elég ránéznem a gyerekeimre, hogy felfogjam, nem számít, mit hiszek. Nem számít, mennyire érzem reménytelennek időnként az emberiség jövőjét, a gyerekekről nem mondhatok le. Ha így tennék, nem tudnék a szemükbe nézni többé.

Tavasszal, amikor a Föld bajnokai pályázat megnyitó sajtóeseményén részt vettem, felcsillant egy reménysugár. Hogy nem pusztán fenntarthatósággal foglalkozó influenszerek és néhány gimis, meg fiatal egyetemista az, akit megmozgat ez a téma. Kicsi és nagyobb gyerekek, pedagógusok, intézményvezetők, sőt, nagy multicégek is komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy növeljék a bolygó, és ezáltal a jövő nemzedékeinek túlélési esélyeit.

Pedig nyugodtan mondhatná bárki, hogy mindenkinek kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy mi lesz vagy mi nem lesz X év múlva, mert hiszen a jelenben is küzdünk, ki ezért, ki azért. Nem egyértelmű, hogy egy pedagógusnak van ma arra ideje és energiája, hogy a napi teendőin túl még azon is gondolkodjon, hogyan tehetnék az ovit, iskolát környezetbaráttá, hogyan taníthatnák a gyerekeket komposztálni vagy kerteket madárbaráttá tenni, és az sem, hogy a gyerekek erre nyitottak. Márpedig nyitottak, lelkesek, és a nagyobbak saját ötletekkel is előrukkoltak, öröm volt nézni, hogy milyen lelkesen beszélnek! 

Ez a pályázat bebizonyította, hogy rengetegen vannak, akikben ott él a tettvágy, és nemcsak a szájuk jár, hanem valóban meg is valósítják az álmaikat.

Ehhez nyújt segítséget az E.ON Hungária Csoport, ami egy huszonötmillió forintos keretből biztosít projektenként legfeljebb két és fél millió forintot a jelentkező pályázó oktatási intézményeknek. Csaknem 400 közösség nevezett a felhívásra az ország különböző pontjairól, a legaktívabbak az óvodák voltak, de az általános és középiskolák is nagy számban képviseltették magukat.

Több mint díjátadó

A zsűrinek és a közönségnek nem volt könnyű dolga, amikor a pályázók között választaniuk kellett, ez a díjátadón is elhangzott, mert olyannyira érezhető volt a jelentkezők között az, hogy neki (is) szívügyük a bolygó védelme. A zsűriben egyébként Guntram Würzberg, az E.ON Hungária Csoport elnök-vezérigazgatója mellett olyan szakemberek és közéleti szereplők foglaltak helyet, mint Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, Kump Edina környezetkutató (2019-es SzuperWMN jelölt), Szomolányi Katalin fenntarthatósági szakértő, a Planet Fanatics alapítója és Pokorny Lia színésznő, a Holnapra is marad című fenntarthatósági receptkönyv szerzője. Ők adták át a díjakat is (leszámítva Ürge-Vorsatz Diánát, aki külföldi tartózkodása miatt csak egy videóüzenet erejéig tudott jelen lenni az ünnepi díjátadó eseményen).

A pályázók egészen széles látószögből közelítették meg a témát, szóval a madárbarát udvartól kezdve a fenntarthatóságra buzdító és edukatív applikáción át egészen addig, hogy fogyatékossággal élő gyerekek a kiskert gondozásán túl briketteket készítenek rászorulóknak a fűtési szezonra.

Az eseményen nem pusztán a pályázattal és a nyertes projektekkel foglalkoztunk, a kerekasztal-beszélgetéseken és előadásokon olyan témákról is szó esett, mint a fiatalok környezettudatos oktatása, a társadalmi problémák és a klímaválság közötti szoros összefüggések, vagy a klímaszorongás.

A díjátadó eseményen minden nyertes pályázó projektjébe betekintést nyerhettünk egyperces videók formájában (esküszöm, ajánlom őket, pláne, ha már kezditek elveszíteni a reményt), és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy idő után már ott volt a gombóc a torkomban, könnyek gyűltek a szemembe, és nagyon, de nagyon küzdöttem, hogy ne sírjam el magamat. Legfőképpen azért érzékenyültem el, mert ráeszméltem, milyen méltatlanul mondtam és mondok le időnként most is az emberiségről.

Csak semmi pazarlás!

Hajlamos vagyok szidni az emberi fajt, hogy amihez hozzáér, az elromlik, tönkremegy, de valahogy sosem kalkulálom bele a képbe az olyan embereket, mint amilyenek a nyertesek, akik ezekben a videókban megszólaltak. Lehet mindig felfelé és a nagy cégekre mutogatni, de az E.ON Hungária Csoport azon túl, hogy kitalálta és megvalósította ezt a pályázatot, a tudásmegosztó napnak átkeresztelt díjátadó kapcsán a környezeti hatások minimalizálására törekedett a szervezőkkel együtt.

A felszolgált ételek szezonális alapanyagokból készültek, a rendezvényen nem használtak műanyagot, és a legjobb, hogy a megmaradt ételeket a vendégek hazavihették, hogy minél kevesebb étel menjen kárba.

Én kicsit peches voltam, mert az esemény után rakétasebességgel kellett takarítani mennem a város másik felébe, így nem tudtam elhozni semmilyen ételt, pedig minden csodálatosan finom volt! 

A díjak és az ajándékok helyi manufaktúrákban, fenntartható módon készülő, egyedi alkotások voltak, köztük autista fiatalok munkái is, szóval mindennek volt hozzáadott értéke, jelentősége. A rendezvény teljes karbonlábnyomát, beleértve a résztvevők odautazási módjának hatásait is, egy helyi élőhely-rekonstrukciós projekt támogatásával, faültetéssel semlegesítik. Lehet erre is legyinteni (mindenre lehet), de jártam már olyan rendezvényen, ami a környezettudatosságról szólt, és az egyik programpont valahogy mégis lufihajtogatás volt. Szóval a rendezvényen az látszott, hogy a szervezők maximálisan értik, miről szól ez az egész, és minden apró részletén érezhető volt, hogy a fenntarthatóság az abszolút prioritás.

Jövőre újra lehet jelentkezni

Semmi nem szimbolizálja jobban, hogy igenis számít minden lépés, még az aprók is, mint a beszélgetések a rendezvény szüneteiben, amikor a nyertesek egymással osztották meg a tapasztalataikat, ötleteiket, nézőpontjaikat, ezzel inspirálva egymást. Szinte látni lehetett, ahogy borult a dominó, és nincs megállás. Ezek a projektek iskolai, óvodai közösségek és gyerekek százait ösztönözhetik összefogásra, és aki erre azt meri mondani, hogy „csepp a tengerben”, az nagyon nem érti, hogy a változásnak nem feltétlenül kell gyorsan és könnyen bekövetkeznie.

Ezt a gondolatmenetet erősítette meg Guntram Würzberg is, amikor azt mondta: „a Föld bajnokai pályázatunk szorosan illeszkedik azon elkötelezettségünkhöz, hogy saját tevékenységünk környezeti hatásainak csökkentése mellett a gazdaság és a társadalom más szereplőinek is segítsünk fenntarthatósági céljaik elérésében. A megvalósításnak pedig nincs tartósabb és hatékonyabb módja, mintha hozzájárulunk a gyerekek környezettudatos szemléletének formálásához, hiszen ők a kulcsszereplők a zöldebb jövő alakításában. Példaértékűnek tartom a pályázaton aktív pedagógusok, szülők és közösségek odaadó munkáját. Ösztönző erejű a tenni akarásuk és a jobbító szándékuk, inspiráló volt látni, hogy milyen sok tervük van a szemléletformálásra, és hogy gondolataikat milyen érzékenyen képesek átültetni a gyerekek nyelvére.

Biztos vagyok benne, hogy a most bemutatott nyertes programok más intézményeket, közösségeket is zöldtettekre sarkallnak majd. A siker pedig minket is kötelez: a Föld bajnokai pályázatot jövőre is folytatjuk.”

Guntram Würzberg kiemelte azt is, hogy aki idén nem nyert, semmiképp se keseredjen el, hiszen jövőre is lesz pályázat, egy újabb lehetőség. Ekkor pedig már azt is be tudják mutatni, mire jutottak a nyertes projektekkel az idei jelentkezők!

Én a magam részéről csak remélni tudom, hogy évről évre egyre többen jelentkeznek majd, és egyre több gyerek járhat majd fenntartható szellemiségű oviba, iskolába. Sok ilyen projektet, közösségi összefogást, még, még, még! Nagyobb szükségünk van rá, mint valaha.

Képek forrása: Kurucz Árpád

Szabó Anna Eszter