Így lehetne megtisztítani a levegőt a világ legszennyezettebb városaiban

–

Fullasztó szmog

Többezer kilométerre a kínai fővárostól, Delhi még mindig ezzel a problémával küzd. A téli időszakban India szívében a légszennyezettség kiugróan magas volt a hűvösebb levegő, a sütéshez és főzéshez használt tüzek, a Diwali fesztivál és a szezonális mezőgazdasági égetések miatt. Változásnak pedig jele sincs.

Delhiben a telet mérgező füstszag jellemzi, amihez erős köhögés hangja társul. Ebben az időszakban megugrik a légúti- és szívbetegségek miatt kórházba kerülők száma. Múlt év novemberében Delhiben részleges lezárás lépett érvénybe, de nem a Covid miatt. Iskolákat zártak be, építkezéseket állítottak le, és minden állami dolgozónak otthonról kellett végeznie a munkáját, hogy csökkenteni próbálják a légszennyezést. Delhi főminisztere, Arvind Kejriwal naponta tweetelt adatokat a város légszennyezettségi szintjéről, hogy felhívja a problémára a figyelmet.

A légszennyezettségnek India fővárosában több forrása is van: erőművek, a rengeteg autó, építkezések, mezőgazdaság, és az otthoni főzéshez használt szén égetése. Ezek mind-mind légszennyező részecskéket termelnek, amelyek hozzájárulnak a rák kockázatának megemelkedéséhez, a tüdő- szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és a kognitív képességek romlásához is.

A PM2.5 ezeknek a részecskéknek a legkisebb változata, amelynek átmérője legfeljebb 2,5 mikron – ez okozhatja a legnagyobb kárt. Bár a légszennyezettség egyetlen fokozata sem tekinthető teljesen ártalmatlannak, az AQI rendszere a PM2.5-ös koncentrációt egy 0-300 ig terjedő EPA-skálán értelmezi, ahol az eredmény 0-tól 50-ig még egészségesnek számít. Novemberben, amikor a részleges lezárás életbe lépett, Delhiben ez az eredmény 150 és 300 közé esett, ami a skála szerint az egészségtelentől a veszélyesig terjed. Delhiben az éves MP2.5 koncentrációja kétszerese a Pekingben mértnek, és ötszöröse a Los Angelesinek. 

És itt nem csak a téli időszakról van szó 

A légszennyezés globális probléma, amely Indiában és más fejlődő országokban emberek milliárdjainak rövidíti meg az életét. A légszennyezés minden évben milliók halálát okozza, és az átlagos várható élettartamot 2,2 évvel csökkenti. A légszennyezettség az egyik legégetőbb közegészségügyi probléma és egyben az egyik leginkább elhanyagolt is. 

A Covid-járvány előtt a szegénység, a malária és a tüdőgyulladás okozta halálozások száma csökkent – a gyermekágyi halálesetek számával együtt –, a légszennyezettség azonban több helyen egyre csak súlyosbodott.

Éveket adna az emberek életéhez, ha tisztább lenne a levegő.

A Chicagói Egyetem Energiapolitikai Intézete szerint a globális légszennyezettség 2011 óta csökkent, de ez a csökkenő tendencia inkább Kínára összpontosul. Dél-és Délkelet-Ázsiában, a szubszaharai Afrikában a számok folyamatosan romlanak. A helyzet pedig egyértelműen Indiában a legsúlyosabb: 2020-ban a világ tíz leginkább szennyezett városa közül kilenc ebből az országból került a listára. A WHO szerint Indiában akár kilenc évvel is tovább élhetnének az emberek, ha csökkentek ezek a számok.

Az egészségügyi szakemberek már évtizedek óta tudják, hogy a rossz levegőminőség növelheti a szívbetegségek, a sztrók, az alsó légúti fertőzések, a tüdőrák, a cukorbetegség, a demencia, a mentális betegségek és a koraszülés kockázatát. De a probléma valódi mértéke – például, hogy a légszennyezettség az erős dohányzásnál is nagyobb kockázatot jelenthet – csak most válik világossá.

A The Lancet 2022 februári számában megjelent tanulmány szerint a világ városi lakosságának 86 százaléka, mintegy 2,5 milliárd ember hétszer nagyobb légszennyezettségek van kitéve, mint amit a WHO még egészségesnek minősít.

Két évtizednyi, 13 ezer városból származó adatok alapján a kutatók 1,8 millió halálesetet tulajdonítottak 2019-ben városi levegőszennyezettségnek. Ez nagyjából megegyezik a 2020-as Covidhoz köthető halálesetek számával.

Az AQULI (Air Quality Life Index) becslései egy 2017-es tanulmány alapján számolják a légszennyezettség hatását a várható élettartamra. A tanulmány a kínai fűtési program okozta különbségeket vizsgálta. Az 1950-es évektől egészen a ’80-as évekig a kínai kormány ingyenesen biztosított szenet a Huiai folyótól északra fekvő települések számára a téli szezonban, a déliek számára viszont nem. Ez az intézkedés egy természetes kísérletet eredményezett: az északi területeken megnövekedett a légszennyezettség, mivel ezen a területen több szenet égettek. 

A Huai folyótól északra fekvő háztartásokban a várható élettartam 3,1 évvel csökkent. A kutatók később ezt az adatot használták arra, hogy megállapítsák, hány évet vesz el az életünkből a levegő szennyezettsége.

Mi lehetne a megoldás?

Wei Peng, a Penn State School légszennyezés-kutatója szerint a levegő minőségével kapcsolatos intézkedéseket valamilyen ösztönzőelv alapján érdemes meghozni. Ez azt jelenti, hogy először fel kell ismerni: a különböző emberek és szervezetek mit szeretnének – legyen az egy vállalat költségcsökkentési törekvése, vagy a mezőgazdaságban dolgozók igénye arra, hogy megtisztítsák a földjeiket, esetleg a lakosság egészségügyi érdekei. Azt kell számba venni, ezeket a kívánságokat hogyan lehet úgy teljesíteni, hogy mindenki számára előnyösek és működőképesek legyenek.

​​Tehát hiába is dönt úgy egy ország, hogy szigorú intézkedéseket vezet be, a betartatása nehéz lesz, ha a lakosságnak és a vállalatoknak nincs megfelelő motivációja hozzá. 

Például, ha a tarlóégetést büntetik, akkor alternatívát kell nyújtani a gazdáknak a földek megtisztítására. Azok az intézkedések pedig, amelyek az energiatermelés forrásaira összpontosítanak – például a füstgáz kénmentesítése, amely eltávolítja a szén-dioxidot az erőművek kibocsátott gázaiból – szintén ellenállásba ütközhetnek a szénerőműveknél a teljesítmény romlása miatt.

A megújuló energiára való átállás ugyan segíthet csökkenteni a légszennyezést és felvenni a harcot a klímaváltozás ellen, de ez sem fog megtörténni, ha a tisztább áramért az embereknek lényegesen többet kell fizetniük. Nem elég korlátozásokat bevezetni. Fontos felismerni, mely intézkedések működőképesek adott időben, amik nem csak hogy hatékonyak, de politikailag is megvalósíthatók, és ezzel együtt megnövelik a tiszta levegő iránti keresletet.

Peng kutatásából az derül ki, hogy a leghatékonyabb légszennyezésre irányuló intézkedés a rejtett problémára fókuszál: a beltéri levegőszennyezésre. A beltéri és kültéri légszennyezés nagy része Kínában azokból a háztartásokból ered, amelyek tűzifát és tehéntrágyát használnak a főzéshez, fűtéshez és vízmelegítéshez – ez pedig a vidéki területeken jellemző. Ennek csökkentéséhez alternatív tüzelőanyagokat biztosítanak az embereknek. 

Indiában a kormány elindított egy programot, amelynek keretén belül növelték a cseppfolyósított petróleumgáz hozzáférési lehetőségét, amely csökkenti a főzésből származó beltéri légszennyezést – ami aránytalanul nagy számban érinti a nőket. A kormány ezekhez a gázpalackokhoz kis összegű támogatást is biztosított. Harish azonban megjegyezte: hosszú távon ez sem tartható módszer, mert bár fontos az alternatív tüzelőanyag-források támogatása, de a költségvetés számára folyamatos terhet jelent, az emberek pedig hozzászoknak a támogatáshoz.