Al Ghaoui Hesna: „Nagy pofára esés volt, amikor anyaként szembesültem egy csomó új félelemmel” – Elviszlek magammal

Al Ghaoui Hesna a férjével és két gyerekükkel vágott neki Amerikának. Mostantól egy évig kedvenc témáját, a félelmet és a poszttraumás növekedést kutatja a Berkeley Egyetemen, San Franciscóban. És közben, amikor csak ideje engedi, naplót vezet, amit ti is olvashattok nálunk.

„Miért hagyta a világ, hogy ez történjen velünk? És miért nem segít senki legalább most?” – nézett rám még mindig üres tekintettel. Az én tekintetemben azonban lángolt a szégyen és a tehetetlenség érzése. Mert ez volt az a kérdés, amit országról országra, háborúról háborúra járva újra és újra megkaptam…” – a volt haditudósító, Al Ghaoui Hesna gondolatai a háborúról:

Mitől jó egy sajtófotó? Mit tesz a fotóriporter, ha a szeme előtt szenved valaki; fényképez vagy segít? Manipulálják-e az ügynökségek a képeket? És mi lesz a profi fotósokkal most, hogy egy jó telefonnal a zsebében tényleg már-már mindenki fényképész?

Azt hiszed, te védve vagy a különféle speciális fóbiáktól? Fogadjunk, hogy a cikkben lesz legalább egy olyan, amitől téged is lever a víz!

De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőttfejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak magának? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?