Pityóka, vinetta, murok, fuszulyka. Melegágy. Degesztés. Öntözés. Csimasz. Lótetű – ez nem varázsige, még csak nem is kiszámoló, hanem az erdélyi ember kora tavasztól késő őszig tartó szókincsének leggyakoribb elemei. Csak néhány kerti dolog, ami mostanra már nagyon hiányzik.

Miközben az ország teljes területére tartósan vízhiányos időszakot hirdetett ki a belügyminiszter május 24-i kezdettel, a híradások szerint komoly árvízre számíthatunk, amely körülbelül június közepére vonul majd el. Mit is jelent ez pontosan? Miért nem függ össze a vízhiányos állapot megszüntetése a közelgő árhullámmal?

Lekvárfőzés, gyerekkori emlékek, egyszerű és gyors lekvárrecept (minden gyümölcsre alkalmazható), és egy kis nosztalgia a lekvárfőző nagymamákról és anyukákról.

Soha senkivel nem találkoztam még, aki ne szerette volna azt az összetéveszthetetlen érzést, amit a hintázás és az azzal járó könnyű lebegés jelent. Ennek talán az lehet az oka, hogy mindanyiunkban felidéződik az az ősélmény, amikor még az anyukánk hasában lebegtünk, a magzatvíz biztonságos közegében.

Az ökopszichológiai kutatások, bár változatos témákat vesznek górcső alá, mind egy irányba mutatnak: úgy tűnik, a természettel való kapcsolat nemcsak növeli a fizikai és mentális egészségünket, hanem egyenesen alapfeltétele annak, hogy tartósan jól legyünk.

Nem mindenki otthona alkalmas arra, hogy Insta-poszt legyen belőle. De vajon ez baj?

A szülő egy ideig következetesen hárít, sorolja józan érveit, lobogtatja az allergiateszt-eredményét, nézegeti szomorúan a szép szőnyegét, a még (viszonylag, hisz gyerekek már vannak) ép bútorokat, mert tudja, nem lesz ereje soká kitartani. Aztán, maga sem érti utóbb, hogy lehetett ilyen hülye, de enged a nyomásnak. Szőrös, de nem plüss, mozog, de nem kell sétáltatni, mi az? Hát a hörcsög.

A „városi egér” vidékre költözik, és kertet épít az internet segítségével, pedig eddig még a szobanövényeit sem tudta életben tartani. Bénázás minden mennyiségben.