Nem kisnyugdíjas. De ha eláruljuk, kicsoda, akkor nem fogjátok elhinni, hogy van ember, aki ezt a nevet adta neki. Pedig van. Fiala Borcsa.

„Néha az az érzésem, néhányan mintha háborúba mennének. Csak nem nagyvadakat terítenek le a dzsungelben, hanem két köteg budipapírt az Aldiban.”

„Kész vagyok megülni a seggemen, amíg kell, csak legyünk már túl rajta!”

„Tessenek szólni vagy kézzel inteni!” – És felétek milyen rigmusok mentek?

A test küzdelme az aggyal, az egyén harca saját magával. Kérdések, kétségek, fájdalmak, érzéketlenség. Útkeresés, elfogadás. De hol van még a teljes gyógyulás?

„Az az érzésem, hogy az angolok eleinte kissé félvállról vették a helyzetet, hiszen a kormány is így tett, és sokáig a »Keep calm and carry on« (Maradj nyugodt, és folytasd a dolgod) elvét vallották. Félő, hogy ennek hamarosan nagyon nagy ára lesz…”

„Ha megérezzük, hogy mi az igaz féltés és mi az igazi szeretet, akkor talán már nyertünk is valamit. Ha…”

Imádott szüleink és az ő csökönyösségük…