„Mindent megkapok, amit akarok, de tudom, mit kell akarni” – Avagy: elég az öregedés démonizálásából!
Mit vesz el tőlünk az öregedés? Vagy nézzük inkább úgy: mit ad?
Mit vesz el tőlünk az öregedés? Vagy nézzük inkább úgy: mit ad?
Vannak jó és rossz oldalai is a távkapcsolatnak. Kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is!
Mi lenne, ha ezentúl például nem kicsinyítenéd a saját érdemeidet?
Herczeg Zsolt keze tisztább, mint Teréz anya lelkiismerete Mahatma Gandhi házibulija után, a két lépés távolságot pedig úgy tartja, hogy azért tisztikeresztet érdemelne arany sugaras Müller Cecília-csillagokkal, Győrfi Pál arcképével ékített díszdobozban. De azt mondja, ez a dolog könnyebbik része.
Egy elfogult kávérajongó vallomása következik. Neked is mindig kávéval indul a napod?
Elküldtük két Z generációs szerzőnket egy pénzügyi szakemberhez. Egyikük most érettségizett, másikuk hamarosan diplomázik – és mindketten félnek attól, hogy mi lesz velük, ha teljesen önállóan kell boldogulniuk a pénzzel (is). Jelszó: ne félj, nincs buta kérdés. Íme, ez lett belőle:
„Oly sokan vannak, akik azt feltételezik, hogy a görög falvakban két magunkfajta csudabogár számkivetetté, gúny tárgyává válik – ám az igazság az, hogy nagyvárosokban élve sokkal kegyetlenebb kirekesztéssel találkoztam, mint itt, ahol mindenki lehet bárki, amíg segítjük, szeretjük, támogatjuk egymást.” Történetek egy helyről, ahol még valódi közösség van.
„Soha nem gondoltam: hogy közel lenni az 50-hez ennyire sok jó érzést ad majd.”