Ünnepbuborék – Így mentettem meg a karácsonyt
Ez egy különös év különös karácsonya lesz – nem árt, ha nem nyom agyon bennünket.
Ez egy különös év különös karácsonya lesz – nem árt, ha nem nyom agyon bennünket.
Nem kérdés, hogy a gyerekeink kedvéért a csillagokat is lehoznánk az égről. De vajon tudunk-e velük egyidős tesót vagy érvényes roxforti felvételit intézni nekik? Vicces és szívmelengető lista a gyerekek leglehetetlenebb vágyairól.
Doffek Gábor nyolc évvel ezelőtt a poklok poklát élte át, amikor frissen elvált apaként igyekezett megteremteni az ünnep önfeledt, boldog hangulatát otthon, a lánya kedvééért. Így sikerült talpra állnia, és újra feltöltenie őszinte áhítattal a karácsonyait:
Dupla történet arról, hogy miért nem érdemes elhinni, hogy már soha nem tér vissza a régi karácsonyok hangulata.
A kisgyerekes szülők decemberben valahogy automatikusan lopakodó üzemmódra váltanak, és mindenfélét rejtegetnek a szekrényükben, az ágyneműtartójukban, és még ki tudja, hol. Aztán gyakran megesik, hogy a sok titkolózás elcsúszik egyetlen apróságon, például egy jegygyűrűn. Mielőtt valaki másra gondolna, természetesen a Mikulás jegygyűrűjéről beszélek! Van neki?
Életünk során számtalanszor kapunk kéretlen tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan kellene viselkednünk, éreznünk magunkat. Még ha jó szándék is lapul mögöttük, ezek a közhelyes mondatok ritkán jelentenek valódi segítséget – főleg egy erősen szorongó embernek. Ideje, hogy tudatosabbak és empatikusabbak legyünk a tanácsaink terén is. Lássuk, milyen mondatokat érdemes elfelejteni:
A kedvenc parfümünk sokkal többet elárul rólunk – a céljainkról, a hangulatunkról, de arról is, milyen kultúrából jövünk –, mint azt gondolnánk. Az illatok végigkísérik az életünket, egy kis tudatossággal és odafigyeléssel pedig magunkról is többet tudhatunk meg általuk.
„Kezdek rájönni, hogy sok dolog, amit a fiatalságom hozadékának véltem, valójában a sajátom. Nem azért vagyok hangos, érzelmes és idealista, mert ilyenek a tizenévesek, hanem mert egy hangos, érzelmes és idealista ember vagyok, aki eddig történetesen tizenéves volt. Csak azt veheti el tőlem a felnőttkor, ami igazán nem volt az enyém. A többit megtartom, még szükségem van rájuk.”