Történelemtanítás terápiás kutyával? – Jocó bácsi ötletel

–

Nagyon régóta szemezek ezzel a képzéssel,

amióta pedig Marci kutya az életünk része, még inkább érdekel ez a terület. Kíváncsi voltam, milyen szerepe lehet egy terápiás állatnak – esetünkben kutyának – egy osztályteremben, az oktatásban. Szerencsére egy szuper képzésen (maszkban, fertőtlenítve, kis létszámban, de élőben – végre, valami!) Lakos Judit, szakvizsgázott gyógypedagógus, a Varázsmancsok kutyás terápia oldalának alapítója, több kutyás könyv szerzője, aki igazán elhivatott, sőt szinte megszállott, a szakmájának élő pedagógus, megmutatta nekem.

Sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Sokkal, sokkal többet. A képzés minden perce egy csoda volt, tele nevetéssel, megható pillanatokkal, mélységekkel és magasságokkal.

De mi is a kutyás terápia, mi a lényege?

Több, összetettebb annál, mint amit sokan gondolnak róla, és sajnos annál is, mint amit sokan csinálnak e címszó alatt. Igen, sajnos ebben is van sok kókler, aki „lehúzza” az iskolákat, majd bevisz egy kutyust simogatni, és lám, kész is a „terápia”.

Hát nem. Ez egy olyan tanóra, amelyen van bent egy állat. És kész.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy mostantól én beszambázhatok bárhová Marcival, és szuper foglalkozásokat tartok, akkor téved. Marci ugyanis nincs kiképezve erre.

A terápiás kutya és a kutya felvezetőjének képzése jogilag erősen szabályozott, hosszú folyamat, nagyon szigorú kritériumoknak és vizsgakövetelményeknek kell megfelelnie a gazdának – olyan is van, hogy a felvezető és a gazda nem ugyanaz a személy – és a kutyának is. Sőt, mindkettejüknek kell hogy legyen erre a célra kiadott és hitelesített igazolványa. Szükséges továbbá a folyamatos képzés, orvosi kontroll, és még számtalan egyéb dolog. Szóval érdemes odafigyelni arra, hogy kiket is hívunk, kiket is engedünk be gyerekek, felnőttek, idősek körébe.

Több fogalmat is érdemes a téma kapcsán tisztáznunk, ez is segítheti az ilyen foglalkozásra vágyók eligazodását

Az állatasszisztált terápia azt jelenti, hogy egy meghatározott szakmai protokoll alapján, terápiás csapat vagy felvezető segítségével, egy hivatalos terápiás állat jelenlétével, aktivitásával segítik, hogy javuljanak a résztvevők fizikai, érzelmi, szociális, kognitív funkciói.

Melyik típusú foglalkozás mit is jelent pontosan?

– Állatasszisztált aktivitás (Animal Assisted Activity; AAA): elsősorban pihentető vagy oktató célú közös tevékenység a terápiás állattal.

– Állatasszisztált terápia (Animal Assisted Therapy; AAT): meghatározott terápiás cél elérése érdekében szervezett fejlesztő-/terápiás foglalkozás terápiás állat segítségével.

– Állatasszisztált oktatás (Animal Assisted Education; AAE): az AAA és az AAT osztálytermi interakciókra, tanórai feladatokra specializálódott alkalmazása, vagyis a tanórán konkrétan az előírt tananyag elsajátítását segítik az „állatos” feladatok.

Szóval most már tényleg láthatja mindenki, hogy attól, mert egy állat jelen van a tanteremben, foglalkozáson, az még nem lesz terápia. Vagyis lehet terápiás hatása, ahogy bármi másnak is, de pusztán ettől még nem válik terápiává.

De akkor mit is tehetek én ezzel a képzéssel?

Nagyon egyszerű: ahogy a nevében is van, foglalkozás vezethető iskolában, idősek otthonában, csapatoknak, képzésben stb. Olyan foglalkozást, amelyen jelen van egy vagy több felvezető, illetve egy vagy több kutya.

Nem többet, de nem is kevesebbet. Viszont folyamatosan lehet benne fejlődni, hiszen leírhatatlan, mennyit lehet inspirálódni, tanulni a felvezetőktől, a kutyáktól.

A képzés minden percét élveztem, hiszen az előadók rengeteg gyakorlati példával, személyes élménnyel tarkították a nem kevés elméleti anyagot. Öt kutya volt jelen, ebből kettő végzett terápiás, egy romkereső, egy terápiás tanuló és egy végzettség nélküli kutyus.

Rengeteget dolgoztunk a kutyákkal, kúsztunk-másztunk velük, pacsiztunk, vezettük őket. Ők pedig szorgosan osztották ki a papírokat, vitték a kosarat, adtak hatalmas dobókockát, sőt dobtak is vele.

Lenyűgöző, hogy mennyi mindent tudnak, és mennyi mindenre képesek

Azt pedig, ha valakinek gondja van, szüksége van rájuk, azonnal érzik, és mennek, kérés nélkül. Mert nekik tényleg öröm, lételemük a szolgálat. Amit érdemes azért tudni, hogy hatalmas terhelésnek vannak kitéve, így a terápiás kutyusok sajnos gyorsabban öregszenek, mint egy nem terápiás kutya, hamarabb is nyugdíjazzák őket, mint ahogy gondolnánk. De addig szeretnek, adnak, nevelnek, gyógyítanak. És ez a lényeg.

Én alig várom, hogy az osztályom újra élőben lehessen jelen az iskolában, és kipróbálhassam magam foglalkozásvezetőként, dolgozhassunk együtt kutyával.

Sőt, már most azon agyalok, hogyan tudnám „történelmesíteni”, és bevonni őket a konkrét tanításba. Lehet, hogy egyszer még módszertani anyag is lesz az elméletemből? Ki tudja.

Balatoni József

Olvassátok el Jocó bácsi korábbi írását arról, hogy mit tanult Marci kutyától ITT!

A képek a szerző tulajdonában vannak

A cikkben az Azúr Segítőkutyás Egyesület kutyái szereplenek