Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan érzek. (Fodor Ákos)

Végre megnyitottak az uszodák, ennek pedig a jelek szerint a vidám klórszagú felhőben lubickoló Pásztory Dóri örül a legjobban.

Ismerjétek meg Kovács Zsuzsit, a lányt, akihez a hegyek beszélnek!

„Az, hogy nem vagyok elég jó, szinte alapérzésem, ezért igyekszem mindig a maximumot nyújtani. Sokszor túlkészülök, és hiába ismerem fel épp akkor, hogy ez történik, egyszerűen nem megy máshogy. Úgy érzem, ha nem olvasom el a négyszázhuszonötödik anyagot a saját cikkemhez vagy az általam szerkesztett adásokhoz, nem lesz elég alapos az egész. Vagy ami még rosszabb, végérvényesen lebukom, hogy igazából nem vagyok tehetséges, jó – csak marha szorgalmas, és az egyetlen extra képességem, hogy jól bírom seggel” – Radojka e heti naplója egy önvallomás.

Ez a cikk a futballról szól. Tényleg.

Ajándékot visszautasítani? Hát továbbadni? Szabad vagy csak diszkréten?

Ehető-iható virágok, nyomolvasás és saját természetfilm-forgatás, megfelelő öltözék és avatatlan szem számára észrevétlen állatok: Csepelyi Adri tippjeit olvasva legszívesebben máris indulnál a természetbe – még akkor is, ha korábban eszedbe se jutott volna ilyesmi!

„Kiderült, hogy a csaj férjnél van, és a szeretőjével vették a telefonokat, szóval így a férj megtalálta a postán érkezett levelet, magyarul: lebukott az asszony, hiszen a férje pontosan tudta, hogy ő nem kötött semmilyen előfizetést. Tehát én a szeretővel beszéltem, aki elkezdett velem ordítani, hogy a cégünk tönkretett egy családot.” A reklamáció életforma. És mindenkinek van egy emlékezetes sztorija.