Nem hazudnak, és nem őrültek meg. Hanem:

Összeszokott baráti társaság, bekerül valakinek az új párja, aki egy pillanat alatt tönkreteszi mások jókedvét. Kérdés, hogy mihez kezdjen az ember egy ilyen szituációval. (Mert hogy előbb-utóbb mindannyian belefutunk, az nem kérdés.)

Más készségeket fejleszt a babázás és másokat az autópálya-építés. Ha a gyerek a neme miatt nem fedezhet fel bizonyos játékokat, fontos fejlődési lehetőségekről maradhat le. Egyáltalán, mitől „fiús” vagy „lányos” egy játék? Mit mondanak a kutatások? Érdemes 15 percre (vagy többre) félretenni az előítéleteket, és végigolvasni Milanovich Domi alapos írását:

Íme, a lány, aki a nyakában hordja a békét, a konyhájában pedig a Loch Ness-i szörnyet tartja.

Vajon mi történik, ha egy csimpánzt emberként próbálunk nevelni? És ha egy embergyereknek egy majom mutat példát? Erre kereste a választ Winthrop Kellogg, aki fia mellett egy csimpánzt is saját gyerekeként nevelt. Íme, az eredmény:

Azokban a családokban, ahol több gyerek nevelkedik, a testvérek közötti konfliktus napi probléma. Szerintem egyetlen többgyerekes szülő sem lepődik meg azon, hogy még egy „nem megfelelő” nézés is parázs vitát robbanthat ki. De mi a teendőnk szülőként ezekben az esetekben? Segítünk megoldást találni.

Válság, de egyben lehetőség is az a krízisállapot, amely negyvenes éveink környékén elér bennünket. Hogy miként fordíthatjuk javunkra ezt az időszakot, az is kiderül Fiala Borcsa interjújából:

Meddig tarthat még ez a véres, apokaliptikus őrület a szomszédban, kérdezzük magunktól nap mint nap. Lengyel Ádám történész szerint: